András napja_Advent első napja_Advent első vasárnapja, adventi koszorú_Advent első angyala

András napja, számomra először is a férjem és a kisfiam névnapja, és persze az apósom is András.

Aztán itt van szt. András, aki Jézus egyik apostola volt a 12 közül, igazából ezzel a nappal, vagyis november 30-al kezdődik számomra az Advent, ahogy egy korábbi bejegyzésemben az Adventi naptárban írtam, még akkor is, ha a vasárnapja nem erre a napra esik.

Advent első napján az adventi Termős asztalra 3 szép piros alma kerül egy tányérra, mivel mi hárman vagyunk. Így biztosírva, hogy a családtagok a jövő évben egészségesek legyenek. Szentestén (dec. 24.), aztán felvágjuk az almákat, darabjaikat összekeverjük egy tálban és mindenki eszik belőle.

És akkor néhány érdekesség szt. Andrásról:

Szent András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus Krisztus földi művének. A Galileából (nem-zsidók-tartománya) származó András testvére volt Simon Péter, akit Jézus az egyház alapjává tett meg. András Isten-keresésére jellemző, hogy a Jézus szolgálatát előkészítő utolsó zsidó próféta, Keresztelő János tanítványává szegődött, majd miután szolgálata csúcsán Keresztelő János rámutatott az "Isten Bárányára" (Jézusra), András azonnal Jézus követője lett. Testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz, s míg András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Így a két testvér otthagyta a halászéletet és háromévnyi tanítványságot vállaltak, utána pedig életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és az igazság mellett életük árán is kiálltak.

András apostoli működése [szerkesztés]
Az evangéliumokban András apostol a józan gondolkodású, kulturálisan nyitott, tettrekész tanítvány képét jeleníti meg, mely természete a legendákban fennmaradt élettörténetében is kirajzolódik. Apostoli gondolkodása és tettrekészsége leginkább a kenyérszaporítás csodája alkalmával tűnik ki. Kulturális nyitottságát pedig akkor érjük tetten, mikor a Júdeában örökké fennálló idegengyűlölet ellenére szívélyes az idegen görögökhöz, ugyanis meghallgatja kérésüket, és azt tolmácsolja is Jézus felé.Valószínűleg ezen mélyen emberséges tulajdonságainak köszönhető az is, hogy Jézus feltámadása után az isteni elhívást elsőként Kis-Ázsiában teljesíti, de nem a Pál által látogatott tengerparti területeken, hanem Örményországban és Kurdisztánban, tehát a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. Valószínűsíthető, hogy András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a különböző kulturákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát, feltehetően nem olyan formán, hogy a számára újszerűnek tűnő kulturára ráerőszakolta a sajátját a hozott üzenet megértése végett, hanem ő vette magára az adott kulturát, és annak a népnek a hagyomány-elemeit használva adta tovább a jóhírt. Ennél hatékonyabb misszionárusi módszer azóta sem létezik.Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát. A "szkíta erkölcs" és a "szkíta törvény" igen híresek voltak az ókorban, s ma már azt is tudjuk, hogy elképesztően szervezett társadalmú, magas kulturát művelő ősi és hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy más kulturák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a hagyományokban, a nép Isten-hitében. Nem írnak róla sokat, pedig megilletné a dicséret az apostolt, hogy András ezzel egyedülálló dolgot kísérelt és valósított meg az egész ókort tekintve! Ezt a teljesítményt András apostolon kívül, csak Fülöp apostol közelítette meg, a "ló-szerető". Ezért nevezzük Andrást és Fülöpöt máig úgy, hogy "a két szkíta-térítő". Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta keresztények a szkíták.A szkíták és Thrákia után András Görögországba ment, ahol megint kapcsolatba kerül a görögséggel.Aztán az achaiai Pátra(Pátrai) városába ment, ahol a királlyal hitvitát folytatva, az uralkodó igen alacsony szellemi erényekről bizonyságot téve a hitvitájuk végeztével börtönbe vetette, majd keresztre feszíttette Kr. u. 60-ban, a legendák által tanusított ún. "Andráskeresztre" (X-formára ácsolt kereszt).Egyházi ünnepe november 30-ára került.

