2008. december 31., szerda

BÚÉK 2009!


Gondjaid kerüljenek,

asztalaid terüljenek!

Tárcáid ne ürüljenek,

Fürtjeid ne őszüljenek!

Barátaid szeressenek,

Jótündérek kövessenek!


Boldog Új Évet Kívánok!


2008. december 24., szerda

Boldog Karácsonyt!

Ezt a számomra emlékezetes verset, amelyet 14 évesen egy éjféli misén szavaltam és akkoriban még nem nagyon értettem szeretném adni nektek és egyben...

Kívánok Boldog, Békés, Fészekmeleg, Karácsonyi Ünnepeket!



Ölbey Irén: Szállást-keresők

A csillagok alatt az út
fagyos hósivatagba fut.
Szél kavarja a tél havát.
Szállást keres a Szent Család.
S nem fogadja be Betlehem
lakói közül senki sem.
Gyújtsál a szívedben szelíd
mécsest s világíts te nekik.
Az irgalom és az öröm
énekeljen küszöbödön.
Vannak árvák, bénák, vakok,
akiknek sorsuk elhagyott.
Ó, ők is szálláskeresők,
lásd bennük az Üdvözítőt,
ki anyja méhében pihen,
s nem fogadja be senki sem.
Század századra hömpölyög.
Ez a jelkép olyan örök.
Kietlen, vak az éjszaka
s ember embernek farkasa...
Lángoljon benned szeretet,
és csókold fel a könnyeket,
Szállást keres a Szent Család,
tárd ki a lelked ajtaját.

Karácsonyi húzogatós-célba ért!

Már szombaton, de vártam és vártam vele, hogy 24-re kerüljön a bejegyzésem. Szóval Csáknir megkapta tőlem az ajándékát és a levele, valamint a küldött kép alapján örült neki :-), és mivel nagyon-nagyon izgultam, végre megnyugodthatok.

A mikulások között csücsül a Karácsonyi Lady-m, három muffin társaságában, hogy senki ne éhezzen!

És persze már nagyon régen megkaptam Mmammától a húzogatós ajándékomat, még a babakiállítás zárónapján, persze nem árulta el, hogy tőle kapom, nagyon cseles volt! Alaposan be volt csomagolva (később a képtáramba majd teszek fel részletes képeket is), és egy levél volt rajta, hogy dec. 6-a előtt nem szabad kinyitni! Nagyon nehezen bírtam ki, aztán még tovább is húztam, és csak akkor nyitottam ki, mintegy jutalom képpen, amikor elkészültem a Baba-mama Klubbos penitenciámmal! Annyra, de annyira örültem neki, amikor végre megpillantottam mit is rejt, a gondos csomagolás, mert nagyon vágytam egy ilyen angyalra és Exi minden szavamra figyelt és kitalálta a vágyam, sőt! Egyenesen egy őrangyalt kaptam, a nappali szoba ablakának közepéről tekint le ránk nap mint nap (kb. 40 cm magas egyébként), és eskü alatt vallom, hogy békét és szeretetet hozott az otthonunkba, valami oylan csodát, amit nem tudok eléggé megköszönni!



Ilyen csodás szárnyai vannak (később teszek fel majd a képtáramban nagyon részletes képeket is):

December 23.-Termőág készítése-elmaradt

A termőág készítése elmaradt. Sajnos nem tudtam beszerezni az ágat hozzá, de így is meg vagyok elégedve az adventi asztalommal. Remélem jövőre teljesen végig tudom majd vinni.

2008. december 22., hétfő

Yule-avagy a kelta téli napforduló


Csak azért írom ide, mert egyrész érdekes, másrész, már több kelta ünnep leírása is szerepelt a blogomban, tehát járjuk körbe az évkereket, és a harmadik érvem, így legalább megtudjuk, miért is karácsonyi süti a fatörzs torta!

Midwinter
Yule
a Nap visszatérésének ünnepe. Az éjszakák most a leghosszabbak. A napfordulótól kezdve egyre hosszabbodnak a nappalok. A fény újjászületik, napról napra erősödik. A fény és a sötétség közti örök harcban ismét a Fény kerekedik fölül.

