2008. október 17., péntek

Szomorúság :-(

Kicsit szomorú vagyok. Nem sikerült behozni életünkbe újra a csodát, de nem adjuk fel. A két és fél éves csodababánk a másik szobában szuszog, ezért a másik szemem nevet és remélem néhány hónap múlva a másik is fog újból!

11 megjegyzés:

Ahama írta...

Sajnálom. Azt hiszem,hogy ilyenkor a szomorúság természetes és előremutató is.Segít feldolgozni és lezárni a történteket, hogy reménnyel telten lehessen újra kezdeni.Mert mindenképpen meg kell újra próbálni.Biztosan sikerülni fog,annyi pozitív példa van,és a kisfiatok a bizonyíték, hogy nem lesz hiábavaló az újabb próbálkozás.Nagyon drukkolok! :)

Juhizs írta...

Nem szabad görcsösen akarni, várni kell egy kicsit, szeretetben, nyugalomban, boldog, reménykedő várakozással, biztosan sikerülni fog.

Cicvarek írta...

mélységesen együttérzek veled/veletek... KITARTÁS!

Kdatta írta...

Sajnálom!
Remélem, hogy nemsokára örömhír olvsorait olvassuk nálad!
Addig is sokat gondolok rátok! Feladni nem szabad, de görcsösen akarni sem.
Szuper nő vagy, menni fog meglátod! Addig is gyönyörködj a kisfiadban!

ezkriszti írta...

:-(( Úgy szorítottam. Kis pihenő. Még olyan fiatal vagy.

Amaranta írta...

Köszönöm lányok! Nagyon jól esett, hogy velem vagytok. Azért nem zuhantam magamban, sokat segít a kisfiunk :-)

Nem akartuk görcsösen, de azt hiszem nem voltam eléggé nyugodt.

Szömörce írta...

Imádkoztam és még fogok is értetek.

Zsuzsi írta...

Fog majd jönni, egész biztos :)

mmama írta...

- a reményt nem szabad feladni.
Az előttem szólók elmondtak mindent. Egészséges , fiatal vagy
mikor nem is gondolsz rá komolyan
akkor fog sikerülni.
Fel a fejjel !
Most örülj Anrisnak !

Amaranta írta...

Köszönöm még egyszer mindenkinek, sokat segítettetek!

Nem adtuk fel, de most egy kis pihenés, feltöltődés kell, hogy következzen, mielőtt újra belevágunk.

Kicsoda írta...

Ez nagyon nehez lehetett, de (tudom) ugy hogy mar van egy kisfiad konnyebb. Pihenj es lazits, amennyit csak tudsz!