December 06-Mikulás

Találtam egy oldalt, ahol mindent leírnak a Mikulás legendáról:

Mikulás és Krampusz

Mikulás nálunk december 5-én éjjel, Miklós-estén járt, s az ablakba kitett cipőkbe csempészte az ajándékokat. Az angolszász országokban a gyerekek karácsonykor akasztják a harisnyáikat a kandallórácsra, kémény közelébe. Az ő Santa Clausuk (aki nálunk is lassan meghonosodik), aki mai formájában a múlt században született meg New Yorkban, egy Thomas Nast nevű rajzoló ceruzája nyomán, szánkóját a légben szarvasok húzzák, ruhája tűzpiros és a házakba füstös, kormos kéményen jut el. Az orosz, ukrán gyerekekhez Télapó újévkor érkezik, s hozza el az ajándékokat Hópelyhecske segítségével. Tehát december 5-től újévig jár a Mikulás, vagy a Santa Claus, vagy éppen Télapó.

Gyerekkoromban valahogy nemigen érdekelt, hogy piros-e a ruhája, és mindíg 5-én este érkezett. Nagymamámékkal közös határon volt a kertünk. Így, hozzájuk jött először a Mikulás, mert ők hamar lefeküdtek aludni. Átsétáltunk apukámmal és a húgommal, akkor már járt ott, mert az ajtó előtt várrt minket a csomag. Már úgy léptünk be nagymamájékhoz. Általában mézes-krémes süti volt. Aztán anyukám is megérkezett utánunk, az persze nem tűnt fel, hogy ő később jön. Valakinek mégis csak be kellett zárni az ajtót, nem?

Nemsokára haza indultunk és a mi ajtónk előtt is ott voltak a csizmáinkba a csomagok (persze, hogy anyukám pakolta bele, azért jött ő később)! Sőt anyu és apu is kapott, általában közöset :-) !

Nagy öröm volt mindíg, alig vártuk! Aztán egyik évben, azt hiszem már ovis voltam, apukám beöltözött. Nem ám piros ruhába, hanem nagyapám kucsmájába, és a vasutas nagykabátja kifordított bélésébe! Még kacskaringós végű botja is volt, na meg zsákja.

Ehhez azért azt tudni kell, hogy mindkét nagyapámnak volt ilyen kabátbélése, mert mindjóketten a vasútnál dolgoztak. Akkoriban nem is akármilyet adott a vasút, hanem bárányszőrből készültet! Naná, mert nem volt ritka télen a mínusz 20-30 fok sem arra felé. Nekem tehát tök természetes volt, hogy minden nagyapának ilyen van. Mégsem hasonlított a Mikulás a nagypapámra! Viszont a kucsma alól kikandikált apukám egyik jellegzetes hajtincse. Nagyon, de nagyon gyanús lett a dolog... Nem kérdeztem rá, még évekig! Maradt a bizonytalanság, de a húgom még hitt a Mikulásban, és tulajdonképpen én is, nem akartam aput lebuktatni :-)

Nagyon jó érzés volt minden évben várni a titokzatos Mikulást és semmi törést nem okozott bennem az, hogy megtudtam, igazából nem ő jár. A varázsa megmaradt és a Mikulás igenis létezett, csak nagyon-nagyon régen!

A kisfiamnál marad ez a hagyomány itthon, ajtó elé, cipőbe kapja a csomagot. A Mikulást magát nem szereti, csak ha csokiból van, tehát nem kell ide rendelnem egyet. Mesélni lehet majd róla minden évben.

Nálunk csak holnap jön most, mert akkor lesz itthon a férjem. Neki most még nem számít ez az egy-két nap csúszás.

Megjegyzések

Monika üzenete…
Olyan,de olyan jó volt olvasni!!!!Köszönöm!
Amaranta üzenete…
:-) Tudod, nagyon jó volt visszaemlékezni rá és leírni. AZ összes érzés visszajött és nagyon jó volt!
mmama üzenete…
-képzeld én nő létemre , kétszer is voltam Mikulás, egyszer felnőtteknek, egyszer gyerekeknek.
És a gyerekek ismertek fel !
Amaranta üzenete…
Ez jó! De most, hogy van gyerekem, ezen meg sem lepődöm. Sokkal több mindent észrevesznek, és érzékenyebbek, mint mi felnőttek!

Népszerű bejegyzések