2009. február 14., szombat

Csak úgy...

Ez egy kreativ blog, de úgy gondoltam lehetne egy kicsit írni a családról is. Ha sűrűsödik a téma, akkor majd lehet, hogy nyitok egy külön blogot erre, de azt hiszem egyenlőre ez is elbírja. Titkon azt remélem, hogy majd egyszer, ha nagyok lesznek (jesszusom, többes számban írok...), olvassák, és talán örülnek majd az emlékeknek, és segítségükre lesz mindaz, amit ide leírtam.

Most jöttünk haza a városból. Bementem lottót venni, mert a héten elfelejtettem,és ugyebár sosem lehet tudni. Ráadásul mostantól új számokkal játszunk. 5-ös és 6-os lottót veszünk, mindig és ötheteset. Szóval a város felévezető úton a kisfiam elaludt, ezért a távolabbi bevásárlóközpont felé vettem az irányt, hadd aludjon addig is. Ott viszont felébresztettem. Szerencsére nem aludt még mélyen, ezért nem volt gondd. Egyébként volt már rá példa, hogy végigaludta az apja ölében a bevásárlást, sőt az autós bevásárló kocsiban is. HA mélyen elalszik, akkor nem lehet felébreszteni. Jól járt, hogy felébredt, mert kapott színes ceruzákat (jumbo méretben), zsírkrétát, grafit ceruzákat (ehhez valamiért ragaszkodott), radírt és faragót a ceruzákhoz, ezt is ő választhatta! Egész úton szorongatta a kincseit rejtő zacskót, közölte, hogy az az övé.

Azután a hazafelé vezető úton a városon keresztül jöttünk, egyszer csak hallom:

-Ne félj Marsu, ezek csak autók! Ülj le Marsupilami, nem kell félni, csak négy autó, ne menj előre!

Kérdezem tőle, hogy megnyugodott már a Marsu? Még nyugtatgatta egy darabik, aztán meélni kezdett:

- Nézdd Marsu, ezek házak, és karácsonyfák. Nem kell félni, csak a Mikulás manói. Mikulás hozza játékokat, ajándék.

Na igen. Eddig nem volt barátja akivel beszélget, de azt sokszor észrevettem, hogy az autóban nemigen kedveli a szembeforgalmat. Olyankor sokszor mondja, hogy "Vigyázz, autó!"

Aztán ahogy fogyott a forgalom, úgy tűnt el Marsupilami is. A mikulás és manói pedig mindennapos téma még most is nálunk. A karácsonyfánk is áll még , mertr nem engedi lebontani.

Ami még nagyon tetszik, amikor autózik. Általában elostja az autókat.

- Ez az autó apáé, ez Marikáé (a húgom), ez meg anyáé.

A múltkoriban mikor játszott, én nem kaptam autót. Nem sokkal korábban jöttünk be az udvarról, és az autót takarítottuk ki, amivel járni szoktam. Kapott apa autót, Marik autót , én viszont nem. Kérdezem tőle:
- Anya nem kap autót?
Széttárja a kezeit:
- Anyának minek autó?
Na ja, végül is ott áll kint az udvaron...

Itthon először mindíg róla veszem le a ruhákat, aztán következem én. Most gyorsan elvonult a kincseivel, és pillanatok alatt lehántotta a dobozokat a ceruzákról, zsírkrétáról, úgyhog yment az egész a kukába. MAjd muszály leszek varrni hozzá tartókat :-) Azt hiszem Kdattánál láttam először , és azóta már sokan megcsináltátok

Erről jut eszembe, semmi baja nem volt az Aurórámnak, csak nem tetszett neki a cérna. Cseréltem benne, varr rendesen. Szerencsére olyan sokáig nem volt benne a másik, hogy kárt okozott volna benne (remélhetőleg).

Aztán ugyebár ma Valentin nap van! Eddig minden évben be voltam sózva, hogy ünnepeljük. Sosem jött össze, mit ne mondjak. Most viszont egyáltalán nem izgat a dolog. Jól érzem magam, magunkat :-), nem hiányzik egy külön, felhajtásos ünneplés. Azért eg ykis képecskét nem állom meg, hogy be ne szúrjak ide :-DDD!

HA valakit érdekel a története, akkor itt el is olvashatja. Igazából nem amerikai szokás, csak ők tették ilyenné, mint amilyennek ünnepeljük. Úgyanúgy, ahogyan annak idején a Mikulást. Szegény nem így nézett ki, mint most :-) Egyébként az angolok már 1446 óta ünneplik...

4 megjegyzés:

mmama írta...

Nagyon aranyosan irsz Andrisról.
A legszebb ám a legfárasztóbb
korát éli.
Valentin napot elolvastam.
Az én privi véleményem ugyan az mint a többi ilyen célzatos ünnepről.
Ha szeretünk valakit akkor mindennap
adjuk az illető tudtára, mert olyan jó hallani, és viszonozni is.
De Anyák, és Apák napja stb, amig
vannak addig becsüljük Őket, ne csak
aznap .
De mindenkinek szive joga úgy
ünnepelni ahogy szeretné.

Amaranta írta...

Ez így van! De sajnos sok embert csak visz a napi rutin, a taposómalom, és zombiként ülnek este a vacsoránál. Szégyen, ha tíz évnyi házasság után fogják egymás kezét séta közben. Ezek a napok, kicsit felrázzák őket, kérdés, hogy érdemes-e?

Kaoka írta...

Nagyon tetszett. :) Nem baj, hogy megvan még a karácsonyfa, jó lesz majd húsvétfának.:)

Luna írta...

Szia :)

Édes egy kölök :)

Én is vezetek ilyesmit, de nem neten, hanem van egy záras füzetem kis kulcs van hozzá, oda írom be a fontosabb eseményeket. Jó lett volna, ha az őseim írnak ilyesmit.. Sajnos a nagyszüleim közül csak anyai nagyanyámat ismertem, a többieket nem. Olvastam volna róluk is, hogy milyen olyan események történtek velük, amit ők különösen, nagyon fontosnak ítéltek meg olyannyira, hogy papírra vessék.

Valetin nap: sokszor kaptam szép, kedves kis meglepetéseket, de az idei az más volt, különleges. Ezen a napon fogadtunk egymásnak örök hűséget. Kedvezett nekünk minden, nem esett eső, nem is havazott. Igaz a Napocskától nem kaptunk kitüntetett figyelmet, de nekem már ez is elég volt.

Karácsonyfa: ha rajtam múlna, egész évben a helyén állna. :)