Az én Lamináriám_UFO/2011/3

Olyan sokan megkötöttétek már ezt a kendőt és gyönyörűbbnél gyönyörűbb kendők születtek, hogy én is megkívántam. Nem igazán kötöttem még ilyen vékony csipkét, pláne nem tudtam, hogy honnan is vegyek fonalat hozzá. (Akkor még nem is ismertem Barkáékat, vagy még nem is voltak?)

Mindenesetre egyetlen olyan vékony, gyapjútartalmú fonal volt elérhető számomra, amiből egyáltalán neki mertem fogni, (bár bizonyos fenntartásokkal) és ez a Regia volt, amit a Müllerben most is lehet venni. Csakhogy ez zoknifonal ugyebár. Azért belekezdtem, mert nem hagyott még aludni sem a kisördög, de nehezen haladtam vele, meg is untam gyorsan. Talán két mintasor volt már csak hátra a Blossom chart-ból, mikor leraktam. Pihent jó sokáiga, majd elővettem és el is jutottam az Edding chart 1. feléig, mikor megint leraktam. Pihent vagy két hónapot, és tegnap elővettem megint és végigkötöttem az egészet, mert ekkor már alig vártam, hogy végre elkészüljön. Valahogy nem bírtam letenni. Azt csak remélni merem, hogy nem hagytam ki belőle semmit. Elrontottam több helyen is, de direkt nem bontottam vissza. Tanulókendőnek szántam már a kezdeteknél. Az az igazság, hogy valahogy rá kellett, hogy érezzek a dologra. A végén már tetszett, és hiába azok voltak a leghosszabb sorok, velük lettem kész a leghamarabb. Szerintem fogok még kendőt kötni, határozottan tetszik.

És bár itthonra szántam, hűvösebb tavaszi nyári estékre, mégis már a próbánál elfogott valami furcsa érzés. Igazán nőnek éreztem magam benne. Furcsa ezt leírni így... valahogy olyan romantikus az egész kendő, minth aátcsúsznál vele egy békésebb, nyugodtabb világba. Madárcsicsergéssel, simogató napsugárral, virágillattal... egy hintaággyal a verandán...

Nekem a saját kendőm ezt az ajándékot adta. :-)

Benke Erika a óriási segítséget nyújtott a magyar leírással, köszönet neki, ígérem, hogy a blogján is meg fogom majd köszönni.