Kézműves nap gyerekeknek

Abban az iskolában, ahova a kisfiam jár, minden évben rendeznek két napos rendezvényt a gyerekeknek. Olyasmi mint a gyereknap, róluk, nekik szól, a pedagógusok és szülők mindenféle programot állítanak össze nekik, érdekes bemutatük, vetélkedők vannak. Gondoltam én is készülök kézműves foglalkozással. Arra gondoltam, hogy filc papírzsebkendő tartót varrunk majd, és aki akarja, az egyedivé teheti majd valamilyen rátéttel is. Mivel én úgyis áttérek a gyapjúfilcre, gondoltam a jó ügy érdekében el is használjuk így a nem túl nagy készletnyi gyapjúfilcemet. Előre megkérdeztem, mennyi főre számíthatok, és bőven kiadta a megadott létszámot, még kicsit rá is számoltam. Csak a szombati napi prógramon tudtam résztvenni, mert péntekre a férjem nem kapott szabit, így itthon voltam az ikrekkel. Mert bár segítőm akadt volna, aki vigyáz rájuk, de Agenor nem volt valami fényesen így nem mertem otthon hagyni nélkülem. Szombaton, amíg apa a kicsikkel vol, a nagyfiúval elindultam az iskolába. 

Előző este összekészítettem mindent a varrósdobozomba, aztán reggel csak megfogtam és vittem, de még betettem másfél ív fekete tónuskartont (ennyi volt itthon), 30 db facsipeszt és egy ragasztóstiftet is, mert volt egy kósza sugallatom. Varrni mindenki megtanul nálunk, még az oviban, több-kevesebb sikerrel, de nem mindenki szeret.

Egy egész termet kaptam, kicsit szabadkoztam is, hogy sok lesz az nekem, de ragaszkodtak hozzá. Belenyugodtam, előkészültem. Egyik asztalra a filcek, varróseszközök, a másikra a facsipeszek, karton, olló stift és a sablon...

Mert amíg az első fecskékre vártam, gyorsan elkészítettem egy csipeszdenevért. Egyszerű, gyors, mindenki meg tudja csinálni, bárhova fel lehet csiptetni, éjszaka pedig (vagyis inkább nappal), meg a függöny alján szundizik. 

Volt olyan kislány, aki az öccsének is csinált, meg tanítónéni is készített :-)! Volt aki megszórta csillámporral (mert az egy öntudatos 12 évesnek mindíg van a tolltartójában ilyen alkalmakra), és volt aki azért maradt ott (szinte mindenki), hogy varrjon egy zsebkendőtartót.

Az első kislány aki bejött hozzám, egy negyedikes volt és először kicsit bátortalanul szólalt meg, de aztán csacsogni kezdett és én nagyon élveztem. :-) Ügyesen megvarrta a zsepitartót. Mindeki megküzdött vele, de a fiúk is becsülettel megvarrták! Igazából nem is az egyszerű tűzőöltéssel volt probléma, hanem nem tudtak csomót készíteni és eldolgozni sem a munkát. Mutattam, magyaráztam, segítettem. Élveztem nagyon! Volt, hogy egyszerre tele volt a terem és majdnem mindenhol varrtak! A ksfiam is beült és becsülettel végigvarrta a zsepitartóját! A mintát ő kérte rá, denevér és szellem.

Senkinek nem szóltam bele a választásába, a színekbe, a formákba, és nem is varrtam meg senki helyett.

Nagyon örültem neki, amikor az egyik szervező tanítónéni és az igazgató néni is bejött és elmonták, agyerekek milyen nagy örömmel mutatták nekik a saját készítésű és hasznos zsepitartót.

Az egyik kisfiú mobiltokot kért. Ragaszkodott, a mobiltokhoz. Csak világoszölből vlt nagyobb darabom, gyorsan kiszabtam neki egyet, már ezzel levettem a lábáról, és becsületesen végigvarrta, igazából ő volt az egyetlen aki tudott igazán varrni, olyan fiús határozottsággal. 

Képeim nincsenek sajnos, csak a kisfiam munkáiról, de időm sem lett volna fotózgatni. Közben már elkészítette az ajándékát nekem, egy zsepitartót :-) (kép csak később)

Jövőre mobiltartót varrunk :-), és készülök meglepetéssel is majd megint, ami gyors sikert hoz!

Elnézést, hogy ilyen szöszös, de keményen használatban van egy ksifiúzsebben :-)

(és most látom, hogy életlenek a képek is, de majd holnap napvilágnál lecserélem)