Hol van az orrcsepp?

Mármint ezt kérdeztem a fiamtól ma. Láttam én tegnap, hogy azzal játszik, nézegeti, fémépítőzés közben. Még rá is szóltam, hogy tegye le, nem játék. Ma aztán égen-földön kerestem, merthogy a köhögés szelidült mára a lándzsás utifűszirupnak és a hagymateának köszönhetően, lett helyette orrfolyás. Na meg persze tegnap lehányt Agenor, ma Aura, általában utána már csak javulni szoktak, ha most el nem kiabálom.

Szóva kérdem én elsőszülöttemet, hogy:

- Hol van az orrcsepp, hova tetted?

- (Érthetetlen választ kapok a másik szobából.)

Gondoltam, majd befut a csőbe, és előbb vagy utóbb idejön, úgyhogy vágtam tovább Aura körmeit. Közben Agenor teljesen egyedül, hiszti nélkül elaludt. (Győzelem! 3-ból 1.)

Jött is pár percen belül, de már húzta is kifelé a csíkot.

-Andráska gyere légy szíves ide egy kicsit! (Merthogy anya valahogy mostanában nagyot hall, ha válaszolnak neki...) Hol van az orrcsepp?

- A fémépítős dobozban.

Meg kell mondjam, csak egy pici pillanatra rőkönyödtem meg a válasz hallatán, mert határozottan rémlett, hogy tegnap azt kértem a szekrényre tegye le, ahonnan elvette. Különben nem találom meg.

- Na és miért éppen ott?

- Mert fémből van.

- Üvegből.

(ezen csak egy pillanatra gondolkodott el, majd közölte)

- Lehet, de kemény!

Ez mondjul igaz, de akkor sem fém.

(Értem én, hogy nem elég, elég korán elkezdeni a szelektív hulladékgyűjtést -tanulják az oviban rendesen, és végül is mi is csináljuk itthon, de különösebben eddig nem beszélgettünk róla- de, hogy már a játékok szortírozásánál is itt tartunk...)

A lényeg, hogy megvan, gondoltam. Aztán nézem, és gyanúsan sok van benne, meg a szavatossága is lejárt és virít rajta egy "V" betű...

Na ez volt a játék orrcsepp, merthogy víz van benne, azért, hogyha én cseppentek, akkor a sajátjából ő is cseppenthessen nekem...

Azért meg lett az igazi is!