A legtöbb hagyomány, a wicca, a pogányság szerint a Nap képviseli az istenség Férfi-aspektusát, és halála, újjászületése a Téli Napforduló idején a régi napév halálát és az új születését reprezentálja. Ez az örök harc számtalan hagyományban megjelenik, különböző jelképes formákban: a Tölgykirály (a Növekvõ Év istene vagy az Isteni Gyermek) és a Magyalkirály (a Fogyó Év istene vagy a Sötétség Ura); Yule idején a Tölgykirály meghódítja a Magyalkirályt. Litha, vagy a Nyári Napforduló idején a Magyalkirály győz.
Midwinter a Midsummer ellenpontja a sötétség, homály, titkok győzelme, uralma. Midsummer idején a Napisten, Sunna teljes erejében tündököl, és minden titokra rávilágít, semmi sem marad rejtve fénye elől. A hosszú sötét téli éjszakákon azonban minden elrejt a jég, a hó. Sötét és titkos helyükön várják újjászületésük idejét, a téli napforduló éjszakáját. Ezen az éjszakán, az "Anya Éjszakáján" kezdõdik az északi népeknél a Yuletide, ami Tizenkét Éjszakán át tart, (dec. 20. - december 31.) és e Tizenkét Éjjel reperezentálja az óév elmúlását, valamint az új esztendõt tápláló folyamatot.
A szó jelentése: "Kerék." Az ősi kaldeusoknál a yule szó "kisded"-et, "kisgyermek"-et jelentett. Az új mindig a régi helyébe lép, az élet folyton megújuló ciklusa vég nélkül folytatódik.
Az istenség neve kultúránként különböző; az északi népeknél és az angolszászoknál Balder, a keltáknál Bal, stb. Az eltérő nevek ellenére könnyen azonosíthatók. Yule-istenségnek tekinthető minden Újszülött-isten, Napistenek, Anyaistennők és Istennőhármasságok. Legismertebb közülük Dagda és Brighid, Dagda lánya. Brighid tanította meg a kovácsokat a tűzzel bánni és a fémmesterségre. Az ő lángja, mint az új fény lángja elűzi a lélek és az elme sötétségét, Dagda üstje pedig biztosítja, hogy a Természet mindig gondoskodhasson gyermekeiről.


- Szimbolikája
a Nap újjászületése, az év leghosszabb éjszakája, a Téli Napforduló, Befelé tekintés, a Jövő tervezése
- Szimbólumai
Yule-tuskó, örökzöld ágak vagy koszorú, az ajtóra akasztott magyal, fagyöngy, aranygyertyák, szegfűszeggel megszurkált gyümölcsökkel teli kosár, illatos növények párologtatása, karácsonyi növények, (pl. karácsonyi kaktusz, mikulásvirág).

- Növényei
babérbogyó, szentelt bogáncs, örökzöld, szentelt tömjén, babér, fagyöngy, tölgy, fenyő, zsálya, sárga cédrus

- Ételei
citrusfélékben áztatott köményes sütik, gyümölcsök, diófélék, sertésételek, pulyka, tojáslikőr, gyömbértea, fűszeres almabor, wassail, (fűszeres ital sörből és borból) vagy báránybunda (ale, cukor, szerecsendió, sült alma).

- Füstölői
fenyő, cédrus, babérbogyó, fahéj

- Színei
piros, zöld, arany, fehér, ezüst, sárga, narancs

- Ékkövei
rubin, vérkõ, gránát, smaragd, gyémánt

- Ünneplése
szenténekek éneklése, mulatozás a fák körül, Yule-tuskó égetése, Yule-fa díszítése, ajándékváltás, csók a fagyöngy alatt

- Varázsigék
béke, harmónia, szeretet és növekvõ boldogság

- Istenségei
Brighid, Isis, Démétér, Gaia, Diana, a Nagy Anya; Apollón, Rá, Odin, Lugh, a Tölgyfakirály, az Egyszarvú, a Zöld Ember, az Isteni Gyermek, Mabon

- Yule spirituális vonatkozásai
(Selena Fox: Winter Solstice Celebrations for Families and Households, 1993.)


