2011. augusztus 22., hétfő

Csúnya vagyok... és egy régi ruha

Nem olyan régi, kb. két éves. Akkor varrtam, amikor az ikreket vártam mert bár december végére voltam kiírva, azért a pocakom már nyáron is nődögélt. Nem kismamaruha, de nyáromn aláfértem. Tavaly ha egyszer volt rajtam, idén sem döntöttem csúcsot tegnap vettem fel először. Pedig szeretem. Valamelyik évekkel ezelőtti Burdából varrtam meg, a német nyelvűből, mert akkor éppen szünetelt a magyar kiadása. 


Tegnap késő délután viszont bementünk Székesfehérvárra sétálni, mert elegünk volt az ajtókeretek és ajtók festéséből. A gyerekek sem mozoghattak rendesen, így felkerekedtünk. A férjem kattintgatott, főként a gyerekeket de belekerültem a szórásba én is. Nem kellett volna. Egészen ki vagyok békülve magammal, ha nem kell tükörbe néznem, de az még hagyján. Ha képen látom magam, akkor mindíg elborzadok. Tudom, hogy sokan elfogadjátok mokat, de én képtelen vagyok, ha látom is :-) A saját stílusomat sem igazán találom, másként látom magam, mint ahogy kinézek, bármilyen furán is hangzik... Ez van, és csak remélni tudom, hogy rajtam kívül egyre kevesebben érzik magukat így. Az jó  lenne, biztató a jövőre.

Azért nem adom fel! Azt sem, hogy idővel talán lejebb mennek a kilók és tornával talán kicsit feszesebb is leszek, és főként azt, hogy elfogadjam magam. Biztos könnyebben menne az elfogadás, (ha kicsit több mint hét  éve, de régen is volt!) ha nem hirtelen hízom meg a hormoninekciók miatt, hanem lassan történik a változás. 
És mondhatnám azt is magamnak (mondom is persze), hogy ennyi idő alatt született három gyerekem és ahhoz képest ahogy kinéztem már nem is vagyok annyira puffadt és torz, de nem vígasztal a dolog, mert közben látom, hogy a többi kismama milyen szépen visszatalál a formályához, és itt most direkt nem lányos alakot mondtam, mert olyan nincs, csak nagyon kivételes esetben.

Azt nem mondanám, hogy utálom így magam, mert hazugság lenne, de nem szeretem. Csúnya vagyok és kész. Pedig lassan már ideje lenne megbarátkoznom azzal, hogy sokkal jobb nem lesz, már csak azért sem, emrt lefogyni még fogyhatok, de öregedni azért öregszem tovább. Azt sem értem mi értelme, hogy mindezt leírom, de talán segít kicsit.  A lökött eszmefuttatásom végére, vidám gyerekfotók jönnek, mert mégiscsak övék az egész Világ!


Kapjuk el a vizet!

Tessék a labdád!


Jellegzetes duzzogós, Aura póz :-)


Lendületben...

Futás Apához!


11 megjegyzés:

Mammka írta...

Amit most írni fogok,azt nem azért teszem,hogy vígasztaljalak, hanem tényként.Ha nem így gondolnám, inkább nem írnék semmit.
Szóval: Gyönyörű a mosolyod, a szemed.!!!!!!!!
És nem vagy kövér,egy cseppet sem!!!!!!
Én is nagyon-nagyon sokáig így voltam magammal, én meg csontsovány voltam és magas, most látom már,hogy szép voltam.
Ma, 52.évemben lassan egyre többször tetszek magamnak.:)
Hááát, fürdőruhában nem igazán, de ez már a korral jár.Ezt el kell fogadnom.
Egyszóval: nagyon szép vagy , szép anyuka vagy!!!!Vonzó és szeretetet sugárzó.
Mit számít, ha valakinek tökéletes az alakja,de hideg,rideg?
Áhhh....

bruercsi írta...

Mammkával egyet értek(bár én soha nem voltam vékony, de annál inkább duci! :))
Inkább az a kérdés: a párod elfogad azzal a pár kilóval plusszban vagy őt is zavarja? Ha őt nem zavarja sőt, akár külön tetszik neki, akkor rajtad a sor! Barátkozzál meg mostani önmagaddal!! Fel a fejjel!!

Zsoofi írta...

Én értelek. Engem a párom is elfogad így, de engem nagyon zavar- Ráadásul a párom fotográfus, nap mint nap szembesülhetek azzal, hogy ekkorára nőttem. Mert én sem ilyennek gondolom magam... És az a legrosszabb, hogy én szeretek sütni-főzni, nekem öröm, ha délután sütök egy kis lekváros buktát a családnak, hát így hogyan fogyjon le az ember?!
Szóval, én értelek, és én sem találtam meg, hogy hogyan változtathatnék. Mert mindenkinek jobb lenne, ha nem foglalkoznék ezzel, mert amióta meghíztam, sokkal zárkózottabb lettem, társaságban nem szeretek megszólalni, mert egy ilyen nőnek ki lenne kíváncsi a véleményére, meg hasonló érzések.... Ha rájössz, hogyan lenne könnyebb, szólj!!!

