Eddig még sosem estem le a leépcsőn...
..., na most ez is megtörtént velem, méghozzá tegnap. A kánikula számlájára írom, szerencsére nagy bajom nem lett, csak mindenki nagyon megilyedt. Tegnap jöttek szüleim és minden nagyon szépen alakult a meleg ellenére, amíg ebéd után le nem zúgtam az utolsó négy lépcsőfokon.
A vádlimmal tompítottam, mindekettővel, és amellett, hogy jó kis zúzódásom lett, és meghúzódott a vállam, karom, hátam (bár inkább izomösszerándulásnak mondanám), az ijedségen kívül nem lett bajom. Első mozdulattal végigsimítottam a lábamon és azt hittem nagy a baj, nem mertem megnézni, csak a férjemmel kiabáltam, hogy valami van a lábammal. Ő meg azt kérdezte, hogy van a hátam, de a hátamat nem ütöttem meg, és kiderült, hogy némi vizesruha és semmi gond.
Még kicsit fáj, de igazából jobban fáj az összerándult izomzatom, vagyis izomlázam.
Mi volt a kisfiam megjegyzése a jajveszélekelésemre?
- Na ennek annyi...
Nagyon kedves nem? Na de mit várhat az ember elsőszülött magzatától? Ezen egyébként bármilyen furcsa is nagyon röhögnöm kellett, mert magam elé képzeltem hozzá a jellegzetes mozdulatait és a nagymamája döbbent arckifejezését. Egyébként meg nagyon figyelmes volt utána hozzám és ma is egész nap, szóval nem olyan szőrösszívű ám!
Na szóval vigyázzatok a kánikulával, mert igencsak tompítja a reflekszeket!
Megjegyzések
Remélem, már sokkal jobban vagy!