Koncentrálás: tudatosítani, mit is akarunk celebrálni.
- a családi kötelékek megerősítése
- a már meglévő családi szertartások kibővítése
- a család hangolódjon a természet ciklusaira
Ráhangolódás: a Földön minden élő közösségének tagjai vagyunk
- kapcsolat az ősökkel
- etnikai-kulturális örökség celebrálása
- ősi és jelenlegi népszokások tanulmányozása, továbbadása
- a karácsonyi szertartás, mint alternatíva, ill. annak kibővítése
- a spirituális megújulás és szeretet mélyebb megértése
- vidámság
Időpontok: a család életébe illõ idõpontok kiválasztása az ünneplésre
- napfordulókor
- a napforduló asztrológiai-asztronómiai pillanatában
- alkonyatkor
- előző estén lefekvés előtt
- napkeltekor
- délben
- napfordulóhoz közeli időpontban
- egy éjszakával előtte
- egy hétvégével előtte
Időtartam: az ünneplés időtartamát családtagjaink életkora, figyelme szerint határozzuk meg
- nagyon rövid: 5 perc alatt
- rövid: 5-20 perc
- közepes: 20-90 perc
- hosszú: 90 perc - 3 óra
- nagyon hosszú: több mint 3 óra, akár 24 órás periódus
Előkészületek: a megfelelő hely kiválasztása, felkészítése, bizonyos szempontok figyelembevételével
- A családi otthonban
-- konyhában, ebédlőben
-- tűzhely környékén
-- ünnepi fa környékén
-- nappaliban
- Az otthonon kívül
-- az udvaron
-- a tetőn
-- a közeli parkban
-- természetvédelmi területen, erdőben
Ünnepi hozzávalók: egy-kettőt kiválasztani, ami illik az ünnep középpontjába, idejébe, időtartamához és előkészületeihez.
-Yule-koszorú
Együtt gyűjtsük a hozzávalókat, együtt készítsük el, örökzöldekből, díszítsük fel szépen. Körülállhatjuk, tudjuk, hogy a Természet ciklusainak szimbóluma; jusson eszünkbe róla Yule és Jul (a tiszafa), ami kereket jelent. Helye az ajtón kívül vagy benn a falon vagy a nappali asztalának közepén legyen. A koszorún négy gyertya, középen egy, ez a szellemet vagy a Napgyermeket reprezentálja. A gyertyák színei: sárga - levegõ, piros - tûz, kék - víz, zöld - föld -- vagy bármelyik négy szín, amit te magad a négyesség színeinek tartasz. A Napgyermek színe lehet fehér, bíbor vagy arany. A gyertyagyújtás sorrendje: 1. Észak ~ Föld ~ megtermékenyülés; 2. Kelet ~ levegõ ~ elme; 3. Dél ~ vér ~ tûz; 4. Nyugat ~ víz ~ magzatvíz; 5. Az Istengyermek ~ a LélekHa vége az ünnepi idõszaknak, adjuk vissza a Természetnek, vagy tegyük el a nyári napfordulóig, és akkor égessük el az örömtûzben.
- Lakoma
Kedvenc családi ételek, italok elkészítése. Étkezés elõtt hálaadás. Étkezés végén napszimbólum-édességek. Amibe szülinapi gyertyát szúrhatunk. Minden családtag meggyújt egy gyertyát, és kíván valamit az ünnepre vagy a következõ évre. Amikor minden gyertya ég, a család együtt fújja el, hogy együtt küldjék útjára a kívánságaikat. Együtt énekelhetünk.
- Gyertyafény-kör
A lakomával egyidõben vagy külön. A család körbeüli az ünnepi asztalt. Minden családtag elõtt egy piros gyertya, tartóban. Plusz egy nagy piros, középen, ami a családi összetartozást, az Egészet és a Napfordulós Napot reprezentálja. Körülötte vannak a kicsik. A szülõk beszélnek az ünnep hátterérõl, majd az ünneplés céljáról, hogy összetartsa a családot, és meghatározzák e gyertyafénykör jelentõségét, hogy a családtagok egymásra hangolódjanak, valamint az õsökre, valamint a Természetre. Eloltunk minden fényt. Pár percig sötétben állunk vagy ülünk, és figyelmünket befelé fordítjuk, a fény csökkenésére az évnek ebben az idõszakában, a Nap jelentõségére bolygónk életében, és a fény, mint az újjászületés szimbolikájára. Aztán a szülõk egyenként szólítják családtagjaikat saját gyertyájukhoz, köszönetet mondanak mindenért, ami volt és ami lesz, és megáldják az elõttük álló évet. Amikor minden gyertya ég: kézenfogják egymást, együtt énekelnek, így fejezik be a kört. A gyertyákat hagyjuk leégni. Vagy, ha az egyik családtag kijelenti, hogy fényük újjászületve továbbél a szívünkben, akkor egyszerre kiolthatók.
- Yule-tuskó
