2012. június 30., szombat

2012./04. Fonalfaló: Bogyós takaró

Régi küzdelmem ez. Már a harmadik változata készült, ezzel vagyok elégedett. Az utóbbi egy évben már csak állt a fonal, felgombolyítva. Nem könnyű vele bánni, ha nagyobb daabról van szó.

Egyszemélyes takaró lett belőle, de igazából az ágyunkat fogja díszíteni, de az még meglepetésprojekt. Most csak egy éppen kép róla. Kb. 1 hét alatt készült el esténként, és 1200 gr.

Minta: Saját egy kis öniróniával, mert ehhez nem kell minta. Egy ponpon közti fonalrészből két szemet kötöttem le, így a súlya miatt nem nyúlik.
Fonal: Hobby 100% PES, a Reatextől.
Tű: 4-es
Felhasznált fonalmennyiség: 1200 gr.
Fonalfalós összes felhasználás: 1391gr.+1200gr. = 2591 gr

2012/06. Babavarrás: Levendulatündérek

Végre elkészültek! Hosszú kihordási idejük van ám a virágtündéreknek, mert  sok-sok feltételnek meg kell felelnie az embereknek, hogy tündérek szülessenek. Azért van ennyir ekevés belőlük.

Öten születtek összesen (lévén 5 levendulabokrom van), az egyikük kicsit hamarabb kirepült mint a többi, mondhatnám szárnyat kapott :-D. Ment Andráska leendő tanítónénijéhez hétfőn. A mobilomon van kép róla csak, de nem tudom elővarázsolni. A többiek még szárnyatlanul hevertek a héten.

Szóval nem könnyű a tündérek születése... szegénykéim teste már legalább két éve elkészült, aztán csak csücsültek a sötétben az UFO-s dobozban. Míg nem egy szép napon előleselkedtek és a ruhájuk anyaga is a kezembe került. Egy délután pihenőidőben (még az első kánikula előtt, mert akkor még aludtak a gyermekeim) elkészültek a cakkok a szoknyák aljára.

Aztán egy másik napon arcuk és hajuk is lett, majd egy következőn felöltöztek. Amúgy is kreatív napom volt az előtérben, (ez az egy), mert sok-sok ovis mellénynek a hímzése elkészült végre, sok-sok ferdepánttal és Aurának is sikerült felrajzolnom a nyuszit a pólójának (saját mű kérem!).

Aztán csak hevertek szegénykéim, bár már nem a dobozban, de egy polcon és várták a szárnyaikat, hogy megszülethessenek. 

Az ám, csak egy ilyen tündérszárny elkészítése, még géppel sem olyan könnyű. Mert az Aurorámnak van punchingoló talpa is, de még így is 1 hetembe tellett az öt szárnyat elkészíteni, a  lecsípett kis időkből, mert az előz kánikula óta, bizony nem alszanak a cseppek délután :-(. Pihenni pihiznek, de nemigen lehet az idő alatt varrogatni, csak esténként esetleg.

Közben megejtettem a levendulaszüretet (azért ez kicsit nagyképűen hangzott, el kell ismerjem) és kaptak egy-egy kis csokrot is. Hárman felkerültek a MESKA boltomba, az itt maradt négyből, a negyedik pedig indul ajándékba majd hétfőn. Most itt illatoznak mellettem.





Tündértánc betakarítás után, a következő évi bőséges termés reményében.



2012. június 29., péntek

Tartan, plaid, skótkockás a strandon is :-)

Tartan, plaid, skótkockás a strandon is :-)

Tartan, plaid, skótkockás a strandon is :-) by amarantamama featuring printed bags

Nagy szerelmem a skótkockás. Szalmakalapom van, piros pólót már vettem, ha nem is pont ilyet, a feliratot valahogy megcsinálom rá. A többire meg majd vadászom. :-) Igazából a hangulata a lényeg.

2012. június 21., csütörtök

Ovis pedagógusnap - teljes műsorvázlattal

Az a bizonyos tükör :-)
Szóval pénteken délután vége lett a ballagásnak, és amíg készültünk a ballagásra, párhuzamosan már el kellett kezdeni szervezni a pedagógusnapot is , mert a következő hét csütörtökjén volt esedékes.  Az ajándékba már megegyeztünk korábban, tükröt kapnak a nevelői mosdóba majd, a régi sokéves helyett.

