2009. december 31., csütörtök

Betlehem


Tudom, hogy kicsit furcsa Szilveszter napján ezzel előhozakodni, de még lesz néhány ilyen furcsaságom, mire helyrerázódom.

A figurákat csináltam én, a falunkban a templom előtt áll, és valósághű a magasságuk. Később lesznek közeli képek is. November utolsó hetében készültem el velük. nagyon érdekes kihívás volt egyébként.

Én monjuk nem pont így rendeztem volna el őket, de ehhez már nem volt erőm és időm se :-). Majd jövőre!

2009. december 27., vasárnap

Megszülettünk_Boldog Karácsonyt!


Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

2009. december 3-án megszületett a kislányunk és a kisfiunk. Természetes szülésnek indult, végül császárral jött a világra egészségesen 0:51-kor, 2420 gr-al és 51 cm-el Aura lányunk, majd rögtön utána 0:52-kor 2860 gr-al és 54 cm-el Agenor fiunk. Csak megfigyelésre kerültek inkubátorba, az anyukájuk már nehezebben viselte a műtétet.

Most már mindannyian jól vagyunk, az ikrek szépen gyarapodnak. Az ő képeikkel szeretnék mindenkinek Boldog Ünnepeket kívánni!







2009. augusztus 5., szerda

Kislány és kisfiú :-)


Na ma kiderült a másik baba neme is, hagyta magát. Ő kislány, legalábbis nagyon annak tűnt.

Szóval a jelenlegi állás szerint lesz egy kislányunk és egy kisfiunk még :-)

2009. július 31., péntek

A babák jól vannak :-)



Ez a központi téma az életünkben, bár elvileg ez egy kreatív blog lenne ugyebár. Minden rendben van a két babócával, egymás felett vannak. A feljebb lévő bátrabb volt, így kileshettük, hogy ő kisfiú. A lentebb lévő baba titokzatoskodik még, de remélem, hogy jövő szerdán ő is megmutatja magát, majd ígérek neki valmait :-)

A kisfiamnak csak annyi volt a reakciója, hogy nevet kell neki adni! Na a lánynévben biztos vagyok, de a fiúnévben még nincs megegyezés. Nekem az Attila és az Alexander tetszene, de még utánanézek a jelentésüknek is.

Jól elfáradtunk, mert néhány ügyet is kellett intéznünk közben, az óvodakezdés is a nyakunkon, tornacipő (természetesen csakis terepszínű, vagyis katonai, mert más színű lábbelit nem hajlandó felvenni), váltószandi (ez barna, de nagyon nehezen hitte el, hogy színben ez is katonai) , színes ceruza, és olló már van :-D

A terv az, hogy a tornazsák és az óvodai zsák is terepszínű lesz, szerintem a babás már nem illik hozzá. Sajnos úgy néz ki, hogy keki póló és rövidnadrágnadrág (ez is tornafelszereléshez) felhajtása már nehézkesebb lesz, mert amit egy sportáruházban kinéztem, az csak 4 éves korig van méretben, és neki legalább 5 éves méret kellene, tehát kb. 116-os. Azért majd csak összejön, ha a tornacipő összejött. Szerencsére sikerült olyat találni, amelyiknek magasabb a szára, belül cipzárral nyitható, tehát nem kell fúzögetni, és könnyű is. A legtöbbel az a baj, hogy nagyon nehéz a gumi miatt és nem lehet bennük normálisan mozogni.

2009. július 29., szerda

Sok vitamin...


... és ezzel párhuzamosan valahogy az ízlelőbimbóim is alábbhagytak a működéssel, nem tudom mások ezzel, hogy vannak? Nemigen esik jól semmi, kivéve a rántotthúst, de nem lehet azon élni, úgyhogy csak egy héten egyszer jöhet. A fiammal a rántott csirkeszárnyat kívántam, ráadásul írtó rondán ettem, és az sem érdekelt, ki látja.

Szóval betöltöttük a 18. hetet, a picurok rugdosnak, én meg örülök nekik :-)

Anémiás is vagyok, a magnéziumot is rendszeresen szednem kell... szóval reggel felkelek, mikor hogy, és beveszem a vasat. Mivel gátolják egymás felszívódását, ezért kb. 1,5 másfél óra múlva veszem be a MagneB6-ot, azután megint eltelik egy kis idő, az ebéddel jöhet a multivitamin, az uzsonnával a Calcium, aztán vacsora megint Magnéziummal, és lefekvés előtt újra vas.

De még így sem tökéletes a felszívódása, úgyhogy reggelenként bevetek mellé egy kis c-vitamint. Már úgyis mindegy, az ízeket ígyse-úgyse érzem. Pedig nagyon sok gyümölcsöt eszem és ugyebár most van az uborka, tök szezon is.

Pénteken UH! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kiderül-e végre a pocaklakók neme :-)

Készülőben van néhány művem is, de egyenlőre most két hét szünet, mert lakberendezünk, hogy majd elférjünk később, és csak utána tudom befejezni őket! A férjem most van szabin, úgyhogy a nagyobb munkák most aktuálisak. Állítólag, fog ikerkiságy is készülni, azért erre kíváncsi leszek én is :-)

2009. július 6., hétfő

Mocorgások...


Betöltöttük a 15. hetet is. Két hete érzem körülbelül a magzatmozgásokat. Egy hete annyit mocorogtak, hogy szinte hihetetlen volt az érzés. Aztán egyre kevesebb mocorászást éreztem, viszont rendesen feszülgetett a hasam a régi vágás környékén. Péntekre már semmi... szombaton sem. Délben már annyira aggódtam, hogy felhívtam az orvosom... véletlenül éppen rendelt, és így megnézett UH. Semmi bajuk, csak éppen úgy helyezkedtek, hogy nem éreztem őket. Kínomban két nap alatt fogytam egy kilót, így most "csak" három kiló plusszban vagyok.

Az egyikőjük a a kezeivel játszott, a másikuk pedig épenn fel-le forgolódott, szóval nagyon aktív volt, csak a nagy idegeskedésben nem éreztem őket. Igazából még ilyen korán nem is szokták. És nem is kell minden nap, csak kb. a 18. héttől. Az orvosom mondta is, hogy ne görcsöljek ennyire, és tudom, hogy nem szabadna, de ez van.

Persze szombat este séta közben már bejelentkeztek, és azóta is folyamatos a motozás. Most is érzem őket, miközben ezt a bejegyzést írom. Nem adnám semmiért...

2009. június 20., szombat

Eltűnésem oka...


Babákat várunk. Igen így, többesszámban, mert ikrek növekednek a pocakomban és nagyon boldog az egész család. Túl a 12-ik héten és Ultrahangon ideje kibújnom a csigaházból. Egyenlőre szokjuk a nagycsaládos gondolatot, ma már nevekről is beszélgettünk, bár a nemük egy ideig még titok marad. Kislányt érzek... kockáztassak... kislányokat :-)

Aztán persze lehet, hogy lesz két huncut fiam még :-D!