Tölgyfatuskó és tûzhely kell hozzá. A tuskó legyen nagyon száraz. Feldíszíthetõ: piros textil- vagy papírszalagokkal (jól éghetõ legyen), száraz magyallevelekkel, természetes száraz anyagokkal. Az egyik családtag elmondja a tuskó hagyományát. Valaki elmeséli a Tölgykirály és Magyalkirály meséjét. Lehetõleg minden fényt oltsunk el. A család kis ideig üldögél a sötétben. Csendben elmélkednek a szoláris év váltakozásain. Mindenki végiggondolja az elmúlt évet, a "rosszakat" is, semmi sem "rossz", hanem kihívás, amibõl tanulni lehetett. Aztán megggyújtják a tuskót. Amikor égni kezd, minden családtag rádob egy-egy gallyat, és elbúcsúzik az óévtõl. Mindenki eldobja bánatait, a múlt fájdalmait, a rossz szokásokat, és köszönetet is mondunk mindenért, ami volt. Amikor már jól ég, koncentráljunk az új évre és a lehetõségek erejére. Aztán mindenki tölgyfagallyakat vagy makkot dob a tûzbe, ez reprezentálja az elõttünk álló évet és reményt, megoldást idéz problémáinkra. Aztán együtt énekel a család. Hagyjuk leégni a tuskót, csak kicsi maradjon belõle. Õsi hagyomány szerint õrizzük meg a hamut és a maradék tuskót, jövõre azzal gyújtsuk meg az új Yule-tuskót.
- Csilingelés
Összeköthetõ más szertartásokkal is, pl. minden egyes áldás után csöngetés. De önmagában is alkalmazható. Mindenkinek legyen saját csengettyûje. Mindegy, milyen méretûek, csak összhangban legyenek. Jó a sárgaréz, jó a karácsonyfacsengõ. A család körbeáll vagy -ül. Mindenkinek csengõ van a kezében. Az egyik családtag vezeti a szertartást. Elõször néhány szót szól a napfordulóról, ami az új év kezdete, és hogy a naptárakat világszerte a szoláris év változásai alapján szerkesztették meg. Aztán a ceremóniamester elmondja, hoygan fogja kicsöngetni az óévet, és becsöngetni az új évet. Majd meghívja a családtagokat, hogy csengõkkel ünnepeljék a napfordulót. Mind a négy égtáj felé csöngetnek. Majd a tér négy irányába (föl - kozmosz, le - föld, középre - isteni egység). Aztán egyenként csöngetnek, az egyes családtagokért, a családért, majd együtt, megünnepelni a kapcsolatot a Természet ciklusaival, majd újra együtt, a Földdel és minden élõlénnyel való kapcsolatért. Idõsebbtõl fiatalabb felé haladva: minden családtag elmond egy látomást vagy egy kívánságot a Földért, a jövõ évre. Aztán együtt csöngetnek, hogy megerõsítsék ezt a kívánságot. Végül háromszor elmondják: "Boldog Napfordulót", és csöngetnek.
- Yule-fa
Feldíszítünk egy örökzöld fát. Lehet élõ az udvaron, vagy egy tavasszal ültetett cserepes.Vagy kivágott. (Ez esetben köszönjük meg a fának, hogy eljött hozzánk ilyen módon.) Együtt díszíti a család, minden egyes dísznél mondhatunk egy jókívánságot. A díszek napszimbólumok legyenek. Csillogó piros vagy arany gömbök, napfigurák, szarvas, sas, búzakalász. Vagy csillagok, mindenféle fényforrások, hold, kisded, születési szimbólumok. Lehetnek saját totemállataink is. Fagyöngy, színes (fõleg piros) bogyók, alma, gránátalma, téli madarak, tündérek, hópehely, gyertya, koszorú, mézes- vagy gyömbérsüti-emberke, makk, babérbogyó és áfonyagirland, Télapó, Mikulás. Ünnep után: elégetni a fát örömtûzben, vagy beásni a talajba, vagy kitenni az erdõbe. Egy darabját eltenni jövõre, és majd a Yule-tuskóval elégetni. Pattogatott kukorica- vagy vörös áfonyagirlandokkal varázsolni is lehet: minden 13 szem egy-egy kívánságot reprezentál. Ezeket más bogyóval különítsd el egymástól. Tedd föl a fára. Amikor elõször gyújtasz fényt a fán, képzeld el a kívánság beteljesülését, ahogy a Nap visszatér a világba, úgy teljesülnek azok is. Az ünnep után amit csak lehet, õrizz meg a girlandból egy korsóban. Majd a Szent Iván-éji tûzben égesd el a maradékot - itt fejezõdik be a varázslat.
- Téli természetrõl való gondoskodás
Madarak etetése, együtt elkészíteni. Ezt is együtt, a fenti ceremóniákhoz hasonlóan, koncentrálva a Természet szépségére és hogy minden összetartozik. A magok az élet szimbólumai, és jószándékunkat közvetítik a Természet többi része felé. Végül mondjuk egymásnak: "Mindannyian a Természet családjának tagjai vagyunk". (Mitakuye oyasin). Végül énekeljünk együtt valami szép karácsonyi dalt.
- Mesélés
Saját emlékeinkbõl, népszokások felidézése, karácsonyi mesék. Napmítoszok, legendák, Fény újjászületése. Megkönnyíti a családi örökség továbbadását, ha mindezt fölvesszük videóra, magnóra.
- Ajándékozás

