(M)Ilyen vagyok?!-Én (Mesével kiegészítve_1. rész)


A kiírásban az szerepelt, hogy karikatúra. Nem tudom, ez végül is annak számít-e, szerintem nem, de ez jutott először eszembe, és aztán nem engedett a dolog, pedig talán nem is hasonlít. Sajnos csak tegnap lettem kész vele, pedig a terv megvolt régen és az alapjai is, csak nem tudtam csinálni. Írtam a páromnak, hogy kések vele és azt beszéltük meg, hogy amint kész felteszem a blogomra és postázom majd neki. Frida! Holnam postára kerül!

A történet pedig egyszerű. Elég lobbanékony vagyok, és egyszer itt volt nálunk az apósom. Valamiben nem értettünk egyet a férjemel és hangosan vitáztunk, de igazából nem veszekedtünk. Persze ezt az apósom is észrevette, és mivel nem megy egy kis huncutságért a szomszédba, ezért csak csendesen megjegyezte a bajusza alatt:

-Fiam ne vitázz! Mert nem kapunk vacsorát, haragszik a Házi Sárkány! Azzal kuncogva elvonult, mi meg nevettünk egy jót. Akkor egy darabik mindketten így hívtak, és én hallgattam rá. Viszont sokat szelidűltem, azért látszik már az arcom. :-)

Nem azt mondom, hogy szép lett, mert most először készítettem ilyet, bár egészen jónak tűnt, amíg le nem fényképeztem. Görbe, meg minden, de így marad.

A legtöbb kézi hímzés rajta. Az arca, a pikkelyek. Csak a Kőkeret, és az arc körben gépi. Az anyag saját festésű selyemmolinó. A szélét háromszor bontottam le, de még mindíg ronda. Már majdnem anélkül hagytam.

És egy ilyen képhez mese is jár, íme a történet, amely a varrása közben született. Egy hozzám közel álló személy azt monta rá, hogy számára nem én vagyok. Lehet, hogy igaza van, és a mese sem véletlenül született hozzá, de már nem szeretnék a dolgon változtatni. Néha amúgy is úgy érzem, hogy van egy énem (és talán mindenkinek), amely egy egészen más világban él. Talán az akart kibújni, megmutatni magát. Hiszen sokan olyan gyönyörűségeket alkottok, amelyről néha azt gondolom, ember nem képes rá, csak tündér :-)

Szóval a mese, este kövekezik, ha már kicsit nyugalmasabb lesz körülöttem az élet, ha érdekel titeket.


MESE


A Sárkánylány legendája

Ha béke és szeretet van a szívedben és harmónia az életedben, akkor megesik, hogy nem csak az álmaid szépek, de ébren is bejárhatsz csodás tájakat. Ha ez a harmónia és nyugalom megbomlik, de a szívedet nem engeded át a sötétségnek, akkor továbbra is bejárhatsz e csodás tájakra, és életed újra verőfényes lesz. Ha viszont átengeded magad az elkeseredésnek, és többé nem tudsz szeretni és megbocsátani, bezárulnak a másik világba vezető kapuk szárnyai.

Történetünk ebben a csodás másik világban kezdődik. Smaragdzöld hegyeken és selymesfüvű réteken repülünk keresztül, alattunk megcsillanak a folyók és tavak ezüst víztükrei. Akár a mi világunkban is lehetnénk egy sétarepülésen…

De itt vigyázni kell ám, nehogy egy fénylő bőrű sárkánynak ütközzünk, akik uralják az eget és gyors manővereikkel versenyre kelnek a széllel és a madarakkal. A szivárvány minden színében és még azok árnyalataiban is pompázik a bőrük. Kecses, hajlékony testükkel uralják a vizeket is, nem csak a levegőt.

A fiatal férfi csendesen közeledett a gyönyörű, mohazöld sárkánylány felé. Fényes bőrére kusza foltokat rajzolt a délutáni nap lombkoronákon átszűrődő fénye. Látszólag békésen aludt az álmosító melegben.
Nem akarta felriasztani álmából, ezért lovát a közeli pataknál hagyta, puha bőrcsizmája nem ütött zajt. Próbálta lecsendesíteni mellkasában dübörgő szívét, hiszen a sárkányok hallása nagyon érzékeny, még azt is meghallják, ha tavasszal a fű nőni kezd. Már csak 2-3 lépés választotta el kiszemeltje fejétől, mikor a zöld testen apró remegés futott végig és ekkor már tudta, hogy elkésett.
A sárkány villámgyorsan felemelkedett és két vállra fektette a felé settenkedő férfit.

- Késtél… már régen várlak! –küldte felé a gondolatait – és megint nem sikerült meglepned!
A fiatal férfi elernyedt a sárkánymancsok alatt és újra elcsodálkozott a rányíló szempár átható, kifejező tekintete láttán. Ilyenkor mindig elfelejtette, hogy barátja nem ember, hanem sárkány.

