Betlehem

Tudom, hogy kicsit furcsa Szilveszter napján ezzel előhozakodni, de még lesz néhány ilyen furcsaságom, mire helyrerázódom.

A figurákat csináltam én, a falunkban a templom előtt áll, és valósághű a magasságuk. Később lesznek közeli képek is. November utolsó hetében készültem el velük. nagyon érdekes kihívás volt egyébként.

Én monjuk nem pont így rendeztem volna el őket, de ehhez már nem volt erőm és időm se :-). Majd jövőre!

Megszülettünk_Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

2009. december 3-án megszületett a kislányunk és a kisfiunk. Természetes szülésnek indult, végül császárral jött a világra egészségesen 0:51-kor, 2420 gr-al és 51 cm-el Aura lányunk, majd rögtön utána 0:52-kor 2860 gr-al és 54 cm-el Agenor fiunk. Csak megfigyelésre kerültek inkubátorba, az anyukájuk már nehezebben viselte a műtétet.

Most már mindannyian jól vagyunk, az ikrek szépen gyarapodnak. Az ő képeikkel szeretnék mindenkinek Boldog Ünnepeket kívánni!

Kislány és kisfiú :-)

Na ma kiderült a másik baba neme is, hagyta magát. Ő kislány, legalábbis nagyon annak tűnt.

Szóval a jelenlegi állás szerint lesz egy kislányunk és egy kisfiunk még :-)

A babák jól vannak :-)

Ez a központi téma az életünkben, bár elvileg ez egy kreatív blog lenne ugyebár. Minden rendben van a két babócával, egymás felett vannak. A feljebb lévő bátrabb volt, így kileshettük, hogy ő kisfiú. A lentebb lévő baba titokzatoskodik még, de remélem, hogy jövő szerdán ő is megmutatja magát, majd ígérek neki valmait :-)

A kisfiamnak csak annyi volt a reakciója, hogy nevet kell neki adni! Na a lánynévben biztos vagyok, de a fiúnévben még nincs megegyezés. Nekem az Attila és az Alexander tetszene, de még utánanézek a jelentésüknek is.

Jól elfáradtunk, mert néhány ügyet is kellett intéznünk közben, az óvodakezdés is a nyakunkon, tornacipő (természetesen csakis terepszínű, vagyis katonai, mert más színű lábbelit nem hajlandó felvenni), váltószandi (ez barna, de nagyon nehezen hitte el, hogy színben ez is katonai) , színes ceruza, és olló már van :-D

A terv az, hogy a tornazsák és az óvodai zsák is terepszínű lesz, szerintem a babás már nem illik hozzá. Sajnos úgy néz ki, hogy keki póló és rövidnadrágnadrág (ez is tornafelszereléshez) felhajtása már nehézkesebb lesz, mert amit egy sportáruházban kinéztem, az csak 4 éves korig van méretben, és neki legalább 5 éves méret kellene, tehát kb. 116-os. Azért majd csak összejön, ha a tornacipő összejött. Szerencsére sikerült olyat találni, amelyiknek magasabb a szára, belül cipzárral nyitható, tehát nem kell fúzögetni, és könnyű is. A legtöbbel az a baj, hogy nagyon nehéz a gumi miatt és nem lehet bennük normálisan mozogni.

Sok vitamin...

... és ezzel párhuzamosan valahogy az ízlelőbimbóim is alábbhagytak a működéssel, nem tudom mások ezzel, hogy vannak? Nemigen esik jól semmi, kivéve a rántotthúst, de nem lehet azon élni, úgyhogy csak egy héten egyszer jöhet. A fiammal a rántott csirkeszárnyat kívántam, ráadásul írtó rondán ettem, és az sem érdekelt, ki látja.

Szóval betöltöttük a 18. hetet, a picurok rugdosnak, én meg örülök nekik :-)

Anémiás is vagyok, a magnéziumot is rendszeresen szednem kell... szóval reggel felkelek, mikor hogy, és beveszem a vasat. Mivel gátolják egymás felszívódását, ezért kb. 1,5 másfél óra múlva veszem be a MagneB6-ot, azután megint eltelik egy kis idő, az ebéddel jöhet a multivitamin, az uzsonnával a Calcium, aztán vacsora megint Magnéziummal, és lefekvés előtt újra vas.

De még így sem tökéletes a felszívódása, úgyhogy reggelenként bevetek mellé egy kis c-vitamint. Már úgyis mindegy, az ízeket ígyse-úgyse érzem. Pedig nagyon sok gyümölcsöt eszem és ugyebár most van az uborka, tök szezon is.

Pénteken UH! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kiderül-e végre a pocaklakók neme :-)

Készülőben van néhány művem is, de egyenlőre most két hét szünet, mert lakberendezünk, hogy majd elférjünk később, és csak utána tudom befejezni őket! A férjem most van szabin, úgyhogy a nagyobb munkák most aktuálisak. Állítólag, fog ikerkiságy is készülni, azért erre kíváncsi leszek én is :-)

Mocorgások...

Betöltöttük a 15. hetet is. Két hete érzem körülbelül a magzatmozgásokat. Egy hete annyit mocorogtak, hogy szinte hihetetlen volt az érzés. Aztán egyre kevesebb mocorászást éreztem, viszont rendesen feszülgetett a hasam a régi vágás környékén. Péntekre már semmi... szombaton sem. Délben már annyira aggódtam, hogy felhívtam az orvosom... véletlenül éppen rendelt, és így megnézett UH. Semmi bajuk, csak éppen úgy helyezkedtek, hogy nem éreztem őket. Kínomban két nap alatt fogytam egy kilót, így most "csak" három kiló plusszban vagyok.

Az egyikőjük a a kezeivel játszott, a másikuk pedig épenn fel-le forgolódott, szóval nagyon aktív volt, csak a nagy idegeskedésben nem éreztem őket. Igazából még ilyen korán nem is szokták. És nem is kell minden nap, csak kb. a 18. héttől. Az orvosom mondta is, hogy ne görcsöljek ennyire, és tudom, hogy nem szabadna, de ez van.

Persze szombat este séta közben már bejelentkeztek, és azóta is folyamatos a motozás. Most is érzem őket, miközben ezt a bejegyzést írom. Nem adnám semmiért...

Eltűnésem oka...

Babákat várunk. Igen így, többesszámban, mert ikrek növekednek a pocakomban és nagyon boldog az egész család. Túl a 12-ik héten és Ultrahangon ideje kibújnom a csigaházból. Egyenlőre szokjuk a nagycsaládos gondolatot, ma már nevekről is beszélgettünk, bár a nemük egy ideig még titok marad. Kislányt érzek... kockáztassak... kislányokat :-)

Aztán persze lehet, hogy lesz két huncut fiam még :-D!

Kellett ez a néhány hét elvonulás, nem igényeltem a netezést. Furcsa is volt. Az más kérdés, hogy közben a gépem is, a modemünk is sokszor napokra rendetlenkedett.

Nem ment az elején minden teljesen simán, és biztosan lesznek még aggódós napjaim, de most már merek örülni.

Nem biztos, hogy olyan gyakran jelentkezem majd, mint régen, de a blogjaitokat próbálom visszaolvasni. Csodálatos így egyben látni a sok-sok munkák, amik időközben születtek. A megjegyzések még váratnak magukra, mert vissza kell szoknom :-).

Aztán szomorúan vettem tudomásul, hogy sokan búcsúztak is. De most valahogy könnyebben megértem ezeket a búcsúkat. Eg yblogot pedig újra lehet indítani, ha úgy érezzük megint szükség van rá, újra tudunk írni.