Yule növényei:

Fagyöngy
Miért csókolják meg egymást az emberek a fagyöngy alatt?
A szokás eredete a skandináv mitológiába nyúlik vissza.
Balder, a délceg és daliás isten figyelmeztetést kapott, hogy vigyázzon, mert az életére törnek. Frigg, az isten anyja minden élõlénnyel megígértette, hogy nem fogják bántani a fiát, így próbálta megóvni Baldert. A jelentéktelen külsejû fagyöngy azonban elkerülte figyelmét.
Loki, az ártó isten észrevette Frigg mulasztását, és gonosz céljainak szolgálatába állította. AValhallában bált rendeztek az istenek, amire Loki is elment, hívatlanul. Elrejtõzött, és figyelte az istenek mulatozását: tréfából nyíllal lövöldöztek Balderra. Loki igencsak meglepõdött azon, hogy az isten egyáltalán nem sebesül meg a nyilaktól, lévén sebezhetetlen. A gonosz isten, aki mindig csak azt kereste, hol árthat, fagyöngybõl készített nyíllal lõtt Balderra, így aztán meg is ölte.
A többi isten szörnyen megharagudott a fagyöngyre, amiért kioltotta szeretett istenük életét. Megengedték Friggnek, hogy tegyen a növénnyel, amit akar. Frigg azonban, a szeretet istennõje nem akarta bántani a növényt, hanem a szeretet jelképévé tette, és azt kérte, hogy akik megállnak alatta, csókolják meg egymást a szeretet és megbocsájtás jeléül.
- Yule-fa, karácsonyfa
Ld. még fagyöngy, tiszafa,Yule-tuskó.
A karácsonyfa õsi egyiptomi hagyományból származik, akik pálmafát díszítettek fel, a gyõzelem jelképét.Télen is örökzöld ágai az újjászületést, az élet örök körforgását jelképezik számunkra. Egyes korai legendákban az újszülött istenség, Baal-berith (A Fa Ura) jelképe.
A Yule-fa szoros összefüggést mutat a germán pogány hagyománnyal: ajándékokat hagyni az elf-elnek, hogy elnyerjék jóindulatukat.
A fa minden õsi európai nomád törzs életében létfontosságú és szent élõlény volt. (Ld. Yggdrasil, Világfa, Kalevala, Jankovics Marcell: A fa mitológiája, tiszafa).
A germánok hite szerint az emberi faj is a fáktól származik, a nõk a Nyírfától, a férfiak a Kõristõl vagy a Tiszafától.
A fa díszítése is szakrális célokat szolgált, a díszek maguk is szimbolikus értékûek, legfõképpen az újjászületõ Napot szimbolizálják, valamint a kozmikus év egyes elemeit, a Holdat, csillagokat, a földet, az egyes hónapokat, a világkígyót, az idõt. (Ld. még spirituális vonatkozásait)
Más Yule-fényforrások
almába szúrt gyertyák, "adventi koszorú"

