Merengés...

Eddig minden évben annyi mindent megfogadtam az évfordulókor, hogy aztán csak frusztáljon egész évben, vagy már ne is emlékezzek rá.

Most kicsit másképp csináltam... csak azt fogadtam, meg, hogy egy icipicit javítok pozitív irányba azokon a tulajdonságaimon, amelyek eléggé gyenge lábon állnak. Azt hiszem, most vágtam a fejszémet a legnagyobb és legkeményebb tuskóba :-D

Aztán látom ám a blogokon, hogy összegeztek, tervezgettek. Beindultak a tekervényeim nekem is.

A tavalyi évvel azért meg vagyok elégedve, amennyiben a varrást nézzük. Lehetett volna sokkal többet is persze, de a séta a napsütésben pláne ősszel, sokszor elcsábított a varrógép mellől például. Az előző évekhez képest viszont rengeteget varrtam!


(Sajnos ezt a képet nem én rajzoltam, a neten találtam, de azóta a honlap megszünt a címe: kyrarajza_Amaranta)

Erre az évre is sok a tervem, de először is ruhatárfelújításba kezdek, már kiválasztottam a szabásmintákat, megvannak az anyagok, főleg a piros skótkocka most a gyengém, itt gyönyörű anyagok vannak, csak elérhetetlenül. Ha skótok lennénk, persze nekünk valószínűleg valami olyasmi árnyalatú lenne a plaid-ünk, vagy a kilt-ünk, amit jobbra láttok, nem pedig piros :-)

Egy újabb baba is ki akar bújni az ujjaim alól, de még nem állt mindene össze, addig bent marad.

A PIF ajándékok tervei is majdnem készen vannak, nem szeretném elkapkodni, mert utána kellemetlenül érzem majd magam, ha nem úgy sikerül, ahogyan elterveztem.

Jó néhány tev már papíron várja a megvalósítást, vannak olyanok is, amelyek még csak mocorognak a fejemben. Az fog először elkészülni az összes közül, amelyik először összeáll bennem és az ujjaimba kívánkozik, mert akkor tudom, hogy majd jól sikerül és nem kínlódás a készítése, úgyhogy sorrendet nem írok.

A következő két nap még a családommal hármasban telik inkább, együtt játszunk, összebújunk, finom teát iszogatunk, vagy forró csokit a hidegre való tekintettel, hiszen 5-től a férjem újra dolgozni megy majd, és akkor beindítom a varrógépemet.