2009. március 30., hétfő

Lassan 12 éve....


Volt az esküvőnk :-)

Szarvasmici a blogjában játékot hirdetett, nekem szép emlékek jutottak eszembe. .. pedig..
Nem olyan volt a ruhám amilyet szerettem volna, lehetetlenség is volt azt megvarrni pár hónap alatt. Viszont a húgom (mellettem) koszorúslány ruháját anyukám varrta és a kislányokét is (4-en voltak, 3-an egykorúak, ha jól emlékszem 11-12 évesek lehettek) a sógórnőm ruháját pedig a nagynénje.

Rózsaszín rózsából szerettem volna a csokrom, de lebeszéltek róla, mondván nem mutat jól a képeken, ezért lett piros. Nem azt mondom, gyönyörű volt, de akkor is. Tulajdonképpen nem is akartam lagzit. Csak egy összeházasodást, de még a férjem is szeretett volna, tehát belementem.

Visszagondolva jó volt, szép volt, és nagyon jól éreztük magunkat... de nem olyan volt, mint amilyet elképzeltem, szerettem volna, és azért nem akartam magát a lagzi részét, mert tudtam, hogy olyan nem lehet. Egyszerűen azért, mert képtelen voltam átvinni az akaratomat a szüleimre, a férjem szüleire, és a környezetemben élő emberekre. Tudom, hogy a vendégek jól érezték magukat és mi is, de mégis maradt bennem valami hiányérzet, vagy hasonló. Mintha nem értünk lett volna, hanem azért, hogy "megmutassuk" az embereknek. Nahát ezért felemásak az érzéseim...

Esett az eső, sütött a nap, beborult, kiderült, mint egy jó, sohasem unalmas házasságban :-)

A templomi szertartás viszont fantasztikus volt, és már ezért megérte az egész. Azt az érzést sosem felejtem el... :-). Ott minden olyan mesébe illő volt... és az érzés, hogy a frigyünk meg lett áldva:-)

2009. március 23., hétfő

Tegnap esti termés

Csak egy babaarcot sikerült kihímeznem, illetve kettőt, de a másikat még nem tudom mutatni, mert az a Babavarrós topic februári közöse, de ugye még nem vagyok kész vele.

Viszont a mostani az a szívem csücske lesz. Játékbaba, és a tavalyi szülinapomra kapom :-)

Ilyen az arca:
Hímezve van, az arcpír pedig színes ceruza.

2009. március 19., csütörtök

NAgytakarítás folytatása és Sürgősségi

Tegnap lájtosabban folytattam a takarítást, vagyis inkább teknőcösen, azaz lassabban. Csak a cipős szekrényt sikerült rendbe tenni, pedig azzal sok dolgom nem is akadt. Eleve tisztán kerültek bele a cipők, csak nem mindig a dobozukba, vagy zacskóba. Ezek a ritkábban használt, vagy téli lábbelik és ugyan szekrényben vannak, de attól még bekúszik rájuk a por, ezért kerültek dobozba, zacsiba.

Szépen átnéztem valamennyit, de tényleg nem sok dolgom akadt. Krémezni sem kellett, csak - sámfa híján - újságpapírt tömködtem az orrukba. Aztán áttöröltem a szekrényt és mehettek is aludni.

Egyedül Andráskának akadt néhány kinőtt cipője még, ami ősszel még jó volt rá, de most már nem. Ezek majd mennek a kinőtt gyerekruhák dobozba.

A konyhai kamraszekrény részt is elkezdtem pakolászni. A befőttek, lekvárok üvegeit átnéztem, szerencsére rendben volt minden, és meglepődtem mennyi van itthon. Ezek nem az én műveim, hanem a nagymamák szorgalmát dicsérik.

És még némi mosogatógép kényeztetést is beiktattam, mert sztrájkolni kezdett a szentem. Rá is fért a takarítás, mert sokat dolgozott mostanában. Azért a háztartási gépek napján kap egy nagy adag mosogatógép-tisztítót, megérdemli. Addig azt mondta nekem, hogy ellátja így is a feladatát, csak törődjek kicsit többet vele.
Szóval csak eddig jutottam, némi játékkal megfűszerezve.