Yule-tuskó
Hagyományosan kõris, tiszafa, vagy nyírfa tuskója. Tüze az örök, elpusztíthatatlan fény szimbóluma, a fény újjászületésének segítõje, ami táplál és melegít minket. A hagyomány szerint a gazda saját földjérõl kell származnia, vagy lehet kapott ajándék, ám venni sohasem szabad. A Tizenkét Éjszaka mindegyikén tizenkét órán keresztül ég a kandallóban, vagy elsõ éjjel ég, a többi napon és éjszakán át parázslik. Feldíszítik, akárcsak a karácsonyfát: örökzöld ágakkal, magyallal beborítják. Meglocsolhatják sörrel, almaborral. Mindig eltesznek egy darab tuskót, a következõ évben azzal gyújtják meg az új Yule-tüzet, az örök, megszakíthatatlan körforgás értelmében.
Mai változata: kisebb tölgy- vagy fenyõág egyik végét ellapítjuk, három lyukat fúrunk bele, ezek lesznek a gyertyatartók. Ideállítunk három gyertyát, színeik: piros, fehér, zöld (évszakok), zöld, arany, fekete (a Napisten), vagy fehér, piros és fekete (a Nagy Istennõ színei). Díszítsük fel örökzöldekkel, piros- és aranyszálakkal, rózsabimbóval, szegfûszeggel, végül hintsük be liszttel. (Ld. még spirituális vonatkozásait.)


És még egy mai változat, az úgynevezett fatörzs torta! Receptet nem írok, mert jobb, ha mindenki kikisérletezi azt, amelyik a legjobban ízlik neki.

