NAgytakarítás folytatása és Sürgősségi

Tegnap lájtosabban folytattam a takarítást, vagyis inkább teknőcösen, azaz lassabban. Csak a cipős szekrényt sikerült rendbe tenni, pedig azzal sok dolgom nem is akadt. Eleve tisztán kerültek bele a cipők, csak nem mindig a dobozukba, vagy zacskóba. Ezek a ritkábban használt, vagy téli lábbelik és ugyan szekrényben vannak, de attól még bekúszik rájuk a por, ezért kerültek dobozba, zacsiba.

Szépen átnéztem valamennyit, de tényleg nem sok dolgom akadt. Krémezni sem kellett, csak - sámfa híján - újságpapírt tömködtem az orrukba. Aztán áttöröltem a szekrényt és mehettek is aludni.

Egyedül Andráskának akadt néhány kinőtt cipője még, ami ősszel még jó volt rá, de most már nem. Ezek majd mennek a kinőtt gyerekruhák dobozba.

A konyhai kamraszekrény részt is elkezdtem pakolászni. A befőttek, lekvárok üvegeit átnéztem, szerencsére rendben volt minden, és meglepődtem mennyi van itthon. Ezek nem az én műveim, hanem a nagymamák szorgalmát dicsérik.

És még némi mosogatógép kényeztetést is beiktattam, mert sztrájkolni kezdett a szentem. Rá is fért a takarítás, mert sokat dolgozott mostanában. Azért a háztartási gépek napján kap egy nagy adag mosogatógép-tisztítót, megérdemli. Addig azt mondta nekem, hogy ellátja így is a feladatát, csak törődjek kicsit többet vele.
Szóval csak eddig jutottam, némi játékkal megfűszerezve.

Ez így szép csendes nap lett volna, de este nyolc körül a játék hevében, a kisfiam úgy döntött, hogy az előző napi lelkifröccs és az apja hangos NE! felkiáltása ellenére, bizony ráül a kanapé szélére és azzal a mozdulattal hátra is veti magát.

Ez kb. 80 cm magasságot jelent és ugyan elég vastag a padlószőnyeg, de...

Szóval sírás, én rohantam be a konyhából, kérdezzük hol j? Mutatja a fejét.

Az apja nem látta hogyan fogott földet, mert betakart maga a kanapé. Szóval jó kis sírás, vagy tíz percig hagyta magát kényeztetni, aztán ment játszani. Meghallgatta a lelkifröccsöt, de nemigen hatottuk meg, csak azt vette le, hogy:

- Apa haragszik rám!- mondtam, hogy én is, mert nem fogadott szót és most leesett. Azért persze ezt nem lehet teljesen komolyan venni, miközben anya és apa is simogat és ölel!

Azért persze nem hagyott a dolog nyugodni és felhívtam az ügyeletet. Mondom, hogy mi történt és, hogy láthatóan nincs semmi baja. Azt mondták, azért vigyük be a sürgősségire egy röntgenre.

Rutinos szülő ilyenkor már pakol is a táskába nem csak a gyereknek, hanem magának is és eleve úgy indulnak, hogy lehet bent kell maradni egy éjszakára. Nem mintha szerettem volna.

Szóval megérkezünk a sürgősségire, és itt ért az első kellemes csalódás. Annyi borzalmat lát az ember a tv-ben, persze vannak pozitív riportok is, de akkor is. Arra számítottunk, hogy majd hozzánk sem szólnak, de azonnal behívtak, megvizsgálták, egyből küldtek a röntgenbe, ami két ajtóval arrébb volt és nem másik épületben, vagy folyosón. Szinte az ajtó elé sem értünk, már nyitották ki. Nagyon kedves doktor nő volt bent, és apa a fiatalemberrel maradt, amíg a robot lefényképezi.