Ez így szép csendes nap lett volna, de este nyolc körül a játék hevében, a kisfiam úgy döntött, hogy az előző napi lelkifröccs és az apja hangos NE! felkiáltása ellenére, bizony ráül a kanapé szélére és azzal a mozdulattal hátra is veti magát.

Ez kb. 80 cm magasságot jelent és ugyan elég vastag a padlószőnyeg, de...

Szóval sírás, én rohantam be a konyhából, kérdezzük hol j? Mutatja a fejét.

Az apja nem látta hogyan fogott földet, mert betakart maga a kanapé. Szóval jó kis sírás, vagy tíz percig hagyta magát kényeztetni, aztán ment játszani. Meghallgatta a lelkifröccsöt, de nemigen hatottuk meg, csak azt vette le, hogy:

- Apa haragszik rám!- mondtam, hogy én is, mert nem fogadott szót és most leesett. Azért persze ezt nem lehet teljesen komolyan venni, miközben anya és apa is simogat és ölel!

Azért persze nem hagyott a dolog nyugodni és felhívtam az ügyeletet. Mondom, hogy mi történt és, hogy láthatóan nincs semmi baja. Azt mondták, azért vigyük be a sürgősségire egy röntgenre.

Rutinos szülő ilyenkor már pakol is a táskába nem csak a gyereknek, hanem magának is és eleve úgy indulnak, hogy lehet bent kell maradni egy éjszakára. Nem mintha szerettem volna.

Szóval megérkezünk a sürgősségire, és itt ért az első kellemes csalódás. Annyi borzalmat lát az ember a tv-ben, persze vannak pozitív riportok is, de akkor is. Arra számítottunk, hogy majd hozzánk sem szólnak, de azonnal behívtak, megvizsgálták, egyből küldtek a röntgenbe, ami két ajtóval arrébb volt és nem másik épületben, vagy folyosón. Szinte az ajtó elé sem értünk, már nyitották ki. Nagyon kedves doktor nő volt bent, és apa a fiatalemberrel maradt, amíg a robot lefényképezi.

Mondták, hogyha meg van a lelet, akkor szólítanak bennünket. Ekkorra már nagyon élénk volt a kisfiunk és annak ellenére, hogy a kocsiban elaludt és hagyta magát a parkolótól cipelni az apjának a sürgősségiig, ahol természetesen felébredt, már csivitelésbe fogott.
Kérdeztük, hogy fáj-e a feje, erre kifejtette, hogy egyre jobban van (Honnan vesz ilyeneket?), megmutattuk a doktor bácsinak a fejét. Nem fáj a feje és mehetünk haza a szobájába.

NA mi már tudtuk, hogy semmi baj sincsen, de megvártuk az eredményt. Szerencsére minden negatív volt és az orvos azt mondta, hogy személy szerint mint magánember neki az a véleménye, hogy nem lesz itt, nincs itt semmi baj, de mivel elég magasról vágta hanyatt magát, ezért menjünk át a gyerek osztályra, ott is vizsgálják meg.

Mentünk. Ugyanolyan jó tapasztalatok, mint a sürgősségin, kedvesek, alaposak. Magunk elé engedtünk egy kruppos kisfiút, szemmel láthatóan az anyukája nagyon ki volt készülve. Őt bent is tartották.
A mi fiunk játszott a játszó sarokban, nagyon klassz van a Szfvári kórházban, és elkülönülten, hogy a kórteremben fekvőket ne zavarják.
Aztán mikor bementünk, az Andráska eljátszotta, hogy tulajdonképpen ő egy Marsupilami és rettegjen tőle mindenki, ebből kifolyólag nemigen akart együttműködni, de hagyta magát meggyőzni. Miután megvizsgálták és felöltözhettünk, természetesen egy csivitelő kisfiú lett belőle este 11-kor. Ennek a doktornéni nagyon örült, mert azt jelenti, hogy semmi baj.
Nem csak a mellkasát és hátát hallgatta meg, de megnézte a pupilláit, száját, a hasát. Koordinációs gyakorlatokat csináltatott vele, persze játékosan és kérdezgette, mennyire válaszol. Minden rendben volt, a végére körbekérdezett mindent a rendelőben, az ápoló nő készségesen válaszolgatott.
Kiegészítették az adatokat, elmondták mire figyeljünk és a doktor nő még felhívott egy kollégát és megkérdezte neki mi a véleménye, de hazaengedtek minket.