Az első Yule
Volt egyszer, hol nem volt, valamikor réges-régen egy kék és zöld szigeten élt egy szép fiatal asszony. Sok barátja volt a szigeten, tündérek, fák, virágok, nyulak, szarvasok és madarak…ám ő volt az egyetlen ember, aki a szigeten élt. Szerette volna magához hasonló emberekkel megosztani a barátságát, a titkait, ezért szülni kezdett. Minden hónapban, amikor a hold elrejtőzött, az asszony szült. Az első hat hónapban sötét bőrű és szemű leányokat szült. Az év második hat hónapjában fehér bőrű leányoknak adott életet. Minden év hetedik hónapjában varázserejű, szent tölgyfát szült az Első Asszony. Ahogy teltek az évek, sok-sok leány született, és néhány tölgyfa is. A leányok az állatokkal és egymással játszadoztak, fölmásztak a tölgyfa ágai közé és a tündérek társaságában virágokat szedtek.
Egy napon az Első Anya elsőszülött leánya maga is szült. Az Első Anya nagyon büszke és boldog volt, legkedvesebb barátja, a Tölgyfa (aki szerfölött bölcs volt) ezüstkoronát ajándékozott neki, és elnevezte Nagyanyónak. Hamarosan sok leány szült még, és a sziget még boldogabb hely lett, mint valaha, benépesült csecsemőkkel, nagylányokkal és nagyanyókkal, akik együtt játszottak az állatokkal, a fákkal és a tündérekkel. Egy téli éjszakán, amikor a hold elrejtőzött, az egyik leány olyan babát szült, aki minden eddig látott lénytől különbözött. Nem leány volt, se nem tölgyfa, hanem FIÚgyermek! Nagyon sötét és hideg éjszaka volt, az év leghosszab éjszakája, ezért minden leány és minden állat összebújt, hogy ne fázzanak. Miután izgalmuk lecsillapodott a különleges csecsemő láttán, rájöttek, hogy a kisfiú nem érzi jól magát. Nem volt olyan erős és nem volt olyan melegvérű, mint a sziget eddigi szülöttei. Mindannyian aggódni kezdtek érte, és megpróbálták őt átmelegíteni. A vastag prém es állatok odabújtak hozzá meg az anyjához, a tündérek varázsködöt hintettek fölé, a kicsi leányok pedig gyönyörűséges dalokat daloltak és körbe-körbe táncoltak a szobában. Ám a kisbaba nem tudott eléggé fölmelegedni, és hamarosan annyira kihűlt, hogy már sem sírni, sem a tápláló anyatejet szopni nem maradt ereje.
Első Nagyanyó nagyon féltette a kisfiút. Igyekezett eltitkolni könnyeit a leányai előtt, és kifutott az erdőbe. A hó szörnyen mély volt és szikrázóan fehér. Annyira mély volt, hogy Nagyanyó lépni sem tudott benne. Így hát barátja, a bagoly a tömött hófelhők fölé emelte őt, és magával vitte a varázserdőbe, ahol elsőszülöttje, a legszentebb, legbölcsebb barátja, a Tölgyfa élt. Első Nagyanyó elhatározta, tanácsot kér barátjától, hogyan segíthetne a kisfiún. Amikor a bagoly odaért a tisztáshoz, ahol a szent Első Tölgyfa élt, Nagyanyónak a szava is elakadt a látványtól! A földön egy szem hó sem volt, s a szabályos kör közepén ott hevert barátja, a Tölgy. Kidőlt ugyanis, és egy halom tuskóvá és gallyakká hasadt. Nagyanyó térdre rogyott a kidőlt fa mellett, és kicsorduló könnyei szikrázó jégcsapokká fagytak az arcán. Miközben próbálta megérteni, hogy mi történhetett drága barátjával, egy prérifarkas lépett a körbe, és mellételepedett. Először lenyalta arcáról az odafagyott könnyeket, majd egy titkot súgott Első Nagyanyó fülébe. Nagyanyó bólintott, majd a prérifarkas és a bagoly segítségével néhány rőzseköteget szedett össze legöregebb barátja, a Tölgy ágaiból, majd visszatért leányához és kisunokájához. A Tölgy adományát és a prérifarkas titkát felhasználva Nagyanyó megépítette a kék és zöld sziget legelső tűzrakását. A tündérek megrémültek, még sohasem láttak olyat, ami szárnyak nélkül táncol. Az állatok kacagtak, még sohasem láttak ilyen ragyogó szí neket, hacsak nem a tavaszi virágokon. A leányok nem tudták, mitévők legyenek, még sohasem éreztek tél közepén olyan meleget, mint a nyári homok a tengerparton. Az anyja közelebb húzta kisfiát a tűz széléhez, közelebb, mint bárki más (kicsit mindannyian meg voltak illetődve az új dologtól, amit tűznek hívnak). A kisbaba egy egész kicsit kinyitotta szemét, és mozgatni kezdte ujjacskáit. Aztán elmosolyodott, és lábujjacskáit is megmozgatta. Amikor már jól fölmelegedett, odabújt anyjához és szopni kezdett, és hamarosan már mindenki biztos volt benne, hogy minden rendben van vele. Mindannyian olyan boldogok voltak, hogy táncra perdültek a tűz körül, kedvenc különleges dalaikat énekelték, és kicsiny ajándékokat adtak a tűznek.
A kisfiú erős és boldog ifjúvá cseperedett, hála az Első Tölgyfa adományának. Sok-sok fia lett, és megtanította őket makkot ültetni az év hetedik újholdjának idején, hogy mindig sok-sok tölgyfa legyen a szigeten. Minden télen, az év leghosszabb, leghidegebb, legsötétebb napján a kék és zöld sziget egész népe különleges tüzet rakott. Különleges fából rakták a máglyát, és fényes díszekkel, csillogó tündérköddel ékesítették. Különleges ágat vagy tuskót szedtek össze, és miközben ékesítették, kedvenc dalaikat dalolták. Aztán ezt a szépséges tuskót a jövőnek adták ajándékba… és minden gyermek meghallgathatta az Első Tölgyfa ajándékának történetetét. Az év leghosszabb éjszakáján, amikor gyertyát gyújtotok vagy tüzet raktok, emlékezzetek az Első Nagyanyó és a prérifarkas történetére, aki elárulta a titkot Nagyanyónak. Nem számít, milyen hideg van és milyen sötét, a Nap mindig újjászületik és nekünk adja melegét, fényét.