Mondták, hogyha meg van a lelet, akkor szólítanak bennünket. Ekkorra már nagyon élénk volt a kisfiunk és annak ellenére, hogy a kocsiban elaludt és hagyta magát a parkolótól cipelni az apjának a sürgősségiig, ahol természetesen felébredt, már csivitelésbe fogott.
Kérdeztük, hogy fáj-e a feje, erre kifejtette, hogy egyre jobban van (Honnan vesz ilyeneket?), megmutattuk a doktor bácsinak a fejét. Nem fáj a feje és mehetünk haza a szobájába.

NA mi már tudtuk, hogy semmi baj sincsen, de megvártuk az eredményt. Szerencsére minden negatív volt és az orvos azt mondta, hogy személy szerint mint magánember neki az a véleménye, hogy nem lesz itt, nincs itt semmi baj, de mivel elég magasról vágta hanyatt magát, ezért menjünk át a gyerek osztályra, ott is vizsgálják meg.

Mentünk. Ugyanolyan jó tapasztalatok, mint a sürgősségin, kedvesek, alaposak. Magunk elé engedtünk egy kruppos kisfiút, szemmel láthatóan az anyukája nagyon ki volt készülve. Őt bent is tartották.
A mi fiunk játszott a játszó sarokban, nagyon klassz van a Szfvári kórházban, és elkülönülten, hogy a kórteremben fekvőket ne zavarják.
Aztán mikor bementünk, az Andráska eljátszotta, hogy tulajdonképpen ő egy Marsupilami és rettegjen tőle mindenki, ebből kifolyólag nemigen akart együttműködni, de hagyta magát meggyőzni. Miután megvizsgálták és felöltözhettünk, természetesen egy csivitelő kisfiú lett belőle este 11-kor. Ennek a doktornéni nagyon örült, mert azt jelenti, hogy semmi baj.
Nem csak a mellkasát és hátát hallgatta meg, de megnézte a pupilláit, száját, a hasát. Koordinációs gyakorlatokat csináltatott vele, persze játékosan és kérdezgette, mennyire válaszol. Minden rendben volt, a végére körbekérdezett mindent a rendelőben, az ápoló nő készségesen válaszolgatott.
Kiegészítették az adatokat, elmondták mire figyeljünk és a doktor nő még felhívott egy kollégát és megkérdezte neki mi a véleménye, de hazaengedtek minket.

HA valami is jelentkezhet az esést követően, az 48 órán belül történik általában, úgyhogy fokozott figyelmet igényel. Tehát a köv. három napban velünk alszik, nap közben nincs rohangászás és ugrálás, úgyhogy társasjátékozunk majd, és csak séta lesz kint, ha az idő is úgy akarja.

Figyelni kell: hányás, hányinger, fejfájás, a viselkedés megváltozására, a vizeletet nézni, esetleg nem lesz-e véres, bár erre utaló jel nem volt, de akkor is.

Mindkét helyen nagyon kedvesek, figyelmesek, alaposak voltak az orvosok és ápolók, és ami fő, szerintem kimerítően tájékoztattak és értettek a gyerekek nyelvén. Nem bántak az emberrel lekezelően, hanem partnerként viszonyultak hozzánk, és másokhoz is.

A sürgősségin sok ember megfordult egy óra alatt, idősebbek, fiatalabbak, nagyon öregek. Mindenkivel kedvesen, gyorsan, és tisztelettel bántak.

Megnyugtató és jó érzés volt.

Megjegyzések

Budai Detti üzenete…
Jajj!!! Szegény, de aztán még ő járt jól: buli volt a kórház!
Gréta vasárnap a fáradtság hevében ezerrel nekiszalad fejjel a fotel fa karfájának. Nálunk is iszonyat sírás, gyerek ölbe, mire nézem a fejét, hogy mennyire vészes: ujjnyi gödör a szeme fölött! Atyám! Betört a feje, eltört a koponyája....stb rémlátomások! Erre kicsit abba maradt a sírás- gödör eltűnt! Nem lett semmi, csak a nagy ijedelemtől elég érdekes arcot vágott, de jól beparáztatott!
Ilyenkor hálás igazán az ember, hogy mégsincs baj, és egészséges a gyerkőc!
Amaranta üzenete…
Azt a mindenit! Akkor nálatok sem egyszerű a helyzet.