HA valami is jelentkezhet az esést követően, az 48 órán belül történik általában, úgyhogy fokozott figyelmet igényel. Tehát a köv. három napban velünk alszik, nap közben nincs rohangászás és ugrálás, úgyhogy társasjátékozunk majd, és csak séta lesz kint, ha az idő is úgy akarja.

Figyelni kell: hányás, hányinger, fejfájás, a viselkedés megváltozására, a vizeletet nézni, esetleg nem lesz-e véres, bár erre utaló jel nem volt, de akkor is.

Mindkét helyen nagyon kedvesek, figyelmesek, alaposak voltak az orvosok és ápolók, és ami fő, szerintem kimerítően tájékoztattak és értettek a gyerekek nyelvén. Nem bántak az emberrel lekezelően, hanem partnerként viszonyultak hozzánk, és másokhoz is.

A sürgősségin sok ember megfordult egy óra alatt, idősebbek, fiatalabbak, nagyon öregek. Mindenkivel kedvesen, gyorsan, és tisztelettel bántak.

Megnyugtató és jó érzés volt.

2009. március 17., kedd

Nagytakarítás, avagy, ki hogyan sikálja tündöklőre a lakást?

Van aki ripsz-ropsz, meg van vele, egyszerűen azért, mert amúgy is rendesen takarít, értem ezalatt azt, hogy folyamatosan selejtez év közben is.

Amikor még jány voltam, mi is rendbe hoztuk a lakást egy nap alatt, pedig ebben már az ablakmosás is benne volt, ami lévén nem műanyag ablak, hanem fa nemzáró nyílászáró volt, így tavasszal nem is volt olyan egyszerű feladat, főleg akkoriban, mert inkább szénnel fűtöttek az emberek és a feketeség rátelepedett mindenre. Így leszedtük az összes ablakot, be a kádba, körömkeve és tisztára, fényesre törölve tettük vissza a megtisztított ablakkeretekbe. Sima mosogatószerrel, és ecetes, öblítéssel a végén. A napi sajtó elolvasott példányaival pedig ment a fényesítés. Még a tavaszi legyek ellen is jó volt, nemigazán csípik az ecetet. Igaz, voltunk rá hárman. Az anyu, a húgom és én. Mindenkinek meg volt a feladata, ment mint a karikacsapás, és a fő, hogy a helye is meg volt mindennek.

A heti takarítás is gyorsan ment, begyakorolt, rutinos mozdulatokkal. Néhány éve, ez nekem nem akar sikerülni a saját házunkban. Mostanában elgondolkodtam rajta, hogy miért is nem? Illetve januártól már szépen haladok és fejlődök. Nemigen lehet ezt elfelejteni, olyan mint a biciklizés :-)

Azért még sokat küzdök néha, és ez zavar. Több dologra jöttem rá. Pld. Nekünk állandóan változik a lakásunk, egyszerűen nincsenek benne fix pontok. Mire egy rutint megszoknék, jön egy másik. Nem tehetek róla, nekem ez kell, a takarításhoz. Ilyenkor rögtön észreveszem a legapróbb porcicát és a lengedező pókhálót, de egyébként nem biztos, hacsak bele nem akadok, illetve mai napság már a sasszemű fiam haladéktalanul felhívja rá a figyelmem és a ddig nem tágít, amig el nem távolítom a számára zavaró tényezőket.

Másrészt rengeteg felesleges cuccunk van, amitől nem akaródzik megvállni. Namármost nincs rendes helyük, ebből következőleg adja magát a rendetlenség.