Kellett ez a néhány hét elvonulás, nem igényeltem a netezést. Furcsa is volt. Az más kérdés, hogy közben a gépem is, a modemünk is sokszor napokra rendetlenkedett.

Nem ment az elején minden teljesen simán, és biztosan lesznek még aggódós napjaim, de most már merek örülni.

Nem biztos, hogy olyan gyakran jelentkezem majd, mint régen, de a blogjaitokat próbálom visszaolvasni. Csodálatos így egyben látni a sok-sok munkák, amik időközben születtek. A megjegyzések még váratnak magukra, mert vissza kell szoknom :-).

Aztán szomorúan vettem tudomásul, hogy sokan búcsúztak is. De most valahogy könnyebben megértem ezeket a búcsúkat. Eg yblogot pedig újra lehet indítani, ha úgy érezzük megint szükség van rá, újra tudunk írni.

2009. május 7., csütörtök

(M)Ilyen vagyok?!-Én (Mesével kiegészítve_1. rész)


A kiírásban az szerepelt, hogy karikatúra. Nem tudom, ez végül is annak számít-e, szerintem nem, de ez jutott először eszembe, és aztán nem engedett a dolog, pedig talán nem is hasonlít. Sajnos csak tegnap lettem kész vele, pedig a terv megvolt régen és az alapjai is, csak nem tudtam csinálni. Írtam a páromnak, hogy kések vele és azt beszéltük meg, hogy amint kész felteszem a blogomra és postázom majd neki. Frida! Holnam postára kerül!

A történet pedig egyszerű. Elég lobbanékony vagyok, és egyszer itt volt nálunk az apósom. Valamiben nem értettünk egyet a férjemel és hangosan vitáztunk, de igazából nem veszekedtünk. Persze ezt az apósom is észrevette, és mivel nem megy egy kis huncutságért a szomszédba, ezért csak csendesen megjegyezte a bajusza alatt:

-Fiam ne vitázz! Mert nem kapunk vacsorát, haragszik a Házi Sárkány! Azzal kuncogva elvonult, mi meg nevettünk egy jót. Akkor egy darabik mindketten így hívtak, és én hallgattam rá. Viszont sokat szelidűltem, azért látszik már az arcom. :-)

Nem azt mondom, hogy szép lett, mert most először készítettem ilyet, bár egészen jónak tűnt, amíg le nem fényképeztem. Görbe, meg minden, de így marad.

A legtöbb kézi hímzés rajta. Az arca, a pikkelyek. Csak a Kőkeret, és az arc körben gépi. Az anyag saját festésű selyemmolinó. A szélét háromszor bontottam le, de még mindíg ronda. Már majdnem anélkül hagytam.

És egy ilyen képhez mese is jár, íme a történet, amely a varrása közben született. Egy hozzám közel álló személy azt monta rá, hogy számára nem én vagyok. Lehet, hogy igaza van, és a mese sem véletlenül született hozzá, de már nem szeretnék a dolgon változtatni. Néha amúgy is úgy érzem, hogy van egy énem (és talán mindenkinek), amely egy egészen más világban él. Talán az akart kibújni, megmutatni magát. Hiszen sokan olyan gyönyörűségeket alkottok, amelyről néha azt gondolom, ember nem képes rá, csak tündér :-)

Szóval a mese, este kövekezik, ha már kicsit nyugalmasabb lesz körülöttem az élet, ha érdekel titeket.


MESE


A Sárkánylány legendája

Ha béke és szeretet van a szívedben és harmónia az életedben, akkor megesik, hogy nem csak az álmaid szépek, de ébren is bejárhatsz csodás tájakat. Ha ez a harmónia és nyugalom megbomlik, de a szívedet nem engeded át a sötétségnek, akkor továbbra is bejárhatsz e csodás tájakra, és életed újra verőfényes lesz. Ha viszont átengeded magad az elkeseredésnek, és többé nem tudsz szeretni és megbocsátani, bezárulnak a másik világba vezető kapuk szárnyai.

Történetünk ebben a csodás másik világban kezdődik. Smaragdzöld hegyeken és selymesfüvű réteken repülünk keresztül, alattunk megcsillanak a folyók és tavak ezüst víztükrei. Akár a mi világunkban is lehetnénk egy sétarepülésen…

De itt vigyázni kell ám, nehogy egy fénylő bőrű sárkánynak ütközzünk, akik uralják az eget és gyors manővereikkel versenyre kelnek a széllel és a madarakkal. A szivárvány minden színében és még azok árnyalataiban is pompázik a bőrük. Kecses, hajlékony testükkel uralják a vizeket is, nem csak a levegőt.

A fiatal férfi csendesen közeledett a gyönyörű, mohazöld sárkánylány felé. Fényes bőrére kusza foltokat rajzolt a délutáni nap lombkoronákon átszűrődő fénye. Látszólag békésen aludt az álmosító melegben.
Nem akarta felriasztani álmából, ezért lovát a közeli pataknál hagyta, puha bőrcsizmája nem ütött zajt. Próbálta lecsendesíteni mellkasában dübörgő szívét, hiszen a sárkányok hallása nagyon érzékeny, még azt is meghallják, ha tavasszal a fű nőni kezd. Már csak 2-3 lépés választotta el kiszemeltje fejétől, mikor a zöld testen apró remegés futott végig és ekkor már tudta, hogy elkésett.
A sárkány villámgyorsan felemelkedett és két vállra fektette a felé settenkedő férfit.

- Késtél… már régen várlak! –küldte felé a gondolatait – és megint nem sikerült meglepned!
A fiatal férfi elernyedt a sárkánymancsok alatt és újra elcsodálkozott a rányíló szempár átható, kifejező tekintete láttán. Ilyenkor mindig elfelejtette, hogy barátja nem ember, hanem sárkány.

- Apám egyre többször von be az államügyekbe, azok alól nem vonhatom ki magam!- sóhajtotta a herceg, és szomorúan vette tudomásul, hogy mint az utóbbi időben annyiszor, erre a kijelentésre a sárkánylány gyorsan visszavonul és percekre magába zárkózik.
- Elárulod végre, hogy miért bánt, ha az államügyekkel is foglalkozom? Régebben nem voltál ennyire érzékeny.
- Mert eszembe jut, hogy már felnőttünk, és te nemsokára nem jössz már ide hozzám. Nem lesz rám időd többé és elfelejtesz engem. – halotta pár perc múlva a fejében a választ.
- Rád mindig lesz időm! A legjobb barátom vagy. És egyébként is kértelek már, hogy költözz hozzám a palotába. Te ismersz a legjobban, egyedül benned bízom. Segítségemre lehetnél.

