Azértis Halloween...

... és nem Karácsony, az még várjon kicsit, msot kezdtük az őszt és egyre színesednek a levelek, na jó, hideg van meg minden, de talán október közepén akkor sem kellene karácsonyozni már. Gondolkodni szabad rajta, meg tervezgetni forró teát kortyolva a meleg szobában, belekuporodva a fotelbe. Este fektetés után, a kiharcolt, emberke és tv mentes csendben, amikro már megittuk a teát és csak a kinti szél fütyülését hallgatjuk, meg a családtagok álmodós szuszogását... kézimunkázunk közben, mondjuk egy őszi témájú valamit, csakazértis...

Mert hétvégén bent jártuk a vásárlóváros szélén és már karácsonyoztak... meg sem volt kedvem nézni :-( Elrontják az egészet. Mert mindennek sora van. Nekem is jár az eszem a karácsony körül, megörülök egy-egy hangulatos képnek, vagy éppen gyerekkel együtt készíthető ötletes dísznek, de még akkor is két hete lezajlott Tökfesztiválról beszélünk a faluban, a múlt heti megfázós, de annál tartalmasabb szüreti felvonulásról, ahol gyönyörűen ropták a néptáncosok minden korosztályban. Az enyém is, igaz kabátban, sapkában.

Meg még csak tegnap volt az első Baba-mama klub napunk, igaz kis létszámmal, a lebetegedések miatt, de a lényeg nem is ez, hanem még csak ősz van, minden arról szól, és gyönyörű évszak lássuk be.

Meg különben is. Az oviban még csak jövő hét szerdán lesz a Tökölődős kézműves délelőtt, amit nagyon várok már, a tavalyi is szuper volt!

És miért Halloween? Mert nekem tetszik, nem a pénzköltős része, hanem az a hangulat amit a töklámpásokkal, a gyönyörű formájú tökökkel a színekkel lehet varázsolni. Nem az ijesztgetős része a rémes díszletek tetszenek, bár tini koromban mit nem adtam volna egy ilyen buliért :-D

Hanem az a melegség, ami a termésekhez kapcsolódik, és a színekhez. Csak fogj marokra néhánygesztenyét és nézdd mega színüket... vagy a dió... kicsinagy óriás és a gyerekek imádják törni, enni,játszani vele. Még nem is olyan rég szüreteltük az édes szőlőt, az illatos almák is akamra polcain, sárgulnak lassan darabról darabra a téli körtékés aztán olvadnak a szájban...

Mint gyerekkoromban, mikor a padláson sorakoztak egy gerendán és nap-mint nap volt miért feljárni, lesni, mikor érik meg egy-egy, és azt anyukám felszeletelte nekünk, az óriási vajpuha édes leveses körtéket. Jutott belőle mindenkinek. Nagyon hiányzik... azóta sem edtem olyat. És eszünkbe sem voltmég ilyenkor a karácsony, mert kint szaladgáltunk, terméseket gyűjtöttünk, falevelet csokorba, szép színeseket és a nagymama szomszédjába lakó néni birslekvárt főzött és persze mindíg megkínált és én mindíg elfogadtam és meg is ettem, meg dícsértem, pedig nemis zserettem a birslekvárt (a fanyar nyers gyümölcsét annál inkább!), de az a néni olyan kedvesen és szerettettel adta, hogy nem lehetett visszautasítani...

... vagy a Zsófi néni kacsazsíros kenyerét, az valami mennyei volt, fogalmam sincs miért ízlett annyira, talán mert ő adta.

Szentimentális a hangulatom, kicsit pityergős. remélem elfért itt ez a bejegyzés is. És ami kiváltotta belőlem, az nem más mint a fentebb látható kép. Régen szemezek vele, de olyan ami-van-itthon-abból-készült hangulatúra sikeredett,  még azt is elfelejtettem, hogy sablon is van hozzá, és mégis valahogy elégedett vagyok vele, még így is, hogy messze nem olyan tökéletes, mint amelyik megihletett. Van benne felhasznált maradék, tűnemezelés, varrás,horgolás, díszgombok... nem stimmelő színek, formák... :-)))

Az eredetit leírással együtt itt találjátok.

És egy vers, ami most nagyon tetszik:

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi 

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakhat ott bárki, 

Csak Dióbél bácsi. 

Ha rácsapsz a dióhéjra

Kinyílik a csontkapuja 

És cammogva előmászik 

Vén Dióbél bácsi- 

Csak a szádat 

Tátsd ki! 

Fonalfogyasztás : 21 gr

Összes fonalfogyasztás: 1087 gr + 21 gr = 1108 gr