2008. december 12., péntek

December 13-Luca napja

Na ehhez a naphoz kapvcsolódik talán a legtöbb népszokás. Jóslás, dologtiltás az asszonyoknak, szóval csupa csemege.

Jócskán összekeverednek a keresztény és a kereszténység előtti vallások, hiedelmek ezen a napon.
A Gergely naptár bevezetése előtt, december 13-a esett a téli napforduló, ez volt az év legrövidebb napja, a fény születésésnek az ideje, ezért Lucát a fény és világosság hozójaként ünnepelték szinte egész Európában. Luca napján tüzeket gyújtottak, és tűzkarikákat görgettek le a hegyoldalakon, hogy a lángok elűzzék a sötétséget. A naptárreformmal és a nepéjegyenlőség eltolódásával azonban Luca fényt és kegyelmet hozó szerepe is feledésbe merült, és ma már a gonoszok fejeként, boszorkányos, kísérteties nőalakként emlékeznek rá, aki az ármánykodó szellemek és boszorkák megjelenése napján, a gonoszjáró Luca-napon fenyít, büntet és kárt okoz. Svédországban viszont, ahol jóval kevesebb a napfény, még ma is a jóságos fényhozó Lucát ünneplik. Ezen a napon a svédek Luca királynőt választanak az iskolákban, a munkahelyeken és a családokban is. A megválasztott királynők Lucának szánt, apró gyertyákból készült koronával a fejükön este hangosan énekelve felvonulást tartanak az utcán, ez az esemény Svédország egyik legnagyobb ünnepe.

Néhány szó Lucáról:

Lucia Szicíliában, Szirakuza városában élt, a III-IV. században. Nemesi családból származó, előkelő lány volt, akit beteg édesanyja magával vitt Szent Ágota sírjához, hogy együtt kérjék imájukban a szent közbenjárását gyógyulása érdekében. A sírnál a lánynak megjelent a szent, hívta őt az égiek seregébe. Édesanyja meggyógyult, Lucia pedig azt kérte tőle, soha ne adják férjhez, mert ő Jézus jegyesének tekinti magát. A lányt hite miatt feljelentette elhagyott vőlegénye, és ezzel megkezdődött megpróbáltatásainak sorozata - bordélyházba akarták kényszeríteni, megszégyeníteni, olajjal és szurokkal leöntve megégetni, kiszúrni a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek közt a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók védőszentjévé.

És persze nem utolsó sorban a neve jelentése is a fényhez kapcsolódik. Lucia, magyarul Luca neve a latin lux szóból eredeztethető, és sok országban fényhozót jelent.

Kevésbé mondható szent életűnek az a rontó nőszemély, Luca asszony, aki még az ősi hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A "gyerekek rémének" is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben.
A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszőzéssel lehetett csak elűzni, ezekhez társultak még a dologtiltó napok "aranyszabályai", nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához.

Néhány rontást, és a gonosz hatalmát megtörő varázstevékenység:

- fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára

- fokhagymával kenték be az állatok fejét

- hamut szórtak az istállók elé

- lefekvés előtt az emberek is lenyeltek egy gerezd fokhagymát

- bezártak minden ajtót, ablakot (kulcsra!)

- a kulcslyukba is fokhagymát tettek

- keresztbetették a seprűt az ajtóban
- sokan bábut állítottak a kertbe, amely rémisztő álarcot, fehér leplet, fokhagymafüzért viselt, és láncos botot tartott a kezében.

- napközben és este pedig ostorral, trombitával, kolomppal, lánccal vagy dudával zajt keltettek

- sok helyen nem szívesen keresztelték a lányokat Luca névre, nehogy házsártos nő váljon belőlük

- ilyenkor készítik az egész esztendőre szóló gyógyszereket a netán megbetegedő állatoknak

És a legesleggérdekesebb talán a Luca széke készítése:

A „varázserejű” bútordarabot kilenc vagy tizenhárom féle fából, nagy hozzáértéssel és kézügyességgel készítették. Nem lehetett benne vasszög. A munkát Luca napján kezdték és tizenhárom napon át mindennap kellett dolgozni rajta valamit, hogy karácsonyra elkészüljön.(Erre utal a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke.”) A „bűvös szék” Karácsony szent estéjén lett kész, s erre ráállva az éjféli misén a szék készítője felismerhette a falu boszorkányát, aki mások számára láthatatlan tollakat és szarvakat viselt a fején. Ezután a Luca széket el kellett égetni, nehogy rontást hozzon a házra.

