2010. november 19., péntek

Lópaci


Megint gyorsan, hiretelen varrtam. Nem tudom mi ennek a pacinak a hivatalos neve, de megvesztegetésként készült volna, a nagyobbik lovagomnak, hogy hagyjon végre varrni. Vagy legalább kicsit levegőt venni, de nem jött be, mert nincsenek lábai. Neki ugyanis olyan kell, amelyikre rá is tud ülni, és megáll alatta (kb 22 kg.). Hiába van hintalova, az kicsi, az ikreknek adta.

Ez van. Pedig kellene varrnom a falubetlehembe a szamarat meg a bárányt. Jövő hét végén advent, és azért lesz velük munka, bármennyire nem bonyolultak. Kitömni azt a két nagy állatot, meg a részleteiket megcsinálni... nem az a sok idö, amíg körbegépelem, Bár egy órányi szabadság jól jönne hozzá.

A lópaci egy kimustrált polárnadrágomból készült, minen része. Ezért is mondtam, hogy csak úgy összedobtam. Semmi más színű fülbelső, vagy orrész... nincs gyönyörű fonalsörénye, még kantárja sem, mert az nem kellett rá. Csak egy egyszerű lófej van hímzett szemekkel, és orrjukkal, amire azt mondta a férjem, hogy KUTYA!!!!

Itthon van betegen a fiatalúr, és nem bír magával. Tisztára be van zsongva. AZ én fiam nem bágyadt, ha beteg, hanem fel van pörögve.

Na és akkor két kép a kicsik szobájáról, egész nap itt játszanak. Aura itt alszik, Agenor a másik szobában, Andráskával, mert más a kicsik alvásritmusa. (Kéretik a függönyt nem nézni, mert a fiatalúr fényképezés előtt tépte meg). Tülük speciel tudnék varrni, mikor alszanak...

2 megjegyzés:

Aledi írta...

Jaj, de szépek! És milyen nagyok már!
A lópaci meg nagyon helyes, méghogy kutya! :)
Örülj, hogy Andráska eleven mikor beteg, nincs annál borzasztóbb, mint mikor egy amúgy mozgékony gyerek csak fekszik bágyadtan...

mmama írta...

Nagyon aranyosak, és mindjárt 1 évesek lesznek.