Persze nem akármilyen tükröt, a gyerekek ujja által dekoráltat :-)

Szóval ez azért már olajozottabban ment, mert több aktív anyuka is van az oviban. Az egyikük válallta, hogy megvesz a KIKA-ban azt, amit az interneten kinéztünk. A másik lealapozta, és a harmadik (vagyis én), összevadászta a gyerekektől az ujjlenyomatokat a virágokhoz. 

Aztán összeállítottuk a műsort, egyetlen dalt kellett megtanítani a gyerekeknek, azt szétküldtük. Van aki arra sem vette a fáradságot, hogy szóljon, nem jönnek el...

De a többiek sütöttek sütit, hoztak bodzaszörpöt, tanultak a gyerekekkel.

A műsor szép volt, megható, jól sikerült nagyon :-) 

Mindenki ott volt, akit köszönteni szerettünk volna, és ez nagyon nagy szó! Készült (szintén az egyik anyuka  válallása) a felnőttek fejére korona, amit az utolsó dal (közös megtanulós) alatt adtak át azok a gyerekek, akik szerepeltek a" királynőjüknek" :-). Sokszor kértük, kevesen vették rá a fáradságot, hogy kavicsot fessenek a gyerekkel szintén ajándékba (ez is a dalban van), de akik készítettek, azoknak nagyon örültek. Végül minirózsa került a királynők kezébe egy-egy szál, csodaszép, szaténszalaggal átkötve.

Szóval én fogtam össze, állítottam össze a műsort, de ez igazán egy közös munka volt és élveztem :-)

És aznap délután kiengedtem végre és azóta sem fájt a fejem. Szóval kiderült a migrénem oka, a stressz. Ami a mai világban elég elszomorító tény, mert elkerülhetetlen.

Íme a műsor forgatókönyve, amit azért teszek közzé, mert ovis pedagógus napi műsort nagyon, de nagyon nehéz összehozni.

(A gyerekeket két oldalra törökülésben leültetjük a szőnyegre.)

Kedves ........., ............. és ........... Óvónéni, .......... és ............. dadus néni, ..........., ............ és .......... tanár néni, és ........... védőnéni!

Szeretnénk megköszönni, egész éves odaadó munkájukat, ezzel a  rendhagyó  műsorral, amely azért rendhagyó, mert  nem csak a gyerekek készültek nagy odaadással, hanem mi szülők is. Most megkérem .........., hogy mondja el köszöntőjét.

Anyuka 1: Saját Vers (ez volt a köszöntő)

Gyerekek, a következő dalt ti is énekeljétek velünk, hiszen ismeritek és szeretitek!

Zene: Halász Judit:  Mit tehetnék érted

.............., kérlek állj fel és jó hangosan mondd el a verset!

Óvódás 1:
Jankovics Ferenc: Tanítónknak
Mi már tőled sokat kaptunk
de te tőlünk keveset.
Az arcodból, a hangodból
sugárzik a szeretet.

Fogadd tőlünk ezt a csokrot
mit kötött a szeretet.
Hála-hála mindig hála
jó óvonénink  teneked.

Nagyon ügyes voltál, köszönjük szépen. Most pedig ............. következik. 

Anyuka 2:

"Engem ne emeljen magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg felnövök.
Guggoljon ide mellém 
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közelebb legyen a szívdobogásunk."

Megint egy kedvenc zeneszám következik, nyugodtan énekeljétek ti is!

Zene: Judit és a zenemanók: Gyermek volt minden óriás

Most pedig megkérem .........., mondja el nekünk jó hangosan a verset.

Óvódás 2 (ezt most a fiam mondta):

Óvónéni t köszöntjük

Óvónénit köszöntjük,
sok esztendőt érjen.
mint nagyapó, nagyanyó
oly sokáig éljen.

Szépen szólni, köszönni
megtanít bennünket
minden jóval megtömi
gömbölyű fejünket.

Fáradtságért, munkáért
mit adjunk cserébe?
maradjunk jó gyermekek
szíve örömére.

Nagyon ügyes voltál, köszönjük szépen, ............. következik, a versmondásban!

Óvódás 3:

Pásztorné Antal Magdolna : Óvó néni köszönöm

Csak bizakodva szemléled életem,
Te soha sem kiabálsz én velem !
Hozzám lépsz rám nézel kedvesen,
Elmondod mi helyes, mi helytelen.

S ha játékközben bármi rosszat tettem,
Tudom, Te soha nem árulsz el engem....
Ezt szeretném most megköszönni néked
És azt, hogy úgy szeretsz, mint én téged!
 Te is nagyon ügyes voltál, szépen mondtad, halgassuk meg ................-t.

Óvódás 4

Vers (ezt sajnos nem tudom, mert akkor szóltak, de megszerzem, ha máskor nem, szeptemberben.)

Zene:  Halász Judit: Mindannyian mások vagyunk

Most pedig egy nagyon különleges műsorszám következik, melyből megtudhatjuk bűvészeink segítségével, hogy az óvónénik tudnak-e varázsszavakat.

Óvódás 5 és Óvódás 6 (testvérek) bűvészbemutatója, az anyukájuk segítségével

Renkívül őgyes bűvészeink segítségével megtudtuk, hogy az óvónénik igenis tudnak varázsolni. 
Most megkérek mindenkit, hogy egy nagyon kicsit még üljön vissza helyére és hallgassuk meg a következő verset.

Anyuka 3 (vagyis jelen esetben én):

Róth Márta:
Pedagógusnapi köszöntő
Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.

(Ezután gyorsan kiosztottuk a koronákat, amit előzőleg megbeszéltünk a gyerekekkel, hogy kinek kell adniuk).

Megkérek mindenkit, hogy közösen énekeljük el a következő dalt .

Zene, gyerekek énekelik zenei segítséggel: Óvónéni kérlek játsz velem!

Gyerekek! Most még egy icipici türelmet kérek tőletek, mindenki kuporodjon le a helyére a szőnyegen, mert átadjuk az Óvónénik ajándékát. Csendesedjetek el szépen.... még zümmögést hallok valakitől...

Sok szeretettel szeretnénk átadni... (itt már mindekire rábízom a többit :-D, tőlünk most tükröt kaptak, holnap jön a fotó is)

Valaki  átadja az ajándékot , a gyerekek a virágokatJ

Ovis ballagás 2 rész.- Ajándékok

Egyenlőre kép nélkül, de lassan már el is felejtem mi történt, így inkább leírom.

Szóval szerveződtek a dolgok, sokat értekezetm a tavalyi ballagósok anyukáival, főként kettővel, akik nagyon sokat segítettek. Megtudtam, mennyibe került a tavalyi fejpénz, ezt sajnos túl kellett lépni, mert nekünk eggyel több volt a búcsúztatandó óvónénink. Akárhogy osztottam szoroztam, néztem át a készleteimetm próbáltam mindent a legolcsóbban beszerezni, sehogyan sem fértünk bele  atavalyi keretben. Ketten a mai napig nem fizették ki a rájuk eső részt...

Persze a vezető óvónénivel is egyeztettem, de nagyon segítőkészek voltak megint. Szóval beszereztem a tornazsáknak valót, a fiúknak kaptam vagány focisat, persze olyan anyagból, amely nagy széles sávokban más-más színű volt. de nemigen volt válasuztásom, mert 6 éveseknek macisat mégsem vehettem...

A lányoké még nehezebb dió volt. Végül levendulás anyagot vettem, és lila szaténszalag díszítést is kapott a zsák.

Beszereztem bele az útravalót is: vonalas füzet, ceruza, hegyező, radírgumi, betűcsoki. A tavalyiaknak jutott bele csoportkép és ballagós könyv is, nekünk már nem. Lehet, hoyg valamit kihagytam...

Az óvónénik, dadusok, tanárnénik ajándéka is nagy fejtörést okozott. Végül textillel bevont dobozkát kaptak, a tetején keresztszemes hímzéssel. Ezt már nem mertem egyedül bevállani, idő hiányában, de nagyon megbántam. Az az ismerősöm, aki végül is baráti áron bevállalta, hogy elkészíti, a végére összecsapta... szeintem... mások szerint szép. Így is a keresztszemes hímzést a tetejére én hímeztem ki, és az anyagokat is én adtam hozzá. Végül is szép volt kívülről nagyon, csak a doboz tető belső eldolgozása nem tetszett  nekem.

A virágokért két faluval arrébb mentünk, hogy beleférjek a keretbe, de csodaszép angolmuskátlit kaptunk mindenkinek. Még két anyuka kapott margarétát, mert ők ketten aktívan részt vettek az ovisok mindennapjaiban és akkori ismereteink szerint elballagot a legkisebbjük is (persze ez akármikor változhat).

Még hajtogattam a virágokra origami pillangókat, és papírkaspóba kerültek.

Az egyik éppen az az anyuka volt, aki a tablókészítésben is segített nekem. 

Utolsóként estünk be természetesen, és nagyon kíváncsi voltam az én okos nagy fiamra, meg persze a többiekre is. Az hagyján, hogy olyan ideges voltam, alig láttam, de fáradt is nagyon. Akkor már hetek óta fájdogált a fejem, migrénesen, a ballagásra már szinte napi szinten szedtem a gyógyszert. 

Agenor ekkor úgy döntött, kiélvezi az óvóda előnyeit... semmit, de semmit nem láttam a műsorból, mert őt próbáltam megfékezni, és még az ajándékozást is le kellett vezényelnem. Szerencsére a férjem videózott. Nem készültek képek az ajándékokról, csak videófelvétel, mert időm és eszem sem maradt rá.

És közben szerveztem a következő heti pedagógusnapot is...

folyt.köv.


garden party-nautical

garden party-nautical

garden party-nautical 


Megint nagyon melegem volt, és a gyerekek sem alszanak ilyenkor, csak mászkálnak, keresik a helyóket. Amíg sült a keksz, kóboróltam, álmodoztam, ha 12 évvel fiatalbb lennék és annyi kiló, mint akkor..., na akkor valami ilyesmit vennék fel egy hivatalios és nem baráti garden party-ra, ilyen melegben...

2012. június 20., szerda

2012. június 18., hétfő

Ovis ballagás 1. rész - A tabló

Nem most volt, hanem kb. két hete, csak nem volt időm írni róla. A felvételek még a kamerában, ezért több részletben fogok írni az egészről. Mert nem csak elballagott a nagyfiam, hanem várta is, mert már nagyon menne iskolába. A szülők meg azt várták, majd én szervezem. Én meg nem gondoltam, csak mikor már többen is rákérdeztek, hogy mi lesz. Végül csak kézbe vettem a dolgokat. 
Készültek a képek róluk a tablóhoz, járt az agyam az ajándékokon. A tavaly elballagott ovisok anyukáival is bőszen értekeztem, mert ugye több sem lehet, meg kevesebb sem, kényes ám az egyensúly! Ketten többet segítettek a tavalyiak közül, mint a ballagós ovisok anyukái egy+egy kivétellel. Vele együtt csináltuk a tablót. A többiek kifogása az volt, hogy nincs kézügyességük. Volt még + anyuka, aki gondolkodott velünk, elindította a tabló ötletet. Mármint, hogy milyen legyen. Mert bevallom, nagyon nem akartam az egészet a nyakamba, ötletem sem volt. Kicsit csúnya amit mondok, de azt gondoltam, az elmúlt három évben pont eleget tettem, most csinálja más. Nem csinálta.

Szóval, az egyik anyuka felvetette, hogy mi lenne, ha a tabló olyan lenne mint egy mesekönyv. Nekem ennyi már elég volt. A többiek rábólintottak (mert mindent egyeztettem, megbeszéltem velük, hogy érezzék, ők is benne vannak, vagy valami ilyesmi...), az agyam beindult.

Tudtam, hogy ugyan úgy, mint tavaly mesejátékot adnak majd elő. Arra gondoltam, hogy visszautaláskén ezt írnám a mesekönyv lapjaira, és festenénk alá egy képet. Vagyis úgy nézne ki, mint egy igazi mesekönyv lapjai. Erre menjenek majd a képek.

Először egy valódi "könyvet" (egy nagyméretű, régi, de nem használt határidőnaplóbúl indultam ki)  szerettem volna alapnak, de kicsi volt. Mindenképpen az A2-es méret kellett legalább, de ezt húztam meg maximumnak is. Az egyik anyukával nekiláttunk, aki pont az utcánkban lakik ráadásul. Kitaláltam, megbeszéltük mit is fessünk rá, és a bal oldalt én csináltam, a másikat ő. Szerintem klassz lett. Aztán pár nap szünet következett, készültek az ajándékok, a cserepes virágokat már megvettem hamarabb és imádkoztam, hogy kibírják a hátralevő két hetet, beszereztem a tornazsákokhoz az anyagot, a belevalókat (mert tarisznya helyett nálunk olyat kapnak a ballagók), és meg is varrtam azokat. 

Aztán nem maradt több idő. Fejben kész volt minden, az összes anyag együtt volt, csak éppen nem maradt rá máskor idő, csak a ballagás napján. reggel kezdtük, du-n háromra lettünk készen a tablóval, 4:30-kor kezdődött a ballagás. Versenytfutottam, hogy odaérjek a gyerekekkel, de a férjem segített szerencsére.

Szóval még hátra volt, az összerakás. Délelőtt megírtam a mesét : 

Móra Ferenc: Nagyhatalmú sündisznócska.

A képek alá már kiválasztottuk és kivágtuk a színes-mintás karton alátéteket. A másik anyuka ragasztotta fel őket, aláírta a neveket, felragasztotta a katicákat. Én megcsináltam addig a könyvet, amit még aznap aláltam ki, hogy is legyen. 

Elég sok széthajtott, használaton kívüli papírdobozunk van, az egyik mérete megfelelt a célnak. Bevontam fehér műszaki kartonnal (vagy rajzlap?) és abból készültek a akönyvlapok is. Pici öntapadós kockákkal választottam el a lapokat egymástól, és meghajlítottam, mint egy kihajló könyvet. A felső két lap széleit mécses felett megégettük kicsit, a felső festett lapokat is körbeégettük,mintha régiek lennének. A közepébe pedig könyvjelző került a mesekönyvünknek. Nekünk és a többieknek is tetszik :-)

A képek múlt hét pénteken, a kirándulás napján készültek, már a falon van kitéve :-)



2012. június 11., hétfő

2012/01. Foltvarrás: Húsvéti asztali futó - Még nem is mutattam...

Pedig készen volt, és fel is tettem Húsvétra, csak annyira gyorsan peregtek az események, hogy  nem volt érkezésem dokumentálni. Még mindíg fent van, pedig már nyarat ír a naptár, de a nyárit még nem találtam ki. Őszi ötletem bezzeg van :-). Elég nehéz volt egyben fotózni, mert kb. 1,9-2,0 m hosszú lehet. Még nem mértem le.




2012. június 6., szerda

Hatodik éve virágzik a Zsálya

Nem most volt, hat évvel ezelőtt és május 17-én, illetve előző nap este, hogy először virágzott a zsályám, akkor még nem a mostani helyén. Én meg nagy hassal kitotyogtam, hogy megnézzem. Csak éreztem a pukkanást, és éjjel 3 órakkor megszületett a kisfiam. 

Már alig várta a szülinapját, és a tortát, az ajándékokat. És furán hangzik, de a hatéves oltást is. A megbeszélt időpontban nem kapta meg, mert volt egy kis időpont félre értés a doktor nénivel, én még gyereket ilyen csalódottnak nem láttam :-)!

Sok minden történt az elmúlt hetekben, nem volt időm posztolni róla, de azt hiszem nem hagyhatom ki pont ezt. 

Csak másnap este ünnepeltünk, mert a születésnapján nem volt otthon apa, egy külföldi út miatt, ezért halasztottunk.

Itt voltak a nagyszülők is, először az egyik nagymama, ő a tortasütésbe is besegített, majd a szüleim, igaz egy héttel később, de nagy volt az öröm :-)

Az ünnepelt kérése volt, hogy emeletes, HP-s tortája legyen, saját készítésű marcipánborítást is kapott, látszik is rajta, hogy házilag készült, de nagyon finom volt. Az óvódába két egyforma tortát vittünk, mert sokan vannak, egy nem is lett volna elég.



Aztán egy héttel később is három torta készült, mire jöttek a szüleim, mert előre megünnepeltük a kicsik névnapját is. Nagymama készen vett marcipánfigurákkal készült, én meg a tortákkal. Andráskának pókemberes szülinapi, Aurának meseházikós (júl. 19.) névnapi pónilovas figurával, Agenornak (aug. 18.) névnapi, repülővel. A legnagyobb gondot a torták izesítése okozta, mert nem akartam egyformát. Ezért a pókemberes csokis lett. A pikóta és a krém is benne. Kívülről puncskrém, még kicsit megszínezve (nem volt több alapanyagom marcipánhoz és a városba nem tudtam bemenni), csurgattam rá olvasztott csoki pókhálót.







Az Auráé sima pikóta, annyi marcipánom maradt előző hétről, hogy zöld alapra került a házikó. Belül csoki, kívül puncsos és vaníliás krémmel.

Az Agenoré diótorta. a piskóta is és a krém is. A vaníliakrémet színeztem kékre és felhőket akapott maga alá a repülőgép.

Péntek este ünnepeltünk, másnap pedig szappanbuborékvadászatot rendeztünk az udvaron.




 Este Néptánc Gála volt Andráskáéknak is. Képet nem tudok mutatni, mert csak videó készült róluk. A szüleim is látták őket, nagy élmény volt nekik. Elég messze laknak és a betegeskedésük miatt nehézkesen utaznak. ritka az az alkalom, hogy pont úgy tudnak eljönni, láthatják valamelyik gyereket rendezvényen.