Bea írta...

Nem vagy egyedül a problémáddal. Én hormon injekciók nélkül is meghíztam, pedig sportoltam, táncoltam, stb. Ha tudnál valamennyit mozogni, az jót tenne, de egyébként nem vagy vészesen kövér.
Sovány vígasz, de amikor látom a gyerekeimet, hogy szépek és egészségesek, kicsit megnyugszom, hiszen fiatal koromban én is szép voltam. Nálam is voltak időszakok, hogy nem tetszettem magamnak, de aztán "megdolgoztam magamat" egy kicsit és lett sikerélményem is.
Bár azt a fegyelmezett nem evést nem szeretném még egyszer végig csinálni, inkább nagyobb ruhákat hordok, mint állandóan éhesnek lenni.
a lényeg, a belső béke. :)

katafolt írta...

Nem vagy csúnya egyáltalán, miket beszélsz :), persze, értem, mi a baj, nagy szemétség, hogy sokkal könnyebb meghízni, mint leadni. Úgy gondolom, fiatal vagy még ahhoz, hogy beletörődj. Lehet jobb is. Nem nagyon tudunk segíteni, de talán olvasd ezt el:
http://gergelyne.blogspot.com/2009/10/hol-volt-hol-nem-voltatvaltozasom.html

Gigike írta...

Megértem az érzéseidet..bár a kívülállók jobban látják hidd el!!!Nem vagy ám csúnya.Van úgy,hogy nekem is minden nap mást mutat a tükör...egyszer szebbnek...egyszer pedig csúnyábbnak látom magam.Nem vagy kövér..de ha úgy érzed egy fogyókúra az önbizalom növelő az biztos.Én is így voltam tavasszal sokat fogytam és a kedvem is sokkal jobb lett szebbet láttam a tükörben...de sajnos utolért engem is a jojó...most újra többet mutat a mérleg a kedvem is olyanabb...fel a fejjel.Kitartás..és ha majd elérkezettnek látod az időt akár fogysz egy picit és akkor több lesz az önbizalmad.De akkor is első a kisugárzás....az pedig nálad rendben van. :) puszi

Zsuzska írta...

Én most találtam ide, Amaranta. És írok, mert úgy érzem, meg kell Veled osszam, hogy a szavaid az én gondolataim, érzéseid az én keserveim. Majdnem ugyanaz a cipőnk, és hidd el, tudom, milyen az, amikor nem tudsz megbarátkozni azzal a testtel, amiben egy ideje találod magad.
Azért írtam, hogy tudd, nem vagy egyedül ezzel. :-)
Abban meg csak bizakodni tudok, nagyon, hogy egyszer visszatalálunk majd ahhoz a testhez, amit már a magunkénak érzünk... Mindketten.

gitta írta...

Szerintem sem vagy csúnya, azon kevesek közé tartozol akik nagyon arányosan teltek és emiatt nem hatnak elhízottnak. ÉS valóban sugárzol, gyönyörű a mosolyod és harmónia árad a képeken keresztül belőled.
Ennek ellenére én is értem miről beszélsz. Ráadásul a túlsúly nemcsak esztétikai meg önértékelési probléma, hanem egészségügyileg is nagyon káros hosszútávon. Félve nyitottam ki, de tetszett a link amit Katafolt írt be. Azért féltem mert én sem hiszek semmilyen fogyókúrában, semmiben ami kúra-szerű. Csak az ún. életmód váltásban. A kúrákkal gyorsan és látványosan lehet fogyni, de sokkal több jön vissza, sok ok miatt. Rajtam csak 10 kg + volt ugyan de lefogytam a gyerekek után 4 évvel ezelőtt. Lassan és örökre megváltoztatva az étrendem és mozgok is (ma már hiányzik ha nem)
Szerintem 2 fő"titok" van, az elhatározás az első, a második pedig, hogy el kell fogadni, hogy nem kúraszerűen, hanem most már MINDIG máshogy kell csinálni a dolgokat. Öregszünk, az anyagcsere lassul, hormonok stb, nincs más, vagy odafigyelünk vagy maradnak, sőt jönnek a kilók ... valamit valamiért ... aztán még 2: meg kell találni azt a mozgást ami nekünk passzol és meg tudunk szeretni, eleinte a fogyás miatt ez jó, ha pulzusszám növelő, ún. kardió, de hosszútávon lehet akár egy jóga is, (amúgy a fogyás 70% diéta, 30% mozgás, de fontos, hogy ne izomból fogyj) a másik, hogy meg kell találni azokat a recepteket, amiket szeretünk is azok közül amik nem hízlalnak+egészségesek és átállni teljesen azokra, sokszor keveset enni és este már nem nagyon... nagyon sok sikert kívánok!