Az az igazság, hogy annyi rémhírt hall az ember, hogy fejbeütés után egy-két nappal meghalt az illető, hogy jobbnak láttam rövidre zárni a dolgot.
Kata üzenete…
Nagyon örülök, hogy semmi komolyabb nem történt egy kis ijedtségen, púpon kívül. :o)
A kh-ba rögtön indulást mi sem szoktuk halogatni. Eddig csak pozitív tapasztalataim vannak a sürgősségi ellátással kapcsolatban. Tavaly mikor Pannival a Szent Lászlóba kellett mennünk rota/calici vírus miatt, nagyon haragudtam a világra. De mindezt csak azért mert a Lászlóval kapcsolatban bennem nagyon rossz élmények maradtak pár évvel ezelőttről. De miután bekerültünk, kiderült, hogy nagyon jó hely. Hihetetlenül kedves orvosokkal, ápolókkal. A takarító néni is nagyon édes volt.
Ja igen, ha megyünk, alapvető ottmaradós dolgokat én is mindig viszem magammal, plusz mesekönyv, papír és szinesceruza, ha sokat kell várni vagy maradni.
Pihengessetek! Sok gyógypuszi az úrfinak. ;o)
Budai Detti üzenete…
Lehet, hogy én még nagyon kezdő anyuka vagyok, de nem szoktunk ilyenek miatt rohangálni! Főleg azért nem, mert általában 2 perc múlva minden ugyanúgy megy, mint azelőtt! Eddig egyszer volt egy esése, amikor futás közben arcra vágódott és összetörte a kis arcát, meg még egy szilánk is felvágta a száját. Na akkor telóztunk dokinak, hogy mi légyen, de csak betadint ajánlott, meg azt, hogy itassam sokat! Így lett! Minden rendben volt! Ez volt a legnagyobb balesetünk eddig. Lehet, hogyha magasabbról esne, vagy nagyobbat én is szaladnék!
Amaranta üzenete…
A fej az egy veszélyes dolog. HA legurul az ágyról, én sem rohanok orvoshoz, de, a doki azt mondta, hogy ez kb. olyan esés volt, mintha te 1,5 méterről mondjuk fejre esnél.

A gyereknek mi is láttuk, hogy nincs semmi baja, és nem is lát gyakran minket az orvos, de azért a helyedben én bizony elvittem volna. Lehet, hogy túl sokat olvastam a fejsérülések következményeiről, de mi felhítuk a kórházi ügyeletet és ők mondták, hogy menjünk be, sőt, mentőt akartak küldeni. Pedig mondtuk azt is, hogy igazából már semmi baja, eszméletvesztése sem volt.
Amaranta üzenete…
Köszi Kata!

Átadtam neki és ő is küldd neked :-)

NA igen, elég rutinosan pakoltam be a táskába ahhoz képest, hogy eddig egyszer voltunk kórházba, két éve. Akkor is csak egyszerű kiütésként indult...
mmama üzenete…
Örülök hogy nem történt komolyabb baj.
Az meg hogy még rendesek is voltak
már csak hab a tortán.
Vannak még kivételek.
Mielőbb a rendes kerékvágásba.
Amaranta üzenete…
Mmama!

Igazából eddig nekem mindig szerencsém volt ilyen téren. Le is kopogom: kopp, kopp, kopp!
Pedig általában rémtörténetre készülök, és harcosra vértezem magam lélekben. Lehet, hogy ez látszik rajtam :-)?
♥ Hannah üzenete…
Hello there! Thank you for the information about the embroiderystyle that I´ve been thinking to do on my felted slippers. I´ll try to find more patterns about Hungarian embroidery.

Regards Hannah

Népszerű bejegyzések