Addig beszélgettek, amíg a nap le nem bukott a közeli hegygerinc mögé, és az árnyak elmélyültek az erdőben. A madarak esti altatódalukat énekelték és a herceg szomorúan indult vissza a kastélyába. Minden találkozó után egyre nehezebb szívvel vált el szeretett sárkányától. Az ott maradt még az erdőben és arra gondolt, szívesen menne a férfival, de ha vele kéne élnie, mégis megszakadna a szíve a végén. Lassan haza indult és a szülei és testvérei egyre növekvő aggodalommal figyelték a sárkánylány bánatát. Az édesanyja sejtette az okát, habár lányában még nem tudatosult igazán, és előre félt a következményektől. Titokban el-el morzsolt egy-egy könnycseppet, és lélekben készült az elkerülhetetlenre.

A király az ablakból figyelte, ahogy fia szélvészként vágtat át a kastély előtt elterülő alkonyi réten. Sejtette hol járt és nem tudta mit tegyen. Az emberek és a sárkányok békében éltek egymás mellett. Sőt, a legtöbb sárkánynak olyan kivételes képessége volt, amellyel nagyban megkönnyítette az emberek életét. Tudta, hogy az a szerencséje, hogy fia nem született alakváltó képességgel, mint a családjában oly sokan, mert akkor biztosan elveszítené, bármennyire is erős benne a világa iránti elkötelezettség.
Látszott a fiatal herceg tartásán, hogy nem járt sikerrel, és nem tudta rábeszélni szeretett sárkányát, hogy hozzájuk költözzön. Márpedig az öreg király csakis ebben látta a megoldást, nem is sejtette, hogy a barátságnál sokkal erősebb kötelék fűzi össze a fiatalokat, de erről még ők maguk sem tudtak.
Csakhogy tőlük függetlenül már elindult valami nagy erő, megállíthatatlanul és megpecsételve a sorsukat.
Az idő elérkezett, hogy beteljesedjék újra a jóslat és ezzel életre keltsen egy elfeledett legendát.

Folyt. köv.

(M)Ilyen vagyok?!-Csigitől


Jelentkeztem Ildinél a játékra én is. És még húsvét előtt megkaptam Csigitől a saját Önarcképét. Nagyon tetszik és hasonlít :-)


Kaptam még két nagyon bájos fagombot, amiről először azt hittem, hogy a képhez tartozik, mint fülbevaló és egy nagy doboz csokit, de erről most nem tudok képet mutatni, mert nem a gépemre lett letöltve. Amint visszaszerzem, felteszem ide azokat is.

Frissítettem a képtáramat!

Tegnap Mmama és Princi is jelezte, hogy az előző bejegyzésemnél nem lehet kinagyítani a képeket. Ugyan lecseréltem őket, és nekem megnyitja, de sosem lehet tudni... és különben is már nagyon elhanyagoltam a képtáramat ezért feltöltöttem oda a baba fotóit, ha a részleteket is meg akarjátok nézni.

2009. május 6., szerda

SWAP ajándékom Elinának


A Nina által meghirdetett SWAP játékban, nem csak kaptunk, adtunk is. Az én párom Elina volt. Sokat nézegettem a blogját, mielőtt belefogtam az ajándékába. Igazából hirtelen jött az ötlet, és utána már nem tudtam szabadulni tőle. A lényeg a keresztszemes hímzés volt, azt kellett valamilyen tárgy formájába önteni.

Milyen meglepő, nekem baba lett belőle. Na nem keresztszemes baba, hanem a kötényére készült a hímzés. Került még a csomagba néhány apróság is, csoki, hímzőfonal, néhány gomb, de alényeg a baba volt. A csomag azóta odaért némi késedelem és postai kaland után, és Elina leveléből azt szűrtem le, hogy tetszett is neki az ajándékom.

Kicsit változtattam rajta az ilyen stílusú babáimhoz képest, mert részletesebb lett az arc hímzése, és a haja sem fonalból készült, hanem gyapjúból. Kapott még egy kosárnyi érett epret is, amik a Tildas eper kicsinyinyített változatai. A teste neki is teával színezett összevarrás után, de még tömés előtt. A hosszú szárú bugyija fehér batiszt, olyan szalaggal az alján, mint a köténye megkötője. Az alsószoknya is batiszt, széles csipkével, a ruhája pedig pöttyös pamutvászon. Piros filcpapucsot kapott a lábára és gyöngysort a nyakába. Nagyon szerettem készíteni, legalább annyira mint annak idején a Levendula, vagy a Tökszoknyás babámat.

2009. május 5., kedd

Ejjkukktól kaptam, Tilda babáért cserébe


Ez sem most volt... A februári babás topictalira vittem el Ejjkukknak az álatalam készített Tilda babát. Előtte megbeszéltük, hogy mit ad cserébe, gyönyörű fonalakat, és a talin azt, hogy majd postán elküldi.

Nagy meglepetés ért ám, mikor hozta a postás a csomagot, mert nem csak a fonalag voltak benne, hanem szülinapi ajándék is. Tulipános fonaltartó szütyő, és egy kis textil dobozka :-) (sajnos a kép nem színhelyes, mert sokkal élénkebbek a színek :-()

Nagyon szépen megvarrva, és jó angy méretben, TULIPÁNOS rátéttel! Hogy honnan tudhatta, hogy imádom a tulipánt?!? :-)

Az első néhány napban nem vehettem birtokban, mert ezt az előjogot a kisfiam tartotta fenn magának. Sok mindent lehet játszani egy ilyen gyönyörű zsákkal, meg kell mondjam, hogy nagyon vigyázott rá.

Azóta persze már a jogos tulajdonosa használja, és a kis textildoboz is megtalálta a funkcióját, mert az aktuálisan készülö babák alkatrészei, kis olló, cérnaspulni tűvel tartózkodik benne, éppen most is.

Nagyon szépen köszönöm, a csodás meglepetést!

SWAP ajándékom Baboo-tól :-)


Nina hirdetett egy nagyon klassz játékot, külön blogot is létrehozott hozzá.

Én Baboo-tól kaptam hímzett gyönyörűségeket, már jó régen, csak éppen a bejegyzés nem született még meg hozzá, de az ő blogján illetve a SWAP blogon láthatóak már régen a szépségek.
Érdemes körülnézni, mert egytől egyik gyönyörű és különleges ajándékok születtek.

Kaptam egy hímzett textil faliképet, amelyről először azt gondoltam, hogy a konyha színeihez jól megy, de aztán rájöttem, hogy az előszoba színeihez is, persze nem meglepő módon. A bejárati ajtóval szembe kerül majd fel a falra, ha Találok végre hozzá megfelelő méretű és szépségű fa, vagy bambuszrudat. A házikóhoz már lett költve néhány mese, mert a kisfiamnak is nagyon tetszett és az első pár napon ki is sajátította. Nagyon vigyázott rá, felakasztotta a komódfiók gombjaira, és mesélni kellett. Ez azért nagy dolog, mert egyébként nem nagyon hagyja, hogy meséljek.