Hétvégén nagyiztunk és jó volt végignézni az ismerős tárgyakon, holott sokat változott a szüleim háza is azóta, de a tárgyak maradtak és megtalálták a helyüket is.

Mivel mostanában kevesebbet bírok, biztosan a tavaszi fáradtság miatt, jól átgondoltam, itthon mivel is kezdjem.

Belépek a lakásba, előszoba. Egyből elárulja, kik is laknak itt. Nálunk felemás. Ezt ugyebár rendbe kell tenni. Ezzel kezdtem. Először is áttisztítottam a szőnyegeket, rögtön reggel, így a napocska délutánra már meg is szárította. Közben pókhálózás , és lemostam a bejárati ajtót, mert a sok por nagyon erősen rátapadt. Átnéztem a téli fej és nyakfedőket, különválogattam dobozokba, amit nem használunk, vagy jövőre már kicsi lesz a fiamnak, az ment külön. A vékonyabb tavaszi sapkák, sálak kerültek felülre.

Ezután ebédeltünk, szerencsére a nagyik bőven csomagoltak, így a hetem csak a takarításnak szentelhetem, mert főznöm azt nem kell majd.

Délután a felfrissített előszobába bekerültek a tiszta, száraz szőnyegek és jöhetett a ruhásszekrény, merthogy nekünk itt van. Mindent kiszedtem belőle, amit nem hordunk, vagy kicsi ránk. Rám már nem is lesz jó, a blúzok biztosan nem, igaz nem is sok volt már benne, mert egyet-egyet mindíg kiselejteztem. A férjemnek regeteg nem használt ingje foglalta a helyet, azok most zsugorzsákba kerülnek, aztán ha jövő ilyenkorra sem kerülnek elő, mennek másokhoz.

Átnétem a kabátokat is, valamelyik ment a mosásba, tisztítóba menők külön, és sok már megkapa a nyári zsákját. Még holnap kell varrnom egy hosszút és néhány illatpárnát közéjük. Egyenítettem a vállfákat is, mert engem zavar, ha nem egyformák. Sok olyan volt közte, amit nem praktikus használni, csak adták valamelyik ruhához. Ezt egyenlőre betettem egy nagy dobozba, mert nem emlékszem, mire is jó használni őket, de biztosan eszembe jut majd. Nagy doboz reklámtáskát válogattam még át, sok ment bele a tárolóba, mindennapos szeméttkidobáshoz jó lesz, a szebbek vissza dobozba, majd ebből húzunk, ha duplacsomagolás kell. És ezek csak a régiek, mert mostanában úgy megyünk vásárolni, hogy viszünk magunkkal szatyrot és nem kérünk.

Ennyire jutottam. Nem sok, de nem is csináltam lóhalálába, holnap a cipősszekrény következik és a konyha kamraszekrény része. Aztán majd még meglátom.

Közben persze volt játék is, de meg kell mondjam, a kisfiam nagyon jól viselkedett hagyta anyát dolgozni.

Miután az összes szekrény renbe lesz belül, jöhetnek a külső munkálatok.

Ti milyen sorrendben csináljátok? Nagyon kíváncsi lennék, hátha kapok néhány gyors módszert is.

Ami a legelső, nagytakarítás előtt és mindíg ezzel kezdek néhány nappal korábbann, az a gépek és tisztítóeszközök ellenőrzése. Az nagyon bosszantó, ha éppen a legnagyobb felfordulás közepén nincs porszívózsák, vagy hiányzik egy fontos tisztítószer, esetleg eltört a felmosónyél, és nincs másik.

2009. március 13., péntek

Nyszitojás, vagyis újabb kudarc


Nagyon meg akartam varrni, ezt a nyuszitojást, vagy tojásnyuszit..., nem is tudom. Nem látszott annyira nehéznek. Mégis én még ennyit nem tököltem semmivel és még csak szép sem lett, sőt kifejezetten ronda az egész. Igaz, hogy rugalmas anyagból kellett volna varrni, én meg nem abból csináltam, de akkor is.