Az én nagymamám még azt is hozzá tette, hogy aki erre a tettre vállalkozott, az mákot kellett, hogy vigyen a zsebében, mert amikor meglátta a boszorkányt, az bosszúból kergetni kezdte, hogy elkapja, nehohy másnak is elmondhassa, mit látott. Na most ... az ember ilyenkor elkezdett szaladni hazafelé, és közben szórta a mákot a zsebéből, mert a boszorkánynak bizony szemenként össze kellett azt szednie. Ezalatt pedig hazaért ugye. HA mégis ügyes bosziról volt szó, akkor gyorsan kört húztunk szentelt homokból és beleálltunk, most már csak az első kakasszót kellett megvárrnunk, és már mehettünk is bántatlanul haza. (Ha szerencsénk volt, akkor először is jó hosszú volt a mise, és nem sokáig kellett várnunk kakasszóig, főleg ha jó hideg volt kint, másodszor pedig nagyon közel laktunk a templomhoz).

Meg is találtam az ehhez kapcsolódó leírást:

Ezen a napon kellett megkezdeni a szabályos ötszög köré írt, 5 egyenlő szárú háromszöget formázó szék készítését, és minden nap egy kicsit munkálkodni rajta, hogy éppen karácsony estére készüljön el.
A hagyományos Luca széke 9 féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser rózsa) állt össze, szögek helyett pedig kizárólag bükkfából faragott ékek tartották össze. 13 napig készült ("lassan, mint a Luca széke"), és óriási jelentősége volt: aki az éjféli misén felállt rá, megláthatta, ki boszorkány a gyülekezetben - annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. A probléma csak az lehetett, hogy a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot, és rögtön üldözőbe is vette, így a menekülő jól tette, ha mákot szórt maga mögé futás közben. Azt a boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a "leleplezőjüket", aki közben szerencsésen hazaérhetett, és - szintén kötelességének engedelmeskedve - elégethette a Luca székét.

és még...

Most kell megkezdeni a Luca-szék készítését, szög nélkül, 13 féle fából, úgy, hogy karácsonyra elkészüljön. Éjfélkor ki kell menni a keresztútra, szentelt gyertyával kört rajzolni, ez a vár. A várba kell leülni a Luca-székre és várni a szellemeket, melyek megjelennek rémséges alakban. Aki nem ijed meg tőlük, annak teljesítik három kívánságát.

- Ennyit a Luca székéről és most jöjjenek az időjárásjóslások, vagyis a "tizenkétnapok" melyek a következő év 12 hónapjára jósolnak:

- Luca kalendárium: Luca napjától karácsonyig mindennap feljegyezték az időjárást. Ez a tizenkét nap az új esztendő tizenkét hónapjának felelt meg, és amilyen időjárás jellemezte az egyes napokat, olyan időjárásra lehetett számítani a következő év megfelelő hónapjaiban is.

-Hagymakalendárium: egy nagy fej vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, megjelölték, hogy melyik milyen hónapot jelképez, és mindegyikre egy kis sót szórtak. Amelyikben a só elolvadt és a hagyma levet eresztett, a neki megfelelő hónap csapadékosnak ígérkezett, amelyik azonban száraz maradt, abban a hónapban nem vártak esőt.

Bőség-, boldogság-, és egészségvarázslatok:



Luca búza vetése (ez a kedvencem), több változata van még ennek is :-):



- A magokat egy tálkában csíráztatják, majd amikor már elég nagyok a csírák, díszes cserépbe ültetik és gondosan locsolják őket.

-Nedves fűrészporban búzaszemeket csíráztatnak ki, minden nap locsolgatják, figyelik, hogy kel ki a magból a zöld növényke.

-Ma is ismert szokás volt a szintén a következő évi termést (is) jelképező Luca-búza kelesztése. Az asszonyok egy lapos tálban búzát csíráztattak a kemence mellett, és ha az szentestére szépen kihajtott, bő termés volt várható.

- Én földbe vetem, vékonyan szóróm csak rá a tetejére.

Most pedig lássuk, mire is ment ki az egész hajcihő:

- Ezt a szép öld tálat állítják a karácsonyi ünnepi asztal közepére, majd a főétkezésnél az apróra vágott búzából mindenkinek szórnak az ételére, hogy a következő évben mindenki egészséges (esetleg termékeny?) legyen.

