Változások vagyis lámpával az alagútba!

A hosszú, családdal töltött ünnepi időszak sok mindenre jó volt. Kicsit lenyugodtak a kedélyek, újra közelebb kerültünk egymáshoz a tágabb családi körben is.

Van egyéb hozadéka is a dolognak, rájöttünk, hogy nemigazán működik így a lakásunk. Kényelmetlen.

Mielőtt terhes lettem a kisfiammal, az emeleten volt a tetőtérben a hálószobánk. Aztán leköltöztünk a mostani gyerekszobába, hogy ne kelljen lépcsőznöm. Viszont mikor a kisfiam megszületett, néhány hónap alatt kiderült, hogy ez így nem jó, ezért kiköltöztünk a nappaliba, hogy saját szobája legyen a csemetének. Nemigazán tett jót a családi életünknek, a kényelmetlen fekvőhely, és az sem, hogy itt bizony tv van. Ennek most az az eredménye, hogy a fiam nem az én mesémre, hanem az éppen aktuális kedvenc DVD-re alszik el. Azért még nem adtam fel a reményt, hogyha óvodás lesz, akkor majd a napi események mesélésében fárad el és érdekelni fogja az én mesém is. A Maszkabál minden esetre ebben már sokat segített, látom a fényt az alagút végén (Köszönöm Vacskamati!)

Viszont van egy újabb alagútunk, amiben még csak a lámpánk világít, tehát hosszúnak ígérkezik (mint ahogy ez a bejegyzés is).Szóval arra a megállapításra jutottunk, hogy visszaállítjuk a régi rendet. Felköltözünk újra aludni, és a fiatalembert is felköltöztetjük éjszakára, mivel nappal már nem alszik. Éjjel pedig rendszeresen átjön hozzánk aludni (illetve inkább reggel felé), és ellenőrzi mindketten megvagyunk-e. Van fent WC és mosdó is, meg óriási kupi, mivel a két felső szobát inkább raktárnak használtuk az utóbbi 3 és fél évben (még kimondani is sok)! Szóval nem lesz saját munkaszobám, legfeljebb egy sarkom, de helyette lesz normális hálószobánk, ami már bevallom nagyon hiányzik. A meghittsége, a hangulata.

Ezért ma azzal telt a napom, hogy az anyagaimat rendeztem össze, így hely szabadult fel, persze még nem végeztem, a hetet most erre szánom. A legtöbb dolgot év közben, már szortírozva dobozoltuk, ha kicsit jobb lesz az idő egy része kivándorol a műhelybe, ahol az egyik falat felpolcolztuk. Még lehet összébbrendezni a akacatjainkat, mert kicsit túlzásba vittük a szétválogatást. Rájöttem, hogy az anyagaimat sem kell ennyire szétválogatnom, teljesen felesleges, csak felhúzom magam a sok doboztól, ha keresek valamit. Ha igazi foltvarró lennék, akkor lenne értelme, de így nincs. Az összes foltos anyagom elfért ét dobozba. Egyikbe a félméteresek, másikba a nagyok. A ruhaanyagok viszont három dobozt elfoglalnak jelenleg, de mivel sok a tervem remélhetőleg ezek csökkennek majd egy doboznyi maradékra. És még persze van három doboz anyag, tehát még mindíg sok, és a fonalaimat még szét sem válogattam. Azok is lesznek két doboznyian, bár lehet, hogy egy részüket cserének felajánlom majd.

Azt nem tudom, hogy hol fogok varrni végül. De egyenlőre szeretnék egy katonás dobozrendet látni, hogy tudjam, mihez is tartsam magam. Hátra van még a rövidáru szétválogatása is, bár ezeknek van szekrénye szerencsére, sok-sok fiókkal, csak összeömlesztettük őket a múltkor és azóta nem volt erőm foglalkozni még vele. Varrni lesz hol, csak nem igazán lesz otthonos, de egyenlőre most fontosabbnak tartom a fenti rész kipucolását, aztán úgyis kialakul minden magától. Egyenlőre csak egy lépés előre, közben egyszerű berendezésen töröm a fejem, ami könnyen mobilizálható, mégis otthonos. tehát a textilekkel kell majd variálni!

Azért ideteszem, hogy milyen varrósarkok hatottak rám, most talán valami hasonlóról mondok le, hosszú évekre, de valahogy nem bánom :-)! Természetesen két Tildás könyv a befutó. A legutóbbi karácsonyi, és a legelső ami nálunk megjelent, a kreatív otthon talán a címe, holnap majd pontosítok és képet is tesyzek fel, ma már túl fáradt vagyok hozzá.

Persze Patchwork Pottery munkaszobája is hatott rám, és a gyönyörű munkáit is imádom :-D!

És Anitas-é is nagyon hangulatos.

És a Közösen Varrunk blogra is feltették a lányok az írígylésre méltó varrósarkaikat, az enyém azt hiszem egy ideig még hiányozni fog a sorból ...