Elment vele az időm, inkább a kisfiamnak varrtam volna.

Mindegy, ez van. HA viszont valaki kíváncsi egy igazán szépre, az nézzen be a Babavarrós topicra, mert Naturita gyönyörűt varrt!

Először arra gondoltam, hogy jó párat készítek belőle ajándékba, de nagyon elment a kedvem tőle, mert időrabló a varrása és nekem nem is megy.

Retrós hangulatú játszónadrág


Tegnap délután elkövettem a kisfiamnak egy játszósnadrágot. Egyszínű motoros hímzés készült rá a hímzőgéppel, a színt a tulajdonos választotta. Nem tudom mennyire látszik a képen, de egy sötét acélszürke pamutanyagból van a nadrág. Már az első használat után, mosva, vasalva. Gondoltam teszek még valamilyen színte bele, ezért került az oldalába a paszpól. Nekem kicsit olyan retrós a hangulata.

És bevetés közben is látható :-)


Tavaszváró kézműves délután_elkészült művek



Tegnap lefényképeztem a madárkákból készült dekorációt. Azért legyen megörökítve, végül is dolgoztunk vele.

2009. március 11., szerda

Elefántok- a mai nap


Eddig jutottunk kettecskén, sötét pacák az elefántok, együttes erővel sikerült összehozni. Holnap folytatás. Nagyon sok van még hátra. Az elefánik sem maradnak így, ez csak az alapozás. Sok festéket fognak még kapni.

Elefántok- a kezdetek


Szóval, szerettem volna én korábban egy nagy elefántos quiltet a nappaliba. Nemigen mertem belevágni, valahogy nem tudtam, hogyna is foghatnék hozzá. Bár a topictalin Évi mondata miszerint:

"A kétoldalas vetex a barátod!" (azt hiszem szó szerint ezt mondta :-)), majdnem elindított az úton, de valahogy mégsem. Azért még nem adtam teljesen fel, de!

Tegnap ugye kaptam akrilfestéket és vásznat, akkor miért ne a legnehezebb dologgal kezdjük a festést, mint elefántokkal?

Ma délelőtt elkészült a ceruzarajz, ha a kisfiam felébredt, elkezdünk festeni. Megígértem neki, hogy az elefántokat segíthet kifesteni. Azt már elhatároztam, hogy akármilyenre is sikerül, kiteszem a farra. Ha jó azért, ha rossz, akkor meg azért, hogy minél előbb másikat készítsek a helyére.

Inkább az utóbbi fog bekövetkezni, mert sem rajzolni, sem pedig festeni nem tudok. Viszont szeretnék!

2009. március 10., kedd

Névnapi ajándék

Ma van a névnapom, és én különösebben nem szerettem volna megünnepelni, de ma egész nap csengett a telefonom, és a rokonok hívtak, és sok minden jót kívántak nekem. A Babavarrós topicon is sokan felköszöntöttek, bennünket Ildikókat :-) Nagyon Szépen Köszönöm Nektek!


És ezt a képecskét kapjátok tőlem:


Kaptam ám ajándékot is, egy nagy vásznat, akrilfestékkel. Holnap felavatom. Nem mintha tudnék festeni, de éppen ez a szép az egészben.

Valamint nyitok egy blogot, talán egyszer nyilvánossá teszem, de most mindenképpen zártan, csak magamnak fogom írni.

2009. március 7., szombat

Tavaszváró kézműves délután vagy traccsparti? :-)

A tavaszváró kézműves délutánból nem sok minden jött össze. Az időjárás is közrejátszott persze, de azért nem ez volt az igazi oka szerintem. Na nem baj, majd legközelebb.

Egyetlen egy érdeklődő volt, ő is csak véletlenül. Ketten varrogattuk az előkészített madárkákat és tulipánokat a tulajdonossal, amikor éppen nem kellett kiszolgálni a presszóban.

Készítettünk egy koszorút, kiválasztotta rá a madárkát, tulipánokat készrevarrta, én pedig végül felvarrtam a koszorúra.