- A zöld búzával aztán egyes tájakon a karácsonyi oltárt, máshol az ünnepi asztalt díszítették, de volt, ahol az állatokkal etették meg, tej- és tojásrontás ellen.

- Karácsonykor a fenyőfa alá állítják a szépen zöldellő vetést, közepébe gyertyát vagy mécsest helyeznek, amelyet az ünnep estéjén meggyújtanak.

- Ha a lucabúza szentestére szárba szökken, termékenységet, gazdagságot, egészséget, boldogságot hoz a következő évre a ház lakóinak.

- Nálunk minden évbena karácsonyfa alatt volt, a betlehem mellett. Ezt legelték a báránykák, amit nagymamám csinált agyagból (erről később).

- Több helyen pedig a temetőben láthatjuk a díszelgő lucabúzát.

Szerelmi jóslások, varázslások (figyelem, csak hajadonoknak!):

- Luca - cédulák készítése: Az eladó lányok így próbálták megtudni jövendőbelijük nevét. Luca nap estéjén tizenhárom egyforma cédulára felírtak egy-egy férfinevet, aztán galacsinba hajtogatták a papírdarabkákat, s minden nap a tűzbe hajítottak közülük egyet. Tizenhárom nap múlva, karácsonykor kibontották a megmaradt cédulát: amilyen név állt a papíron, úgy fogják hívni a férjüket.
- Ha pedig a jövendőbelijük nevére voltak kíváncsiak, 12 papírra 12 fiúnevet írtak, és vagy egy-egy süteménybe tették őket, amelyekből minden nap egyet elfogyasztottak, és az utoljára maradó adta meg a vőlegény nevét.
- Az egyik legkedveltebb a szerelemgombóc készítése volt. A lányok ezen a napon férfineveket írtak cédulákra, és ezeket gombócba tették. Amelyik cédulát rejtő gombóc először jött fel főzés közben a víz tetejére, olyan nevű férjre számíthattak. Volt, ahol üres gombócokat is főztek a cédulásokkal együtt. Ha ilyen gombóc jött fel elsőként a víz felszínére, az azt jelentette, hogy lány a következő évben nem megy férjhez.
- Szokás volt Luca napján gallyakat tenni a vízbe. Ha ezek karácsonyra kizöldültek, az a lány közeli férjhezmenetelét jelentette. Sok helyen a lányok az ágat magukkal vitték az éjféli misére, majd utána titokban megérintették a kiszemelt férfit, akit ezzel igyekeztek magukhoz kötni. (na a kötéssel vigyázzunk, az nagyon erős varázslás, igazából nem is szabad alkalmazni)
- Volt, ahol a lány Luca-nap estéjén férfinadrágot tett a feje alá, és akivel aznap éjjel álmodott, az lett a férje.
- Délben mákos galuskával kiszaladt a lány az udvarra, és amilyen nevű nőtlen férfit először meglátott, olyan nevű férjre számíthatott.
- Szeged környékén az a szerelmi babona járta, hogy ha a lány Luca napján halat evett, és nem ivott rá, hanem a kútba nézett, a víztükörben megláthatta férje képét.
- A drávaszögi lányok szemétdombra állva hallgatóztak ezen a napon, és ahonnan kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallottak, abból az irányból számíthattak jövendőbelijük érkezésére. (utána meg sikálhatták a cipőjükről a mindenféle koszt, és akkor még finom voltam :-D)
- Máshol az volt a szokás, hogy a lányok Luca napjától karácsonyig mindennap beleharaptak egy piros almába. Karácsony éjjelén a maradékot az éjféli misére menet ették meg, és olyan nevű férjre számíthattak, amilyen nevű férfi útközben megszólította őket. (azért ehhez kellett gyomor...)
- Több helyen gyakorolták a kazalverést is. Ha a szalmakazalból rozsszalma esett ki, akkor szegény, ha pedig búzaszalma, akkor gazdag legény vette feleségül a lányt.
- A legények szalmával szórják körül a lányos házakat, de nem kap majd táncost az a leány, aki azt reggelre össze nem takarítja.
- Napkelte előtt az eladólánynak szalmát kellett szórnia a kert végébe, meggyújtani, és amerről jön a füst, arról jön a kérője.
Egyéb hiedelmek, főleg a bő termésre vonatkozóan:
- Ha Luca napján eldugjuk a seprűket, Luca nem tud elrepülni vele.
