Ovis ballagás 2 rész.- Ajándékok

Egyenlőre kép nélkül, de lassan már el is felejtem mi történt, így inkább leírom.

Szóval szerveződtek a dolgok, sokat értekezetm a tavalyi ballagósok anyukáival, főként kettővel, akik nagyon sokat segítettek. Megtudtam, mennyibe került a tavalyi fejpénz, ezt sajnos túl kellett lépni, mert nekünk eggyel több volt a búcsúztatandó óvónénink. Akárhogy osztottam szoroztam, néztem át a készleteimetm próbáltam mindent a legolcsóbban beszerezni, sehogyan sem fértünk bele  atavalyi keretben. Ketten a mai napig nem fizették ki a rájuk eső részt...

Persze a vezető óvónénivel is egyeztettem, de nagyon segítőkészek voltak megint. Szóval beszereztem a tornazsáknak valót, a fiúknak kaptam vagány focisat, persze olyan anyagból, amely nagy széles sávokban más-más színű volt. de nemigen volt válasuztásom, mert 6 éveseknek macisat mégsem vehettem...

A lányoké még nehezebb dió volt. Végül levendulás anyagot vettem, és lila szaténszalag díszítést is kapott a zsák.

Beszereztem bele az útravalót is: vonalas füzet, ceruza, hegyező, radírgumi, betűcsoki. A tavalyiaknak jutott bele csoportkép és ballagós könyv is, nekünk már nem. Lehet, hoyg valamit kihagytam...

Az óvónénik, dadusok, tanárnénik ajándéka is nagy fejtörést okozott. Végül textillel bevont dobozkát kaptak, a tetején keresztszemes hímzéssel. Ezt már nem mertem egyedül bevállani, idő hiányában, de nagyon megbántam. Az az ismerősöm, aki végül is baráti áron bevállalta, hogy elkészíti, a végére összecsapta... szeintem... mások szerint szép. Így is a keresztszemes hímzést a tetejére én hímeztem ki, és az anyagokat is én adtam hozzá. Végül is szép volt kívülről nagyon, csak a doboz tető belső eldolgozása nem tetszett  nekem.

A virágokért két faluval arrébb mentünk, hogy beleférjek a keretbe, de csodaszép angolmuskátlit kaptunk mindenkinek. Még két anyuka kapott margarétát, mert ők ketten aktívan részt vettek az ovisok mindennapjaiban és akkori ismereteink szerint elballagot a legkisebbjük is (persze ez akármikor változhat).

Még hajtogattam a virágokra origami pillangókat, és papírkaspóba kerültek.

Az egyik éppen az az anyuka volt, aki a tablókészítésben is segített nekem. 

Utolsóként estünk be természetesen, és nagyon kíváncsi voltam az én okos nagy fiamra, meg persze a többiekre is. Az hagyján, hogy olyan ideges voltam, alig láttam, de fáradt is nagyon. Akkor már hetek óta fájdogált a fejem, migrénesen, a ballagásra már szinte napi szinten szedtem a gyógyszert. 

Agenor ekkor úgy döntött, kiélvezi az óvóda előnyeit... semmit, de semmit nem láttam a műsorból, mert őt próbáltam megfékezni, és még az ajándékozást is le kellett vezényelnem. Szerencsére a férjem videózott. Nem készültek képek az ajándékokról, csak videófelvétel, mert időm és eszem sem maradt rá.

És közben szerveztem a következő heti pedagógusnapot is...

folyt.köv.