De nem csak a faliképet kaptam, hanem egy csodaszép tűpárnát is, ha jól tudom biscournu a neve és Baboo által sk készített gombostűket. Családilag a rózsa a kedvencünk :-)

Azóta átpártoltam ehhez a tűpárnához, mert nem tűnnek el benne a tűim úgy, mint az enyémben. :-)

Köszönöm ezt a sok-sok gyönyörűséget Baboo!

Visszatérés...

Több mint egy hónap szünet után, lassanként visszatérek a blogvilágba. Azt nem tudom, hogy milyen intenzitással, ez legyen még a jövő zenéje. A mai-holnapi napon több bejegyzés is fog születni, mert elmaradásokat kell pótolnom.

Mindenkinek szép napot!

2009. március 30., hétfő

Lassan 12 éve....


Volt az esküvőnk :-)

Szarvasmici a blogjában játékot hirdetett, nekem szép emlékek jutottak eszembe. .. pedig..
Nem olyan volt a ruhám amilyet szerettem volna, lehetetlenség is volt azt megvarrni pár hónap alatt. Viszont a húgom (mellettem) koszorúslány ruháját anyukám varrta és a kislányokét is (4-en voltak, 3-an egykorúak, ha jól emlékszem 11-12 évesek lehettek) a sógórnőm ruháját pedig a nagynénje.

Rózsaszín rózsából szerettem volna a csokrom, de lebeszéltek róla, mondván nem mutat jól a képeken, ezért lett piros. Nem azt mondom, gyönyörű volt, de akkor is. Tulajdonképpen nem is akartam lagzit. Csak egy összeházasodást, de még a férjem is szeretett volna, tehát belementem.

Visszagondolva jó volt, szép volt, és nagyon jól éreztük magunkat... de nem olyan volt, mint amilyet elképzeltem, szerettem volna, és azért nem akartam magát a lagzi részét, mert tudtam, hogy olyan nem lehet. Egyszerűen azért, mert képtelen voltam átvinni az akaratomat a szüleimre, a férjem szüleire, és a környezetemben élő emberekre. Tudom, hogy a vendégek jól érezték magukat és mi is, de mégis maradt bennem valami hiányérzet, vagy hasonló. Mintha nem értünk lett volna, hanem azért, hogy "megmutassuk" az embereknek. Nahát ezért felemásak az érzéseim...

Esett az eső, sütött a nap, beborult, kiderült, mint egy jó, sohasem unalmas házasságban :-)

A templomi szertartás viszont fantasztikus volt, és már ezért megérte az egész. Azt az érzést sosem felejtem el... :-). Ott minden olyan mesébe illő volt... és az érzés, hogy a frigyünk meg lett áldva:-)

2009. március 23., hétfő

Tegnap esti termés

Csak egy babaarcot sikerült kihímeznem, illetve kettőt, de a másikat még nem tudom mutatni, mert az a Babavarrós topic februári közöse, de ugye még nem vagyok kész vele.

Viszont a mostani az a szívem csücske lesz. Játékbaba, és a tavalyi szülinapomra kapom :-)

Ilyen az arca:
Hímezve van, az arcpír pedig színes ceruza.

2009. március 19., csütörtök

NAgytakarítás folytatása és Sürgősségi

Tegnap lájtosabban folytattam a takarítást, vagyis inkább teknőcösen, azaz lassabban. Csak a cipős szekrényt sikerült rendbe tenni, pedig azzal sok dolgom nem is akadt. Eleve tisztán kerültek bele a cipők, csak nem mindig a dobozukba, vagy zacskóba. Ezek a ritkábban használt, vagy téli lábbelik és ugyan szekrényben vannak, de attól még bekúszik rájuk a por, ezért kerültek dobozba, zacsiba.

Szépen átnéztem valamennyit, de tényleg nem sok dolgom akadt. Krémezni sem kellett, csak - sámfa híján - újságpapírt tömködtem az orrukba. Aztán áttöröltem a szekrényt és mehettek is aludni.

Egyedül Andráskának akadt néhány kinőtt cipője még, ami ősszel még jó volt rá, de most már nem. Ezek majd mennek a kinőtt gyerekruhák dobozba.

A konyhai kamraszekrény részt is elkezdtem pakolászni. A befőttek, lekvárok üvegeit átnéztem, szerencsére rendben volt minden, és meglepődtem mennyi van itthon. Ezek nem az én műveim, hanem a nagymamák szorgalmát dicsérik.

És még némi mosogatógép kényeztetést is beiktattam, mert sztrájkolni kezdett a szentem. Rá is fért a takarítás, mert sokat dolgozott mostanában. Azért a háztartási gépek napján kap egy nagy adag mosogatógép-tisztítót, megérdemli. Addig azt mondta nekem, hogy ellátja így is a feladatát, csak törődjek kicsit többet vele.
Szóval csak eddig jutottam, némi játékkal megfűszerezve.

Ez így szép csendes nap lett volna, de este nyolc körül a játék hevében, a kisfiam úgy döntött, hogy az előző napi lelkifröccs és az apja hangos NE! felkiáltása ellenére, bizony ráül a kanapé szélére és azzal a mozdulattal hátra is veti magát.

Ez kb. 80 cm magasságot jelent és ugyan elég vastag a padlószőnyeg, de...

Szóval sírás, én rohantam be a konyhából, kérdezzük hol j? Mutatja a fejét.

Az apja nem látta hogyan fogott földet, mert betakart maga a kanapé. Szóval jó kis sírás, vagy tíz percig hagyta magát kényeztetni, aztán ment játszani. Meghallgatta a lelkifröccsöt, de nemigen hatottuk meg, csak azt vette le, hogy:

- Apa haragszik rám!- mondtam, hogy én is, mert nem fogadott szót és most leesett. Azért persze ezt nem lehet teljesen komolyan venni, miközben anya és apa is simogat és ölel!

Azért persze nem hagyott a dolog nyugodni és felhívtam az ügyeletet. Mondom, hogy mi történt és, hogy láthatóan nincs semmi baja. Azt mondták, azért vigyük be a sürgősségire egy röntgenre.

Rutinos szülő ilyenkor már pakol is a táskába nem csak a gyereknek, hanem magának is és eleve úgy indulnak, hogy lehet bent kell maradni egy éjszakára. Nem mintha szerettem volna.

Szóval megérkezünk a sürgősségire, és itt ért az első kellemes csalódás. Annyi borzalmat lát az ember a tv-ben, persze vannak pozitív riportok is, de akkor is. Arra számítottunk, hogy majd hozzánk sem szólnak, de azonnal behívtak, megvizsgálták, egyből küldtek a röntgenbe, ami két ajtóval arrébb volt és nem másik épületben, vagy folyosón. Szinte az ajtó elé sem értünk, már nyitották ki. Nagyon kedves doktor nő volt bent, és apa a fiatalemberrel maradt, amíg a robot lefényképezi.