Itt bővebben is olvashattok róla:http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Andr%C3%A1s_(apostol)

Advent első vasárnapja, adventi koszorú

Maga az advent szó jelentése eljövetel (a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”).
A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.
Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is.
Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik.

Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Advent

Ezen a napon gyújtjuk meg az adventi koszorún az első gyertyát. Az adventi koszorút most már mindenki a saját ízlése szerint készíti el, illetve vásárolja meg, de a hagyományos koszorúra többféle vélekedést is találtam:

Wikipedia szerint:

Katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorú, három lila és egy rózsaszín gyertyával
Az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila.
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:
Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).

És akkor egy másik vélekedés:

Az adventi koszorú hagyománya a régmúltba nyúlik vissza, és a néprajzkutatók szerint a téli napforduló szokásaival van kapcsolatban. Alapját szalmából, vesszőből a nyári napfordulón kellett elkészíteni, és ahogy múlt az idő, úgy díszítették az erdőkben található növényi részekkel, s télire fenyődíszt kapott. A mostanihoz hasonló koszorú készítése viszonylag új, a XIX. századból való német szokás. Az adventi, négy gyertyával készülő fenyőkoszorú északnémet tartományokból osztrák közvetítéssel került a múlt század közepén Magyarországra.

Egy harmadik:

Létezik egy másik színmagyarázat is, e szerint a gyertyák színe - a meggyújtás sorrendjében - kék, piros, fehér és lila. A gyertyák egy-egy, vasárnaponként érkező angyalt szimbolizálnak. A karácsony előtti negyedik vasárnap érkezik egy kék köpenybe öltözött angyal, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A következő vasárnap piros palástú angyala már a tiszta szeretetet sugárzó embereket keresi. A harmadik vasárnap fehér angyal jön, kezében fénysugarat tartva. Megérinti a sugárral azt, akinek tiszta szeretet lakik a szívében. A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, s a béke dalát énekli. E daltól a földben szunnyadó valamennyi mag felébred, így újul meg tavasszal az élet.
Ezenkívül az igazi koszorúra illik fagyöngyöt tűzni és kék szalaggal átkötni. A gyertyák a világosságot és az idő múlását, a fagyöngy a levegőt, s a kék szalag a lélek gondjait elmosó vizet jelképezi. A rituálé szerint ha elkészül otthon a koszorú, akkor alkotóinak egy-egy pohár vizet kell inniuk a koszorú jelképeinek a sikerére.

És a negyedik:

Az adventi koszorú alig másfél száz éve készült. A leírások szerint 1860-ban az egyik berlini árvaházban az ünnep előtt gyertyákkal díszített, kör alakú, abroncsos csilláron jelezték a még karácsonyig hátralévő idő múlását. A keresztény templomokban már jóval korábban is hagyományos időmérő eszköz volt a sokágú csillár, amelyen a meggyújtott gyertyákkal jelezték a karácsony közeledtét.

HA nem siklik el a sok-sok szöveg közt, akkor kérlek benneteket, hogy mutassátok be a saját adventi koszorútokat, és meséljétek el, hogy miért éppen olyan!

Az enyém ebben az évben ilyen lett:

A gyertyákat én festettem meg hozzá üvegmatrica festékkel, mert nem kaptam ilyet készen és pont most ilyet képzeltem a koszorúra :-)!

Aránylag egyszerűt szerettem volna, remélem sikerült. Azt hiszem a konyhában, az ebédlőasztalon lesz a helye ebben az évben, így lesz biztonságos.

Advent első angyala:

Az első angyal Advent első vasárnapján érkezik.

Ezen a napon érkezik meg a mennyből az az angyal, akiért az első szál gyertya ég: Ő egy kék köpenyt visel, erről lehet felismerni, ha találkoznál vele. Azért jön, hogy közelebb terelje egymáshoz az embereket, akik közül a legtöbben ez időben csak magukkal vannak elfoglalva, s előfordul, hogy saját szeretteikre sem jut idejük. De azok, akik ismerik az angyal érkezésének napját, ráérezhetnek, amikor hozzájuk közel kerül. Ezen a napon szól először az angyal, s keresni kezdi azokat az embereket, akik meg akarják hallgatni őt.