Krumplilángos

Kicsit túl sok burgonyát pucoltam a főzelékhez, ezért mielőtt beletettem a babérlevelet és behabartam, kivettem belőle a feleseget.

Úgy gondoltam krumplilángoshoz éppen jó lesz. Úgyis régen volt már!

Gyerekkoromban, nagymamám gyakran sütött ilyet. Nem volt valami nagy szakács és szerintem nem is volt oda a konyházásért, de ezt tényleg jól csinálta és mindíg hozott is belőle nekünk (közös volt a kertvége).

Egyszerű a recept. Kétszer annyi mennyiségű áttört sós vízben főtt burgonya kell hozzá, mint amennyi liszt. Összegyúrjuk és lisztezett deszkán vékony korongogat nyújtunk belőle. Ez nagymamámnak mindíg tökéletesre sikerült, nekem most nem nagyon jött össze.

Azután forró platnin megsütjük. Ez már nekem nincs, mivel ez a masina (sparhelt) tetejét jelentette nálunk, ezért én száraz palacsintasütőben csináltam, ez nagyon lényges! Mármint, hogy nem szabad alá zsiradékot tenni!

Mikor felpupujkásodik (hólyagosodik) és barna foltos lesz az alja, akkor lehet fordítani és ott is megvárjuk a pupujkásodást és foltosodást.

Akkor tányérra tesszük és mindkét oldalát megkenjük olvasztott vajjal, ha édesen ennénk (mi általában így szoktuk), lekvárral, mézzel, vagy Ó mily borzasztó, egyszerűen kristálycukorral. Bevallom én minden nélkül szeretm.

Amennyiben sósan ennénk, akkor kenjük meg olvasztott zsírral (na jó, olívaolajjal is nagyon finom), és egyszerűen együk köretként, vagy sajtos-tejfölösen, vagy lisztben forgatott, bő olajban kisütött hagymakarikákkal (nyami!)

Akinek van kedve, próbálja ki :-)

Megjegyzés: A képen látható nyújtófa (síkáló) és nyújtódeszka direkt az én kedvemre készült, mondhatjuk, hogy nászajándékba. Az anyósomék csináltatták a falujukban egy öreg asztalos bácsival. Sajnos már nem él. A fém tál, pedig a nagymamámé volt. Oda nem adnám semmi pénzért.