Mondták, hogyha meg van a lelet, akkor szólítanak bennünket. Ekkorra már nagyon élénk volt a kisfiunk és annak ellenére, hogy a kocsiban elaludt és hagyta magát a parkolótól cipelni az apjának a sürgősségiig, ahol természetesen felébredt, már csivitelésbe fogott.
Kérdeztük, hogy fáj-e a feje, erre kifejtette, hogy egyre jobban van (Honnan vesz ilyeneket?), megmutattuk a doktor bácsinak a fejét. Nem fáj a feje és mehetünk haza a szobájába.

NA mi már tudtuk, hogy semmi baj sincsen, de megvártuk az eredményt. Szerencsére minden negatív volt és az orvos azt mondta, hogy személy szerint mint magánember neki az a véleménye, hogy nem lesz itt, nincs itt semmi baj, de mivel elég magasról vágta hanyatt magát, ezért menjünk át a gyerek osztályra, ott is vizsgálják meg.

Mentünk. Ugyanolyan jó tapasztalatok, mint a sürgősségin, kedvesek, alaposak. Magunk elé engedtünk egy kruppos kisfiút, szemmel láthatóan az anyukája nagyon ki volt készülve. Őt bent is tartották.
A mi fiunk játszott a játszó sarokban, nagyon klassz van a Szfvári kórházban, és elkülönülten, hogy a kórteremben fekvőket ne zavarják.
Aztán mikor bementünk, az Andráska eljátszotta, hogy tulajdonképpen ő egy Marsupilami és rettegjen tőle mindenki, ebből kifolyólag nemigen akart együttműködni, de hagyta magát meggyőzni. Miután megvizsgálták és felöltözhettünk, természetesen egy csivitelő kisfiú lett belőle este 11-kor. Ennek a doktornéni nagyon örült, mert azt jelenti, hogy semmi baj.
Nem csak a mellkasát és hátát hallgatta meg, de megnézte a pupilláit, száját, a hasát. Koordinációs gyakorlatokat csináltatott vele, persze játékosan és kérdezgette, mennyire válaszol. Minden rendben volt, a végére körbekérdezett mindent a rendelőben, az ápoló nő készségesen válaszolgatott.
Kiegészítették az adatokat, elmondták mire figyeljünk és a doktor nő még felhívott egy kollégát és megkérdezte neki mi a véleménye, de hazaengedtek minket.

HA valami is jelentkezhet az esést követően, az 48 órán belül történik általában, úgyhogy fokozott figyelmet igényel. Tehát a köv. három napban velünk alszik, nap közben nincs rohangászás és ugrálás, úgyhogy társasjátékozunk majd, és csak séta lesz kint, ha az idő is úgy akarja.

Figyelni kell: hányás, hányinger, fejfájás, a viselkedés megváltozására, a vizeletet nézni, esetleg nem lesz-e véres, bár erre utaló jel nem volt, de akkor is.

Mindkét helyen nagyon kedvesek, figyelmesek, alaposak voltak az orvosok és ápolók, és ami fő, szerintem kimerítően tájékoztattak és értettek a gyerekek nyelvén. Nem bántak az emberrel lekezelően, hanem partnerként viszonyultak hozzánk, és másokhoz is.

A sürgősségin sok ember megfordult egy óra alatt, idősebbek, fiatalabbak, nagyon öregek. Mindenkivel kedvesen, gyorsan, és tisztelettel bántak.

Megnyugtató és jó érzés volt.

2009. március 17., kedd

Nagytakarítás, avagy, ki hogyan sikálja tündöklőre a lakást?

Van aki ripsz-ropsz, meg van vele, egyszerűen azért, mert amúgy is rendesen takarít, értem ezalatt azt, hogy folyamatosan selejtez év közben is.

Amikor még jány voltam, mi is rendbe hoztuk a lakást egy nap alatt, pedig ebben már az ablakmosás is benne volt, ami lévén nem műanyag ablak, hanem fa nemzáró nyílászáró volt, így tavasszal nem is volt olyan egyszerű feladat, főleg akkoriban, mert inkább szénnel fűtöttek az emberek és a feketeség rátelepedett mindenre. Így leszedtük az összes ablakot, be a kádba, körömkeve és tisztára, fényesre törölve tettük vissza a megtisztított ablakkeretekbe. Sima mosogatószerrel, és ecetes, öblítéssel a végén. A napi sajtó elolvasott példányaival pedig ment a fényesítés. Még a tavaszi legyek ellen is jó volt, nemigazán csípik az ecetet. Igaz, voltunk rá hárman. Az anyu, a húgom és én. Mindenkinek meg volt a feladata, ment mint a karikacsapás, és a fő, hogy a helye is meg volt mindennek.

A heti takarítás is gyorsan ment, begyakorolt, rutinos mozdulatokkal. Néhány éve, ez nekem nem akar sikerülni a saját házunkban. Mostanában elgondolkodtam rajta, hogy miért is nem? Illetve januártól már szépen haladok és fejlődök. Nemigen lehet ezt elfelejteni, olyan mint a biciklizés :-)

Azért még sokat küzdök néha, és ez zavar. Több dologra jöttem rá. Pld. Nekünk állandóan változik a lakásunk, egyszerűen nincsenek benne fix pontok. Mire egy rutint megszoknék, jön egy másik. Nem tehetek róla, nekem ez kell, a takarításhoz. Ilyenkor rögtön észreveszem a legapróbb porcicát és a lengedező pókhálót, de egyébként nem biztos, hacsak bele nem akadok, illetve mai napság már a sasszemű fiam haladéktalanul felhívja rá a figyelmem és a ddig nem tágít, amig el nem távolítom a számára zavaró tényezőket.

Másrészt rengeteg felesleges cuccunk van, amitől nem akaródzik megvállni. Namármost nincs rendes helyük, ebből következőleg adja magát a rendetlenség.

Hétvégén nagyiztunk és jó volt végignézni az ismerős tárgyakon, holott sokat változott a szüleim háza is azóta, de a tárgyak maradtak és megtalálták a helyüket is.

Mivel mostanában kevesebbet bírok, biztosan a tavaszi fáradtság miatt, jól átgondoltam, itthon mivel is kezdjem.

Belépek a lakásba, előszoba. Egyből elárulja, kik is laknak itt. Nálunk felemás. Ezt ugyebár rendbe kell tenni. Ezzel kezdtem. Először is áttisztítottam a szőnyegeket, rögtön reggel, így a napocska délutánra már meg is szárította. Közben pókhálózás , és lemostam a bejárati ajtót, mert a sok por nagyon erősen rátapadt. Átnéztem a téli fej és nyakfedőket, különválogattam dobozokba, amit nem használunk, vagy jövőre már kicsi lesz a fiamnak, az ment külön. A vékonyabb tavaszi sapkák, sálak kerültek felülre.