Aztán befújt a szél egy csajszit és mikor meglátta mit is készítgetünk, lelkesen csatlakozott hozzánk, bár ő tulképpen csak beugrott. Beszélgettünk, varrogattunk. Kiderült, hogy textilállatokat és párnákat szokott otthon varrni, aztán eladja őket. A saját magának összeválogatott dolgokat elvihette, és megbeszéltük azt is, jó lenne néha így összejönni varrogatni. Mondjuk gyereknap körül bábvarrásra. Nem tudom, hogy végül mi is lesz belőle.

Délután 15:00-17:00-ig volt meghirdetve, én 19:00-kor jöttem. Elkészült kilenc madárka még a tavaszi presszodekorációhoz, meg számos tulipán, (a tegnapi nőnapra).

MAjd ha már lesz kép, akkor teszek fel ide.

Nehéz valami újba kezdeni, az biztos. Legalább megpróbáltam és nem találgatom azt, hogy mi lett volna, ha...

2009. március 4., szerda

Tavaszváró kézműves délután_1. változat


Nagyon köszönöm mindenkinek az előző bejegyzésemhez tett megjegyzéseket. Jól esett a sok-sok biztatás, és az ötletek közül is lenyúlnék néhányat, ha nem baj.

Egységcsomagokat fogok csinálni, a képen látható koszorú lesz az egyik változat. Aztán lesz még egy és külön csak madárka, nyuszi, tojás, tulipán.

A koszorú fűzfavesszőből lesz, nekem csak peddignádam volt itthon, de az drága mulatság. A beszerzésével gondban voltam és írtam a Polgármester Asszonynak, hogy ha tud adjon ötletet. Szerencsére nagyon tetszenek neki az ilyesfajta kezdeményezések, úgyhogy ez a gondd megoldódott és úgy néz ki, hogy barkát is tudok majd szerezni.

Mikor a férjem este hazajött, csak biztatott, mint ti is, és ennek nagyon örültem. Úgy áll a dolog, hogy lesz aki vigyáz a kisfiunkra, amíg kézműveskedünk.

A szalag nem az igazi rajta, de csak ilyen volt itthon, majd péntek délelőtt azt még vennem kell. Addigra úgyis tudni fogom a színeket. Persze azért úgy hirdettük meg a dolgot, hogy mindenki hozzon magával amiből alkotni szeretne. Teher alatt nő a pálma felkiáltással, meg Több szem többet lát, majd kihozunk belőlük valamit.

A nyuszit, madarat, lehet, hogy a tojást is itthon előre körbevarrom, ott fogjuk kifordítani és kitömni. Aztán összeállítani a koszorút, amit persze ott fogunk megfonni, bár ez kicsit nagyképűen hangzik egy ilyen egyszerű munkafolyamatnál.

A következő napokban folyamatosan jelentkezem majd, és várom az építő kritikákat, nagyon sokat segítettetek eddig is.

2009. március 3., kedd

Tavaszváró kézművesség??????


Úgy volt, hogy hétvégén tavaszváró kézműves délutánt tartok. Ki is találtam, hogy egyszerűen elkészíthető (vagy csak nekem az?), vesszőkoszorút csinálunk, meg egyszerű és gyors textiltulipánokat rá, esetleg egy madárkát, vagy tojást és nyuszit. Aztán szalagot rá és mehet is az ablakba, ajtóra. Akinek van kedve, azzal hajtogatunk origami tulipánt, és nyuszit.

Megbeszéltem a barátnőmmel, aki a helyi presszó-cukrászda működtetője, hogy náluk legyen, igaz csak nagy vonalakban, de vázoltam az elképzelésemet. Családias, világos hely, nem lehet dohányozni és a gyerekek is el tudják foglalni magukat. Ő még javasolta, hogy van a faluban egy nyugdíjas virágkötő beszervezi őt is. A hölgy rá is állt a dologra, sőt nagyon lelkes volt. A Plakátra már az került, hogy asztal-ablakdísz készítése, hozott anyagból, profi virágkötő segítségével.