Gigike írta...

Igaza van az előttem szólónak... :)
Nem kúra..ink.életmód váltás a helyes szó..én is ezt tettem...akkor úgy is éreztem,h ez így fog is menni most már...de ha egy picit is kilengünk....akaraterő....az meg néha cserben hagyja az embert....

Amaranta írta...

Lányok!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, a bátorítást, és a sok-sok hasznos tanácsot.
Sokkal jobban érzem magam, és ezt csakis nektek köszönhetem. Őjra tetrekész vagyok és most azt érzem, tudok is változtatni. Ha lankadna bennem a buzgalom, majd lehet, hogy írok megint ide.

Mammka!
Először is köszönöm amit írtál és én is csontsovány voltam kb. 23 éves koromig. Utána meg pont jó kb. 28-29 éves koromig, akkoriban nagyon jól éreztem magam a bőrömben, pedig a gyermektelenség akkor még beárnyékolta a napjaimat.

bruercsi!
A párom elfogad, sőt mellette még karcsúnak is tűnök, nem mondom meg mennyi a súlya, de kb. 2X-e az enyémnek. És te gyönyörű vagy, meglestelek a blogodon (mmama tanácsára).

Zsoofi!
Neked sem lehet könnyű akkor! Én a számat még járatom, sőt! Amióta ekkora vagyok jobban, elvégre egy súlyosabb egyéniségre kénytelenek jobban odafigyelni :-) Talán annyiban szerencsésebb vagyok, hogy engem a környezetm így teljesen elfogad, csak magammal nem vagyok elégedett. HA kitaláltam szólok, a buktát kérem, meg ne is emlegessük!

Bea!
Engem is vígasztal, hogy milyen szépek a gyerekeim, és belegondolok, hogy ha nem hízok meg, akkor nem lennének, akkor már inkább ez az állapot (remélem átmenetileg). Éhezni nem tudok, hiszen nem eszem sokat, igaz nem is hízom mostanában.

Katafolt!
Csúnyának a korábbi önmagamhoz képest érzem magam. Ha mondok, írok is olyat, hogy beletörődöm, az inkább próbálkozás, de hamvába holt mert képtelen vagyok rá. A linket köszönöm, nagy lökést adott és el is gondolkodtatott, már vannak ötleteim, a mozgásra. (megfelelő időpontot kell találnom hozzá és mindenképpen itthon kell megoldanom)

Gigike!
Nem is az a borzasztó, amit a tükörben látok, mert az annyira nem tűnik fel. Hanem a képek, azok elmondanak mindent. Azért az biztató, hogy láttok bennem kisugárzást, ez sokat jelent.

Zsuzska!
Köszönöm, és remélem is, hogy visszatérünk mindketten :-), és persze a többiek is.

Gitta!
Köszönöm a tanácsokat, érzem én, hogy másképp kell csinálni és tettem is lépésekt az egészsége étrend felé, de még nemigazán találtam meg a megfelelő utat, a következő időszak a keresésé lesz. A férjem miatt úgyis váltanunk kell, elég magas a várcukra. Kapott pár hónap haladékot, hogy étrenddel rendbehozza, de tanácsot azt nem.
A mozgás nehezebb dió, ha a séta kardiónak elég lenne, akkor szept. 1-től megoldva, mert kezdődik az ovi. A jóga vonzana igazán, ugrálni nem szeretek, de majd meglátom végül is itthon, ha elég korán felkelek reggel, akkor senki sem látja :-)

NA és ahogy azt Gigike írta, az akaraterő, az nagyon fontos lenne. Amikor várandós voltam a gyerekekkel, bármit betartottam nehézségek nélkül. Most ez nem megy olyan könnyen, pedig ha a saját érdekemet nem is, az övékét nézni kellene, ha én jól vagyok, akkor ők is nem?

ezkriszti írta...

Ez olyan fontos téma hogy muszáj hozzászólnom. Szerintem nem kell elfogadnod hogy nem érzed jól magad a bőrödben, meg hogy nem találod a stílusod ami tényleg te vagy. Talán inkább az utóbbi években, meg most is örületes energiákat fordítottál a gyereknevelésre, és magadra már nem maradt elég. Lefogyni önmagában nehéz, pláne ha a hormonok is ellened vannak. Szóval meg lesz az is, ha jut majd rá a belső keretből. Gondolom jó kusza amit írok....
A saját stílus meg sokszor apróságokon múlik. Ez a színárnyalat szvsz sápaszt téged és nem ragyogtad fel. Amikor csak lehet töltekezz fel és kalóriamentes dologgal!
Nézel te még büszkén tükörbe, meg fényképgépbe, biztos vagyok benne. Eljön annak is az ideje.