Ezután ebédeltünk, szerencsére a nagyik bőven csomagoltak, így a hetem csak a takarításnak szentelhetem, mert főznöm azt nem kell majd.

Délután a felfrissített előszobába bekerültek a tiszta, száraz szőnyegek és jöhetett a ruhásszekrény, merthogy nekünk itt van. Mindent kiszedtem belőle, amit nem hordunk, vagy kicsi ránk. Rám már nem is lesz jó, a blúzok biztosan nem, igaz nem is sok volt már benne, mert egyet-egyet mindíg kiselejteztem. A férjemnek regeteg nem használt ingje foglalta a helyet, azok most zsugorzsákba kerülnek, aztán ha jövő ilyenkorra sem kerülnek elő, mennek másokhoz.

Átnétem a kabátokat is, valamelyik ment a mosásba, tisztítóba menők külön, és sok már megkapa a nyári zsákját. Még holnap kell varrnom egy hosszút és néhány illatpárnát közéjük. Egyenítettem a vállfákat is, mert engem zavar, ha nem egyformák. Sok olyan volt közte, amit nem praktikus használni, csak adták valamelyik ruhához. Ezt egyenlőre betettem egy nagy dobozba, mert nem emlékszem, mire is jó használni őket, de biztosan eszembe jut majd. Nagy doboz reklámtáskát válogattam még át, sok ment bele a tárolóba, mindennapos szeméttkidobáshoz jó lesz, a szebbek vissza dobozba, majd ebből húzunk, ha duplacsomagolás kell. És ezek csak a régiek, mert mostanában úgy megyünk vásárolni, hogy viszünk magunkkal szatyrot és nem kérünk.

Ennyire jutottam. Nem sok, de nem is csináltam lóhalálába, holnap a cipősszekrény következik és a konyha kamraszekrény része. Aztán majd még meglátom.

Közben persze volt játék is, de meg kell mondjam, a kisfiam nagyon jól viselkedett hagyta anyát dolgozni.

Miután az összes szekrény renbe lesz belül, jöhetnek a külső munkálatok.

Ti milyen sorrendben csináljátok? Nagyon kíváncsi lennék, hátha kapok néhány gyors módszert is.

Ami a legelső, nagytakarítás előtt és mindíg ezzel kezdek néhány nappal korábbann, az a gépek és tisztítóeszközök ellenőrzése. Az nagyon bosszantó, ha éppen a legnagyobb felfordulás közepén nincs porszívózsák, vagy hiányzik egy fontos tisztítószer, esetleg eltört a felmosónyél, és nincs másik.

2009. március 13., péntek

Nyszitojás, vagyis újabb kudarc


Nagyon meg akartam varrni, ezt a nyuszitojást, vagy tojásnyuszit..., nem is tudom. Nem látszott annyira nehéznek. Mégis én még ennyit nem tököltem semmivel és még csak szép sem lett, sőt kifejezetten ronda az egész. Igaz, hogy rugalmas anyagból kellett volna varrni, én meg nem abból csináltam, de akkor is.

Elment vele az időm, inkább a kisfiamnak varrtam volna.

Mindegy, ez van. HA viszont valaki kíváncsi egy igazán szépre, az nézzen be a Babavarrós topicra, mert Naturita gyönyörűt varrt!

Először arra gondoltam, hogy jó párat készítek belőle ajándékba, de nagyon elment a kedvem tőle, mert időrabló a varrása és nekem nem is megy.

Retrós hangulatú játszónadrág


Tegnap délután elkövettem a kisfiamnak egy játszósnadrágot. Egyszínű motoros hímzés készült rá a hímzőgéppel, a színt a tulajdonos választotta. Nem tudom mennyire látszik a képen, de egy sötét acélszürke pamutanyagból van a nadrág. Már az első használat után, mosva, vasalva. Gondoltam teszek még valamilyen színte bele, ezért került az oldalába a paszpól. Nekem kicsit olyan retrós a hangulata.

És bevetés közben is látható :-)


Tavaszváró kézműves délután_elkészült művek



Tegnap lefényképeztem a madárkákból készült dekorációt. Azért legyen megörökítve, végül is dolgoztunk vele.

2009. március 11., szerda

Elefántok- a mai nap


Eddig jutottunk kettecskén, sötét pacák az elefántok, együttes erővel sikerült összehozni. Holnap folytatás. Nagyon sok van még hátra. Az elefánik sem maradnak így, ez csak az alapozás. Sok festéket fognak még kapni.

Elefántok- a kezdetek


Szóval, szerettem volna én korábban egy nagy elefántos quiltet a nappaliba. Nemigen mertem belevágni, valahogy nem tudtam, hogyna is foghatnék hozzá. Bár a topictalin Évi mondata miszerint:

"A kétoldalas vetex a barátod!" (azt hiszem szó szerint ezt mondta :-)), majdnem elindított az úton, de valahogy mégsem. Azért még nem adtam teljesen fel, de!

Tegnap ugye kaptam akrilfestéket és vásznat, akkor miért ne a legnehezebb dologgal kezdjük a festést, mint elefántokkal?

Ma délelőtt elkészült a ceruzarajz, ha a kisfiam felébredt, elkezdünk festeni. Megígértem neki, hogy az elefántokat segíthet kifesteni. Azt már elhatároztam, hogy akármilyenre is sikerül, kiteszem a farra. Ha jó azért, ha rossz, akkor meg azért, hogy minél előbb másikat készítsek a helyére.

Inkább az utóbbi fog bekövetkezni, mert sem rajzolni, sem pedig festeni nem tudok. Viszont szeretnék!

2009. március 10., kedd

Névnapi ajándék

Ma van a névnapom, és én különösebben nem szerettem volna megünnepelni, de ma egész nap csengett a telefonom, és a rokonok hívtak, és sok minden jót kívántak nekem. A Babavarrós topicon is sokan felköszöntöttek, bennünket Ildikókat :-) Nagyon Szépen Köszönöm Nektek!


És ezt a képecskét kapjátok tőlem:


Kaptam ám ajándékot is, egy nagy vásznat, akrilfestékkel. Holnap felavatom. Nem mintha tudnék festeni, de éppen ez a szép az egészben.

Valamint nyitok egy blogot, talán egyszer nyilvánossá teszem, de most mindenképpen zártan, csak magamnak fogom írni.

2009. március 7., szombat

Tavaszváró kézműves délután vagy traccsparti? :-)

A tavaszváró kézműves délutánból nem sok minden jött össze. Az időjárás is közrejátszott persze, de azért nem ez volt az igazi oka szerintem. Na nem baj, majd legközelebb.