- Apám egyre többször von be az államügyekbe, azok alól nem vonhatom ki magam!- sóhajtotta a herceg, és szomorúan vette tudomásul, hogy mint az utóbbi időben annyiszor, erre a kijelentésre a sárkánylány gyorsan visszavonul és percekre magába zárkózik.
- Elárulod végre, hogy miért bánt, ha az államügyekkel is foglalkozom? Régebben nem voltál ennyire érzékeny.
- Mert eszembe jut, hogy már felnőttünk, és te nemsokára nem jössz már ide hozzám. Nem lesz rám időd többé és elfelejtesz engem. – halotta pár perc múlva a fejében a választ.
- Rád mindig lesz időm! A legjobb barátom vagy. És egyébként is kértelek már, hogy költözz hozzám a palotába. Te ismersz a legjobban, egyedül benned bízom. Segítségemre lehetnél.

Addig beszélgettek, amíg a nap le nem bukott a közeli hegygerinc mögé, és az árnyak elmélyültek az erdőben. A madarak esti altatódalukat énekelték és a herceg szomorúan indult vissza a kastélyába. Minden találkozó után egyre nehezebb szívvel vált el szeretett sárkányától. Az ott maradt még az erdőben és arra gondolt, szívesen menne a férfival, de ha vele kéne élnie, mégis megszakadna a szíve a végén. Lassan haza indult és a szülei és testvérei egyre növekvő aggodalommal figyelték a sárkánylány bánatát. Az édesanyja sejtette az okát, habár lányában még nem tudatosult igazán, és előre félt a következményektől. Titokban el-el morzsolt egy-egy könnycseppet, és lélekben készült az elkerülhetetlenre.

A király az ablakból figyelte, ahogy fia szélvészként vágtat át a kastély előtt elterülő alkonyi réten. Sejtette hol járt és nem tudta mit tegyen. Az emberek és a sárkányok békében éltek egymás mellett. Sőt, a legtöbb sárkánynak olyan kivételes képessége volt, amellyel nagyban megkönnyítette az emberek életét. Tudta, hogy az a szerencséje, hogy fia nem született alakváltó képességgel, mint a családjában oly sokan, mert akkor biztosan elveszítené, bármennyire is erős benne a világa iránti elkötelezettség.
Látszott a fiatal herceg tartásán, hogy nem járt sikerrel, és nem tudta rábeszélni szeretett sárkányát, hogy hozzájuk költözzön. Márpedig az öreg király csakis ebben látta a megoldást, nem is sejtette, hogy a barátságnál sokkal erősebb kötelék fűzi össze a fiatalokat, de erről még ők maguk sem tudtak.
Csakhogy tőlük függetlenül már elindult valami nagy erő, megállíthatatlanul és megpecsételve a sorsukat.
Az idő elérkezett, hogy beteljesedjék újra a jóslat és ezzel életre keltsen egy elfeledett legendát.

Folyt. köv.

Megjegyzések

mmama üzenete…
Várom a mesét "Házisánykány "!
katafolt üzenete…
Érdekes lett...olyan,mintha épp vetkőznéd le a sárkánybőrt :-D
mmama üzenete…
ÚÚÚÚÚH ! Mintha valamikor már ,
talán valamelyik előző életemben halottam volna megtévesztésig hasonló
mesét.. hm........
Tovább is van mondjad még.......
Amaranta üzenete…
Katafolt!
Eltaláltad, de ne szaladjunk előre.
Mmama!
Van bizony, ha tudom még ma, ha nem akkor csak holnap. Kicsit tovább tart leírni, mint fejben mesélni.

Hmmm. Azt mondják, ha színesben álmodsz, az meg is történik veled...
martimez üzenete…
Nagyon tetszik.Szuper.Jó,hogy nem kapkodtad el.
Vacskamati üzenete…
Orrközéptől lefelé tényleg van benne csúszás, de ha azt letakarjuk... Azok a szemek.... meg a színek.... meg az ábrázolás... meg hogy egyáltalán ilyenbe belevágtál... szuper! :D Nem is gondoltam volna, hogy bármilyen szinten is közél áll hozzád a fantasy.. :)
Endy üzenete…
Gratulàlok, szèp lett alig vàrom, hogy ideèrjen! Jò otlet ez a hàzisàrkàny! Fèrjed mit szòlt hozzà?
Hoyacarnosa üzenete…
Várom a folytatását! :)
ezkriszti üzenete…
Most olvasok vissza. Szerintem nagyon-nagyot alkottál!!! Nekem kicsit Jean-D'arc-os beütése van. Elsőre nem sárkányt látnék benne, hanem páncélt. Szemek mesések és hasonlítanak is. Megüti a tökös babád színvonalát szerintem. Nagy gratula.

Népszerű bejegyzések