Elment az egésztől a kedvem. Most, hogyan mondjam meg, hogy én nemigazán ilyenre gondoltam. Igaz ez egy kis falu, és talán ő jobban ismeri az embereket mint én.

Ma késő délután hívott, hogy a virágkötő visszamondta, találjunk ki valamit. A plakátokat még nem tette ki. Most vajon mit kellene csinálnom? Elbizonytalanodtam, mert lehet, hogy az én ötletem nemigazán jönne be. Viszont virágkötő nem vagyok, még egy egyszerű csokrot sem nagyon tudok megcsinálni, hacsak nem mezei.

Ami nekem egyszerű, az lehet, hogy másnak bonyolult. Pénz nemigen van alapanyagra, de azt gondoltam, hogy hajlékony vessző talán minden udvaron akad, és néhány centi textil, meg tű, cérna is. Tömőanyagot adnék, a szalagokat is elteszik a csomagolásokról általában az emberek.

Holnapig még megálmodom, hogy mit tegyek. Megtartsuk, vagy lefújjuk az egészet. Reggel, ha felkeltem, összedobok egy ilyen koszorút, meglátom mennyire fér bele 2 órába.

Azért akinek van türelme végigolvasni a bejegyzésem és van ötlete, főként tapasztalata, azt szívesen venném.

Babavarrós Topictali

Tavaly volt az első, az egyéves szülinapunkon, most sikerült összehozni a másodikat, aminek nagyon örülök. Csak éppen a lényeget nem írom, igaz?

A Bavarrás, babakészítés topic kététves volt, és ezt megünneplő találkoztunk. Sajnos mindenki nem tudott eljönni, de akik ott voltunk, nagyon jól éreztük magunkat.
Vacskamatival (IOkaste) még az utolsó pillanatban is egyeztettünk az utazásról, végül velünk jött fel Bp-re, a férje később érte jött. A kisfiam nagyon élvezte, hogy odafelé végig szórakoztatja a doktor néni az úton, és vissza felé már követelte, hogy hol van. Szerencsére megértette, hogy hazament a férjével a kislányaihoz, meg különben is nagyon elfáradt és gyorsan elaludt.
Nem csak a mi csemeténk volt ott, hanem Ezkriszti Verája és Kicsoda tankjai is, és LBZS is hozta a pici lányát. Ezúton ezer köszönet a férjemnek és a többi apukának, akik presztrálták a kicsiket, még mi kibeszéltük magunkat és a csemeték is dícséretet érdemelnek.

Megismertem az új topikosok közül LBZS-t, Aledi-t, és Ejjkukkot, a régiek közül pedig végre találkozhattam Kicsodával.

36Évi, a topicanyánk jól összekapta a csapatot, mondott beszédet is, és kaptunk egy kis statisztikát a hozzászólásainkból. Mit mondjak, feljöttem IO mögé a második helyre, nade most már itt lesz Camea is, aki szerencsésen visszajött közénk egy nagyobb kihagyás után. És a legnagyobb meglepi, egy torta volt a két gyertyával.

Isteni finomságokat hoztak a lányok, Exi szendvicsremekeiről nem is beszélve.

Volt ajándékhúzogatás, és egy macit kaptam, nagyon édes a bumfordi fejével, és még sok-sok zsinórt.

Exitől kaptam egy csodás, meseszép kabalaszívet, amit mostanában biztosan mindíg magamnál fogok hordani. Az egyik oldalán szalaghímzéses rózsák vannak gyöngyökkel, a másikon pedig egy pici pólyás baba, amely számomra most nagy jelentősségel bír majd. És az egészet körbehorgolta rózsaszín fonallal. Meg egy tavaszboszit, aki a konyhám őre lesz és sok farkasfogat, szaténszalagot és szépséges anyagdarabokat.

És mindenki kapott tőle egy saját készítésű kis szívecskét. Gyönyörűséges az is.

Képeket nem készítettem, de jó szívvel ajánlom az Exiefo és Kdatta által készített fotókat.