Lassan 12 éve....
Volt az esküvőnk :-)
Szarvasmici a blogjában játékot hirdetett, nekem szép emlékek jutottak eszembe. .. pedig..
Nem olyan volt a ruhám amilyet szerettem volna, lehetetlenség is volt azt megvarrni pár hónap alatt. Viszont a húgom (mellettem) koszorúslány ruháját anyukám varrta és a kislányokét is (4-en voltak, 3-an egykorúak, ha jól emlékszem 11-12 évesek lehettek) a sógórnőm ruháját pedig a nagynénje.
Rózsaszín rózsából szerettem volna a csokrom, de lebeszéltek róla, mondván nem mutat jól a képeken, ezért lett piros. Nem azt mondom, gyönyörű volt, de akkor is. Tulajdonképpen nem is akartam lagzit. Csak egy összeházasodást, de még a férjem is szeretett volna, tehát belementem.
Visszagondolva jó volt, szép volt, és nagyon jól éreztük magunkat... de nem olyan volt, mint amilyet elképzeltem, szerettem volna, és azért nem akartam magát a lagzi részét, mert tudtam, hogy olyan nem lehet. Egyszerűen azért, mert képtelen voltam átvinni az akaratomat a szüleimre, a férjem szüleire, és a környezetemben élő emberekre. Tudom, hogy a vendégek jól érezték magukat és mi is, de mégis maradt bennem valami hiányérzet, vagy hasonló. Mintha nem értünk lett volna, hanem azért, hogy "megmutassuk" az embereknek. Nahát ezért felemásak az érzéseim...
Esett az eső, sütött a nap, beborult, kiderült, mint egy jó, sohasem unalmas házasságban :-)
A templomi szertartás viszont fantasztikus volt, és már ezért megérte az egész. Azt az érzést sosem felejtem el... :-). Ott minden olyan mesébe illő volt... és az érzés, hogy a frigyünk meg lett áldva:-)
Nem olyan volt a ruhám amilyet szerettem volna, lehetetlenség is volt azt megvarrni pár hónap alatt. Viszont a húgom (mellettem) koszorúslány ruháját anyukám varrta és a kislányokét is (4-en voltak, 3-an egykorúak, ha jól emlékszem 11-12 évesek lehettek) a sógórnőm ruháját pedig a nagynénje.
Rózsaszín rózsából szerettem volna a csokrom, de lebeszéltek róla, mondván nem mutat jól a képeken, ezért lett piros. Nem azt mondom, gyönyörű volt, de akkor is. Tulajdonképpen nem is akartam lagzit. Csak egy összeházasodást, de még a férjem is szeretett volna, tehát belementem.
Visszagondolva jó volt, szép volt, és nagyon jól éreztük magunkat... de nem olyan volt, mint amilyet elképzeltem, szerettem volna, és azért nem akartam magát a lagzi részét, mert tudtam, hogy olyan nem lehet. Egyszerűen azért, mert képtelen voltam átvinni az akaratomat a szüleimre, a férjem szüleire, és a környezetemben élő emberekre. Tudom, hogy a vendégek jól érezték magukat és mi is, de mégis maradt bennem valami hiányérzet, vagy hasonló. Mintha nem értünk lett volna, hanem azért, hogy "megmutassuk" az embereknek. Nahát ezért felemásak az érzéseim...
Esett az eső, sütött a nap, beborult, kiderült, mint egy jó, sohasem unalmas házasságban :-)
A templomi szertartás viszont fantasztikus volt, és már ezért megérte az egész. Azt az érzést sosem felejtem el... :-). Ott minden olyan mesébe illő volt... és az érzés, hogy a frigyünk meg lett áldva:-)
Megjegyzések
És gyönyörű voltál!!!
(jó hallani felőled.. )
Vacskamati!
Nincs semmi baj, csak másra koncetrálok és kicsit hullámzik a kedélyem. Azért a fórumot olvasom, csak nem akarok most belefolyni...
Így olvasva benneteket, kicsit másképp látom. A szülőknek is nagy esemény és ők is szívesen kiveszik belőle a részüket, úgyhogy, akkor tökéletes volt :-)
Princi!
Örülnék a képnek, nagyon!
Az a masik ruha... megertem. Nekem valami `hasonlo` volt.
Azért mindjárt ott tartasz, nem?
Elképsztő tündérhercegnő... :)ű
Ha ilyet látok, mindig elfog a vágy, hogy méágiscsak kéne nekm az az esküvő, de aztán elolvasom a szöveget, és mégse kéne...
csak valami nagy buli.
bocsi, hogy megint ide írok, majd töröld le :)
Szóval, csak azt szeretném megtudakolni, hogy sikerült-e küldeni az ajándékot??
Valahogy majd kérnék róla egy fotót, köszi!
Nina
ismét zavarlak, ne haragudj! Mostmár csak Tőled nem kaptam visszajelzést a swap postázására vonatkozóan, kérlek üzenj valahogy!
Köszi,
Nina
csak érdeklődni szeretnék, hogy vagy, minden ok?
Továbá muszáj megkérdezzem, a swap csomit sikerült küldeni?
Köszi,
Nina