Egyetlen egy érdeklődő volt, ő is csak véletlenül. Ketten varrogattuk az előkészített madárkákat és tulipánokat a tulajdonossal, amikor éppen nem kellett kiszolgálni a presszóban.

Készítettünk egy koszorút, kiválasztotta rá a madárkát, tulipánokat készrevarrta, én pedig végül felvarrtam a koszorúra.

Aztán befújt a szél egy csajszit és mikor meglátta mit is készítgetünk, lelkesen csatlakozott hozzánk, bár ő tulképpen csak beugrott. Beszélgettünk, varrogattunk. Kiderült, hogy textilállatokat és párnákat szokott otthon varrni, aztán eladja őket. A saját magának összeválogatott dolgokat elvihette, és megbeszéltük azt is, jó lenne néha így összejönni varrogatni. Mondjuk gyereknap körül bábvarrásra. Nem tudom, hogy végül mi is lesz belőle.

Délután 15:00-17:00-ig volt meghirdetve, én 19:00-kor jöttem. Elkészült kilenc madárka még a tavaszi presszodekorációhoz, meg számos tulipán, (a tegnapi nőnapra).

MAjd ha már lesz kép, akkor teszek fel ide.

Nehéz valami újba kezdeni, az biztos. Legalább megpróbáltam és nem találgatom azt, hogy mi lett volna, ha...

2009. március 4., szerda

Tavaszváró kézműves délután_1. változat


Nagyon köszönöm mindenkinek az előző bejegyzésemhez tett megjegyzéseket. Jól esett a sok-sok biztatás, és az ötletek közül is lenyúlnék néhányat, ha nem baj.

Egységcsomagokat fogok csinálni, a képen látható koszorú lesz az egyik változat. Aztán lesz még egy és külön csak madárka, nyuszi, tojás, tulipán.

A koszorú fűzfavesszőből lesz, nekem csak peddignádam volt itthon, de az drága mulatság. A beszerzésével gondban voltam és írtam a Polgármester Asszonynak, hogy ha tud adjon ötletet. Szerencsére nagyon tetszenek neki az ilyesfajta kezdeményezések, úgyhogy ez a gondd megoldódott és úgy néz ki, hogy barkát is tudok majd szerezni.

Mikor a férjem este hazajött, csak biztatott, mint ti is, és ennek nagyon örültem. Úgy áll a dolog, hogy lesz aki vigyáz a kisfiunkra, amíg kézműveskedünk.

A szalag nem az igazi rajta, de csak ilyen volt itthon, majd péntek délelőtt azt még vennem kell. Addigra úgyis tudni fogom a színeket. Persze azért úgy hirdettük meg a dolgot, hogy mindenki hozzon magával amiből alkotni szeretne. Teher alatt nő a pálma felkiáltással, meg Több szem többet lát, majd kihozunk belőlük valamit.

A nyuszit, madarat, lehet, hogy a tojást is itthon előre körbevarrom, ott fogjuk kifordítani és kitömni. Aztán összeállítani a koszorút, amit persze ott fogunk megfonni, bár ez kicsit nagyképűen hangzik egy ilyen egyszerű munkafolyamatnál.

A következő napokban folyamatosan jelentkezem majd, és várom az építő kritikákat, nagyon sokat segítettetek eddig is.

2009. március 3., kedd

Tavaszváró kézművesség??????


Úgy volt, hogy hétvégén tavaszváró kézműves délutánt tartok. Ki is találtam, hogy egyszerűen elkészíthető (vagy csak nekem az?), vesszőkoszorút csinálunk, meg egyszerű és gyors textiltulipánokat rá, esetleg egy madárkát, vagy tojást és nyuszit. Aztán szalagot rá és mehet is az ablakba, ajtóra. Akinek van kedve, azzal hajtogatunk origami tulipánt, és nyuszit.

Megbeszéltem a barátnőmmel, aki a helyi presszó-cukrászda működtetője, hogy náluk legyen, igaz csak nagy vonalakban, de vázoltam az elképzelésemet. Családias, világos hely, nem lehet dohányozni és a gyerekek is el tudják foglalni magukat. Ő még javasolta, hogy van a faluban egy nyugdíjas virágkötő beszervezi őt is. A hölgy rá is állt a dologra, sőt nagyon lelkes volt. A Plakátra már az került, hogy asztal-ablakdísz készítése, hozott anyagból, profi virágkötő segítségével.

Elment az egésztől a kedvem. Most, hogyan mondjam meg, hogy én nemigazán ilyenre gondoltam. Igaz ez egy kis falu, és talán ő jobban ismeri az embereket mint én.

Ma késő délután hívott, hogy a virágkötő visszamondta, találjunk ki valamit. A plakátokat még nem tette ki. Most vajon mit kellene csinálnom? Elbizonytalanodtam, mert lehet, hogy az én ötletem nemigazán jönne be. Viszont virágkötő nem vagyok, még egy egyszerű csokrot sem nagyon tudok megcsinálni, hacsak nem mezei.

Ami nekem egyszerű, az lehet, hogy másnak bonyolult. Pénz nemigen van alapanyagra, de azt gondoltam, hogy hajlékony vessző talán minden udvaron akad, és néhány centi textil, meg tű, cérna is. Tömőanyagot adnék, a szalagokat is elteszik a csomagolásokról általában az emberek.

Holnapig még megálmodom, hogy mit tegyek. Megtartsuk, vagy lefújjuk az egészet. Reggel, ha felkeltem, összedobok egy ilyen koszorút, meglátom mennyire fér bele 2 órába.

Azért akinek van türelme végigolvasni a bejegyzésem és van ötlete, főként tapasztalata, azt szívesen venném.

Babavarrós Topictali

Tavaly volt az első, az egyéves szülinapunkon, most sikerült összehozni a másodikat, aminek nagyon örülök. Csak éppen a lényeget nem írom, igaz?

A Bavarrás, babakészítés topic kététves volt, és ezt megünneplő találkoztunk. Sajnos mindenki nem tudott eljönni, de akik ott voltunk, nagyon jól éreztük magunkat.
Vacskamatival (IOkaste) még az utolsó pillanatban is egyeztettünk az utazásról, végül velünk jött fel Bp-re, a férje később érte jött. A kisfiam nagyon élvezte, hogy odafelé végig szórakoztatja a doktor néni az úton, és vissza felé már követelte, hogy hol van. Szerencsére megértette, hogy hazament a férjével a kislányaihoz, meg különben is nagyon elfáradt és gyorsan elaludt.
Nem csak a mi csemeténk volt ott, hanem Ezkriszti Verája és Kicsoda tankjai is, és LBZS is hozta a pici lányát. Ezúton ezer köszönet a férjemnek és a többi apukának, akik presztrálták a kicsiket, még mi kibeszéltük magunkat és a csemeték is dícséretet érdemelnek.