- Ha ezen a napon megveregetjük a diófát, az a következő évben bő termést fog hozni.
- Ha Luca napjától karácsonyig zúzmarásak a fák, akkor is jó termés várható.
- Ha darált napraforgóval apró pogácsát sütünk ezen a napon, akkor a tyúkok sokat tojnak majd.
Betegség- és haláljóslás
- Sok helyen tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött (sütés közben, bár ez szerintem mindenkinek megperzselődött), az betegségre vagy közeli halálra számíthatott.
Dologtiltás, aki pedig megszegte az e napra vonatkozó tilalmakat, rettenetes büntetést várhatott - magától Lucától:
- tilos varrni, mert Luca büntetésből bevarrja a tyúkok fenekét egész évre
- tilos volt kölcsönadni bármit is, nehogy boszorkány kezébe kerüljön és egész évre elvigye a szerencsét, vagy rontást hozzon.
- innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig most akkor kötözzem a porszívót a kémény alá? nem is nyírfából van...)
- tilos tüzet gyújtani vagy kenyeret sütni, mert különben Luca ráül a lapátra, és összelapítja a kenyeret. Vagy a kenyér kővé válik, esetleg Luca a lapátról megeszi a kenyeret, a gazdasszonyt pedig belöki a kemencébe. Kenyér helyett ezen a napon ezért lepényt szokás sütni.
-Nem szabad szőni és fonni sem, mert Luca kóccá változtatja a fonalat, és ezt teszi az esze helyére annak, aki ezt a vétséget elköveti.
-Tilos a mosás is – aki ezt megszegi, a babona szerint kővé dermed, vagy a víz válik vérré.
- Máshol a baromfivágást tiltják, nehogy az állatok egész évben pusztuljanak.
- Kerülni kell a tökmagtörést is, hogy ne törjenek a tányérok az új évben.
És végül a Luca napi tréfák:
- Kotyolás
A Dél-Dunántúlon a kisfiúk egy idősebb fiú kíséretében kotyolni jártak Luca-nap hajnalán. Lopott szalmát vittek magukkal, arra térdelve skandálták bő termést, gazdagságot hozó jókívánságaikat. A szokás is innen kapta a nevét, mert köszöntőjük általában így kezdődött: "kity-koty". A háziasszony "hálából" aztán vízzel, kukoricával szórta meg őket, amit később a házi szárnyasok csipegettek össze.
- Lucázás
Jobban jártak a lucázni induló lányok: ők fehér lepelben jártak háztól házra, a tyúkok szaporulatát igéző jókívánságokkal, melyekért cserébe tojást kaptak jutalmul.
- Divat volt például a lopkodás. Ilyenkor sok ház udvara reggelre kapu nélkül maradt, a leakasztott kaput a szomszédnál, vagy egy gödörbe, pincébe hajítva lehetett megtalálni. Gyakori volt, hogy a fiúk szétszedték és a tetőre vitték a gazdák szekerét, amelyet ott újra összeraktak. (ezt az apukámék is megcsinálták, csak ők a szénapadlásra vitték fel, nem pedig a tetőre) Voltak, akik az udvaron álló kútból vizet loptak, mások bohócnak öltözve koldulni indultnak. Sok helyen az asszonyok egy marék szalmát és egy tojást csentek el a szomszédtól. Betették a tyúkólba a saját tyúkjaik alá, miközben ezt mondogatták: „A mi tyúkunk tojogáljon, a szomszédé kotkodáljon!” Az asszonyok pedig napközben ültek vagy feküdtek, hogy a tyúkok is kitartóan üljenek majd a tojásokon.
- Az angolszász területekhez hasonló sütőtök, amelybe szem- és szájnyílást vájtak, Luca napján nálunk is elterjedt volt. A lucatököt belülről gyertyával kivilágították, és az ablakhoz tették, hogy a háziakat megijesszék.
- Divat volt az alakoskodás is. Fehér lepelbe öltözött fiúk bekormozták, belisztezték, vagy fehér tüllkendőbe rejtették az arcukat, hogy felismerhetetlenek legyenek. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregettek, egyes helyeken pedig a lányokat vagy a gyerekeket ijesztgették.
- A gyermekeket gyakran riogatták a lucadisznóval, aki egy Luca napján ármánykodó, gyerekeket rabló kísértet volt.
Szép Luca napot!

Nincsenek megjegyzések: