2009. május 7., csütörtök

(M)Ilyen vagyok?!-Én (Mesével kiegészítve_1. rész)


A kiírásban az szerepelt, hogy karikatúra. Nem tudom, ez végül is annak számít-e, szerintem nem, de ez jutott először eszembe, és aztán nem engedett a dolog, pedig talán nem is hasonlít. Sajnos csak tegnap lettem kész vele, pedig a terv megvolt régen és az alapjai is, csak nem tudtam csinálni. Írtam a páromnak, hogy kések vele és azt beszéltük meg, hogy amint kész felteszem a blogomra és postázom majd neki. Frida! Holnam postára kerül!

A történet pedig egyszerű. Elég lobbanékony vagyok, és egyszer itt volt nálunk az apósom. Valamiben nem értettünk egyet a férjemel és hangosan vitáztunk, de igazából nem veszekedtünk. Persze ezt az apósom is észrevette, és mivel nem megy egy kis huncutságért a szomszédba, ezért csak csendesen megjegyezte a bajusza alatt:

-Fiam ne vitázz! Mert nem kapunk vacsorát, haragszik a Házi Sárkány! Azzal kuncogva elvonult, mi meg nevettünk egy jót. Akkor egy darabik mindketten így hívtak, és én hallgattam rá. Viszont sokat szelidűltem, azért látszik már az arcom. :-)

Nem azt mondom, hogy szép lett, mert most először készítettem ilyet, bár egészen jónak tűnt, amíg le nem fényképeztem. Görbe, meg minden, de így marad.

A legtöbb kézi hímzés rajta. Az arca, a pikkelyek. Csak a Kőkeret, és az arc körben gépi. Az anyag saját festésű selyemmolinó. A szélét háromszor bontottam le, de még mindíg ronda. Már majdnem anélkül hagytam.

És egy ilyen képhez mese is jár, íme a történet, amely a varrása közben született. Egy hozzám közel álló személy azt monta rá, hogy számára nem én vagyok. Lehet, hogy igaza van, és a mese sem véletlenül született hozzá, de már nem szeretnék a dolgon változtatni. Néha amúgy is úgy érzem, hogy van egy énem (és talán mindenkinek), amely egy egészen más világban él. Talán az akart kibújni, megmutatni magát. Hiszen sokan olyan gyönyörűségeket alkottok, amelyről néha azt gondolom, ember nem képes rá, csak tündér :-)

Szóval a mese, este kövekezik, ha már kicsit nyugalmasabb lesz körülöttem az élet, ha érdekel titeket.


MESE


A Sárkánylány legendája

Ha béke és szeretet van a szívedben és harmónia az életedben, akkor megesik, hogy nem csak az álmaid szépek, de ébren is bejárhatsz csodás tájakat. Ha ez a harmónia és nyugalom megbomlik, de a szívedet nem engeded át a sötétségnek, akkor továbbra is bejárhatsz e csodás tájakra, és életed újra verőfényes lesz. Ha viszont átengeded magad az elkeseredésnek, és többé nem tudsz szeretni és megbocsátani, bezárulnak a másik világba vezető kapuk szárnyai.

Történetünk ebben a csodás másik világban kezdődik. Smaragdzöld hegyeken és selymesfüvű réteken repülünk keresztül, alattunk megcsillanak a folyók és tavak ezüst víztükrei. Akár a mi világunkban is lehetnénk egy sétarepülésen…

De itt vigyázni kell ám, nehogy egy fénylő bőrű sárkánynak ütközzünk, akik uralják az eget és gyors manővereikkel versenyre kelnek a széllel és a madarakkal. A szivárvány minden színében és még azok árnyalataiban is pompázik a bőrük. Kecses, hajlékony testükkel uralják a vizeket is, nem csak a levegőt.

A fiatal férfi csendesen közeledett a gyönyörű, mohazöld sárkánylány felé. Fényes bőrére kusza foltokat rajzolt a délutáni nap lombkoronákon átszűrődő fénye. Látszólag békésen aludt az álmosító melegben.
Nem akarta felriasztani álmából, ezért lovát a közeli pataknál hagyta, puha bőrcsizmája nem ütött zajt. Próbálta lecsendesíteni mellkasában dübörgő szívét, hiszen a sárkányok hallása nagyon érzékeny, még azt is meghallják, ha tavasszal a fű nőni kezd. Már csak 2-3 lépés választotta el kiszemeltje fejétől, mikor a zöld testen apró remegés futott végig és ekkor már tudta, hogy elkésett.
A sárkány villámgyorsan felemelkedett és két vállra fektette a felé settenkedő férfit.

- Késtél… már régen várlak! –küldte felé a gondolatait – és megint nem sikerült meglepned!
A fiatal férfi elernyedt a sárkánymancsok alatt és újra elcsodálkozott a rányíló szempár átható, kifejező tekintete láttán. Ilyenkor mindig elfelejtette, hogy barátja nem ember, hanem sárkány.

- Apám egyre többször von be az államügyekbe, azok alól nem vonhatom ki magam!- sóhajtotta a herceg, és szomorúan vette tudomásul, hogy mint az utóbbi időben annyiszor, erre a kijelentésre a sárkánylány gyorsan visszavonul és percekre magába zárkózik.
- Elárulod végre, hogy miért bánt, ha az államügyekkel is foglalkozom? Régebben nem voltál ennyire érzékeny.
- Mert eszembe jut, hogy már felnőttünk, és te nemsokára nem jössz már ide hozzám. Nem lesz rám időd többé és elfelejtesz engem. – halotta pár perc múlva a fejében a választ.
- Rád mindig lesz időm! A legjobb barátom vagy. És egyébként is kértelek már, hogy költözz hozzám a palotába. Te ismersz a legjobban, egyedül benned bízom. Segítségemre lehetnél.

Addig beszélgettek, amíg a nap le nem bukott a közeli hegygerinc mögé, és az árnyak elmélyültek az erdőben. A madarak esti altatódalukat énekelték és a herceg szomorúan indult vissza a kastélyába. Minden találkozó után egyre nehezebb szívvel vált el szeretett sárkányától. Az ott maradt még az erdőben és arra gondolt, szívesen menne a férfival, de ha vele kéne élnie, mégis megszakadna a szíve a végén. Lassan haza indult és a szülei és testvérei egyre növekvő aggodalommal figyelték a sárkánylány bánatát. Az édesanyja sejtette az okát, habár lányában még nem tudatosult igazán, és előre félt a következményektől. Titokban el-el morzsolt egy-egy könnycseppet, és lélekben készült az elkerülhetetlenre.

A király az ablakból figyelte, ahogy fia szélvészként vágtat át a kastély előtt elterülő alkonyi réten. Sejtette hol járt és nem tudta mit tegyen. Az emberek és a sárkányok békében éltek egymás mellett. Sőt, a legtöbb sárkánynak olyan kivételes képessége volt, amellyel nagyban megkönnyítette az emberek életét. Tudta, hogy az a szerencséje, hogy fia nem született alakváltó képességgel, mint a családjában oly sokan, mert akkor biztosan elveszítené, bármennyire is erős benne a világa iránti elkötelezettség.
Látszott a fiatal herceg tartásán, hogy nem járt sikerrel, és nem tudta rábeszélni szeretett sárkányát, hogy hozzájuk költözzön. Márpedig az öreg király csakis ebben látta a megoldást, nem is sejtette, hogy a barátságnál sokkal erősebb kötelék fűzi össze a fiatalokat, de erről még ők maguk sem tudtak.
Csakhogy tőlük függetlenül már elindult valami nagy erő, megállíthatatlanul és megpecsételve a sorsukat.
Az idő elérkezett, hogy beteljesedjék újra a jóslat és ezzel életre keltsen egy elfeledett legendát.

Folyt. köv.

(M)Ilyen vagyok?!-Csigitől


Jelentkeztem Ildinél a játékra én is. És még húsvét előtt megkaptam Csigitől a saját Önarcképét. Nagyon tetszik és hasonlít :-)


Kaptam még két nagyon bájos fagombot, amiről először azt hittem, hogy a képhez tartozik, mint fülbevaló és egy nagy doboz csokit, de erről most nem tudok képet mutatni, mert nem a gépemre lett letöltve. Amint visszaszerzem, felteszem ide azokat is.

Frissítettem a képtáramat!

Tegnap Mmama és Princi is jelezte, hogy az előző bejegyzésemnél nem lehet kinagyítani a képeket. Ugyan lecseréltem őket, és nekem megnyitja, de sosem lehet tudni... és különben is már nagyon elhanyagoltam a képtáramat ezért feltöltöttem oda a baba fotóit, ha a részleteket is meg akarjátok nézni.

2009. május 6., szerda

SWAP ajándékom Elinának


A Nina által meghirdetett SWAP játékban, nem csak kaptunk, adtunk is. Az én párom Elina volt. Sokat nézegettem a blogját, mielőtt belefogtam az ajándékába. Igazából hirtelen jött az ötlet, és utána már nem tudtam szabadulni tőle. A lényeg a keresztszemes hímzés volt, azt kellett valamilyen tárgy formájába önteni.

Milyen meglepő, nekem baba lett belőle. Na nem keresztszemes baba, hanem a kötényére készült a hímzés. Került még a csomagba néhány apróság is, csoki, hímzőfonal, néhány gomb, de alényeg a baba volt. A csomag azóta odaért némi késedelem és postai kaland után, és Elina leveléből azt szűrtem le, hogy tetszett is neki az ajándékom.

Kicsit változtattam rajta az ilyen stílusú babáimhoz képest, mert részletesebb lett az arc hímzése, és a haja sem fonalból készült, hanem gyapjúból. Kapott még egy kosárnyi érett epret is, amik a Tildas eper kicsinyinyített változatai. A teste neki is teával színezett összevarrás után, de még tömés előtt. A hosszú szárú bugyija fehér batiszt, olyan szalaggal az alján, mint a köténye megkötője. Az alsószoknya is batiszt, széles csipkével, a ruhája pedig pöttyös pamutvászon. Piros filcpapucsot kapott a lábára és gyöngysort a nyakába. Nagyon szerettem készíteni, legalább annyira mint annak idején a Levendula, vagy a Tökszoknyás babámat.

2009. május 5., kedd

Ejjkukktól kaptam, Tilda babáért cserébe


Ez sem most volt... A februári babás topictalira vittem el Ejjkukknak az álatalam készített Tilda babát. Előtte megbeszéltük, hogy mit ad cserébe, gyönyörű fonalakat, és a talin azt, hogy majd postán elküldi.

Nagy meglepetés ért ám, mikor hozta a postás a csomagot, mert nem csak a fonalag voltak benne, hanem szülinapi ajándék is. Tulipános fonaltartó szütyő, és egy kis textil dobozka :-) (sajnos a kép nem színhelyes, mert sokkal élénkebbek a színek :-()

Nagyon szépen megvarrva, és jó angy méretben, TULIPÁNOS rátéttel! Hogy honnan tudhatta, hogy imádom a tulipánt?!? :-)

Az első néhány napban nem vehettem birtokban, mert ezt az előjogot a kisfiam tartotta fenn magának. Sok mindent lehet játszani egy ilyen gyönyörű zsákkal, meg kell mondjam, hogy nagyon vigyázott rá.

Azóta persze már a jogos tulajdonosa használja, és a kis textildoboz is megtalálta a funkcióját, mert az aktuálisan készülö babák alkatrészei, kis olló, cérnaspulni tűvel tartózkodik benne, éppen most is.

Nagyon szépen köszönöm, a csodás meglepetést!

SWAP ajándékom Baboo-tól :-)


Nina hirdetett egy nagyon klassz játékot, külön blogot is létrehozott hozzá.

Én Baboo-tól kaptam hímzett gyönyörűségeket, már jó régen, csak éppen a bejegyzés nem született még meg hozzá, de az ő blogján illetve a SWAP blogon láthatóak már régen a szépségek.
Érdemes körülnézni, mert egytől egyik gyönyörű és különleges ajándékok születtek.

Kaptam egy hímzett textil faliképet, amelyről először azt gondoltam, hogy a konyha színeihez jól megy, de aztán rájöttem, hogy az előszoba színeihez is, persze nem meglepő módon. A bejárati ajtóval szembe kerül majd fel a falra, ha Találok végre hozzá megfelelő méretű és szépségű fa, vagy bambuszrudat. A házikóhoz már lett költve néhány mese, mert a kisfiamnak is nagyon tetszett és az első pár napon ki is sajátította. Nagyon vigyázott rá, felakasztotta a komódfiók gombjaira, és mesélni kellett. Ez azért nagy dolog, mert egyébként nem nagyon hagyja, hogy meséljek.

De nem csak a faliképet kaptam, hanem egy csodaszép tűpárnát is, ha jól tudom biscournu a neve és Baboo által sk készített gombostűket. Családilag a rózsa a kedvencünk :-)

Azóta átpártoltam ehhez a tűpárnához, mert nem tűnnek el benne a tűim úgy, mint az enyémben. :-)

Köszönöm ezt a sok-sok gyönyörűséget Baboo!

Visszatérés...

Több mint egy hónap szünet után, lassanként visszatérek a blogvilágba. Azt nem tudom, hogy milyen intenzitással, ez legyen még a jövő zenéje. A mai-holnapi napon több bejegyzés is fog születni, mert elmaradásokat kell pótolnom.

Mindenkinek szép napot!