Megismertem az új topikosok közül LBZS-t, Aledi-t, és Ejjkukkot, a régiek közül pedig végre találkozhattam Kicsodával.

36Évi, a topicanyánk jól összekapta a csapatot, mondott beszédet is, és kaptunk egy kis statisztikát a hozzászólásainkból. Mit mondjak, feljöttem IO mögé a második helyre, nade most már itt lesz Camea is, aki szerencsésen visszajött közénk egy nagyobb kihagyás után. És a legnagyobb meglepi, egy torta volt a két gyertyával.

Isteni finomságokat hoztak a lányok, Exi szendvicsremekeiről nem is beszélve.

Volt ajándékhúzogatás, és egy macit kaptam, nagyon édes a bumfordi fejével, és még sok-sok zsinórt.

Exitől kaptam egy csodás, meseszép kabalaszívet, amit mostanában biztosan mindíg magamnál fogok hordani. Az egyik oldalán szalaghímzéses rózsák vannak gyöngyökkel, a másikon pedig egy pici pólyás baba, amely számomra most nagy jelentősségel bír majd. És az egészet körbehorgolta rózsaszín fonallal. Meg egy tavaszboszit, aki a konyhám őre lesz és sok farkasfogat, szaténszalagot és szépséges anyagdarabokat.

És mindenki kapott tőle egy saját készítésű kis szívecskét. Gyönyörűséges az is.

Képeket nem készítettem, de jó szívvel ajánlom az Exiefo és Kdatta által készített fotókat.

2009. február 20., péntek

Kosárfonatos fejpánt és új szerelmem Aurica



Elkészült a kosárfonatos fejpántom, érdekesen nézek ki benne, de jó meleg. Nagyon furcsa ez a fonal. 100% gyapjú és vastag. Más mosás előtt és után. A címkéje németül van, úgyhogy egy szót sem értek belőle.

A minta Katbonál megtalálható, varázslatosan szép fonalból köti.

Hozzávalók:
Feltro (Lana Grossa)
48 gr., száma: 07 világospiros
8-as kötőtű

Próbakötés:
12 szem és 17 sor = 10x10 cm

Leírás:
6 szemmel kezdjük, 2 sort kötünk, a harmadik sorban minden második szemből két szemet kötünk= 8 szem.
Megint kötünk két sort, és ismét szaporítunk, minden második szemben = 12 szem, majd kötünk 2 sort, és a 3. sorban ismét minden második szemből kettőt kötünk = 18 szem. Innentől a kosárfonatos mintával kötjük tovább, a megfelelő hosszúság eléréséig (ez nálam 56 cm-nél volt, de elég nagy a fejem :-D). Innentől két soronként, vagyis minden harmadik sorban visszafogyasztjuk a szemeket.

A munkát befejezzük, összevarjuk a pánt két végét és jóé kimossuk, a fejpántot.


ÉS itt láthatjátok az új szerelmemet :-)

Red Heart : Aurica

Milyen szép a neve is és maga a fonal nagyon különleges, majd egy mellényt szeretnék belőle. Az utolsó képen a színválaszték látható, még a zöld is nagyon tetszik...










2009. február 19., csütörtök

Ezt nagyon elrontottam... :-(



Nnnna szóval. Tegnap Katbo a blogjában gyönyörű kosárfonásos kötésmintát mutatott. Persze rögtön ácsingózni kezdtem a mintája után, és ma fel is tette a leírását és én bele is fogtam a kötésébe, hajpánt és nyakbavaló készül majd (képek majd holnap)..
Egyébként meglepően könnyű a minta, de nem is erről szeretnék írni, hanem arról, amit felhozott bennem. Egy régi emléket.

Évekkel ezelőtt belekezdtem egy nagyon áhított boleróba. csakhogy, kevés lett a fonal hozzá, amely egyébként gyönyörű piros Micro fonal volt. Mire észbe kaptam, hogy nem lesz elég, már nem lehetett kapni. Még kb. 5 dkg-ra, vagyis 1 gombócra lett volna szükségem, amely valjuk be elég sok. Hónapokig kajtattam utána, eredménytelenül, míg végül sikerült találnom az azóta megszünt Foltvarázsba, piros Macro nevezetű fonalat. Megörültem, megvettem, majd mérgelődtem egysort. Mert ugyan szagra olyan volt, de színre sötétebb. Azért is kötöttem tovább, aztán gondolom beláttam, hogy ez így nem lesz jó, és beraktam egy külön! fiókba.

Csakhogy most eszembe jutott és csakazértis befejeztem. De ez így sajnos nem hordható, pedig nagyon tetszik. Most azon gondolkodom, mit is kezdhetnék vele, persze csak vakunál ilyen éles a kontraszt, természetes fénynél nem annyira...
Aztán festegettünk a gyerekkel. Illetve amíg ő festett, én elővettem régen elfelejtett aquarell ceruzáimat és rajzolgatni próbáltam, aztán meg vizeskedtem kicsit. Hááát... csak azért teszemide, mert most ez is kudarc, de ilyennek is lennie kell. Még az alapokat is elfelejtettem, méghozzá, hogy először is egfelelően rögzítjük a papírt (amely ráadásul nem is volt alkalmas festéshez, mert csak rajzlap), hogy ne hullámosodjon...

2009. február 18., szerda

Tilda-s pletyiző szomszédasszonyok



Varrtam három Tildás babát, jól esett. Mikor a férjem meglátta, közölte, hogy ugyan gyönyörűen megvarrtam, de inkább a saját babáimmal foglalkozzam, mert azokat sokkal jobban szereti.

Rázúdítottam "bánatomat" a babavarrós topicra, és igazat adtak neki, úgyhogy megnyugodtam. Lehet, hogy mennek a MESKA-ra, mert akinek tetszik, az biztosan örülni fog nekik.

Egyébként a fürdőszobába szántam őket, hajgumikat tartottam volna a kezük ügyébe helyezett kis kosárkákban (amelyek így nem készültek el).

A testüket, miután összevarrás és körbevágás után teába áztattam. Kb. 1 liter forrásban levő vízbe tettem két filter feketeteát, majd beletettem a részeket és hagytam benne kihűlni. Utána hidegvízbe kiöblítettem, majd kapott még egy ecetes öblítést is. Száradás után kifordítottam, majd vasaltam a részeket. Azután következett a tömés és összeállítás.

A ruhájuk az vékony, kevertszálas vászonból van, farkasfog díszítéssel, és mivel ez az anyag nem frottír, vagy polár, a gallérját duplán szabtam.

A hajuk készítése volt igazán izgalmas. Horgolt zsinórt készítettem és azt varrtam fel az elképzelésem szerint. Csak akkor dolgoztam el, amikor már láttam, hogy mennyire lesz pontosan szükség. Mmmama mutatta a technikát, a tavalyi Babavarrós topictalin. Hálás köszönet érte!