Yule ünnepi receptek
Gombás-mandulás rizs
1 csésze apróra vágott hagyma2 teáskanál vaj1 csésze nagyszemû rizs2 csésze marhahúsleves1/4 teáskanál bors1/2 csésze darált mandulal2 dkg gomba2 teáskanál vaj
A vajon megfonnyasztjuk a hagymát.Hozzáadjuk a rizst, kicsit megpirítjuk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót. Puhára fözzük.
Gombával töltött húsos cipó
10 dkg szeletelt gomba 1/2 csésze apróra vágott hagyma 1/4 csésze vaj 4 csésze friss kenyérmorzsa1/4 teáskanál kakukkfû1 kg tarja2 tojás könnyedén fölverve1 1/2 teáskanál só1/8 teáskanál bors1/4 csésze apróra vágott petrezselyem1/3 csésze ketchup1/3 csésze gombaleves
Mézes-gyömbéres bourbon-golyók
1 csésze gyömbérsütemény-morzsa
1 1/4 csésze porcukor
1 csésze finomra vágott pekándió vagy dió
1 kocka keserû csoki
1 1/2 evõkanál méz
1/4 csésze bourbon
A morzsát, 1 csésze porcukrot, diót összekeverjük. A csokit forró vízgõzben felolvasztjuk és hozzákeverjük a mézet. Beleöntjük a bourbon-be. Az egészet hozzáadjuk a morzsakeverékhez. Kis golyókat formálunk a masszából, rászórjuk a maradék porcukrot, és hûtõben tartjuk, amíg meg nem keményedik. Néhány hétig is eláll, de fogyasztás elõtt 2-3 nappal elkészítve lesz a legfinomabb.
Wassail
1 üveg almabor
1 nagy rúd fahéj darabokra tördelve
13 szem szegfûbors
1 alma, cikkekre vágva
1 kisebb narancs, 8 cikkre szétszedve
Mindezeket könnyedén összemelegítjük. Majd hozzáadunk:
ír whisky-t (vagy más whiskey-t, burgundit vagy claret-t.)
juharszirupot vagy barnacukrot ízlés szeint.
Vigyázzunk, ne forrjon föl, kivéve, ha azt akarjuk, hogy kiforrjon belõle az alkoholtartalom. Forrón szervírozzuk.

Yule ajándékötletek
(Diane-tól, Dolphinától)
- Függõ
(nyakláncra vagy a lakásba, fonalra, drótra, zsinegre).- Bármilyen természetes anyagból, lehetõleg saját kezûleg elkészítve.
- Megtisztító erejû "zümmögõ" potpourri
6 evõkanál borsmenta
1 evõkanál fodormenta
1 evõkanál rozmaring
1 evõkanál szárított citromhéj
1 evõkanál szárított limetthéj
keverd össze és légmentesen csomagold be, kösd át szalaggal. Tégy mellé egy kártyát, használati utasítással:
Minden haszontalan energiától megszabadítja otthonodat. Forralj kevés vizet egy kis lábosban, és dobd bele a potpourrit. Vedd alacsonyra a lángot, hagyd hogy "zümmögve", csöndesen forrdogáljon. Ha kell, pótold a vizet.
- Tizenkét Fû Yule-zsákocska
7 rész boróka
4 rész fahéj
4 rész szegfûbors
4 rész gyömbér
4 rész kömény
2 rész szerecsendió
2 rész rozmaring + citromhéj
2 rész narancshéj
1 rész szegfûszeg
1 rész babér
2 csipet nõsziromgyökér
Keverd össze és tedd piros vagy zöld vászonzacskóba. Kösd át aranyszalaggal, és helyezd el valahol a ház körül. Ha év közben a karácsonyfadíszekkel egy dobozban tartod, csodálatos illatuk lesz tõle!
- Yule-füstölõ
2 rész tömjén
2 rész fenyõtûlevél
1 rész cédrus
1 rész borókabogyó
Keverd össze és faszénparázson izzítsd Wicca-rítus szerint Yule idején vagy a téli hónapokban, hogy megtisztítsa otthonod és ráhangolódhass a természet erejére a hideg napokon és éjszakákon., (From Incense Oils & Brews by Scott Cunningham)
- Yule-grog
2 cl vörösbor
2 cl brandy
12 egész szegfûszeg
2 rúd fahéj
1/3 cl zöld mazsola
1 kanál mandulaesszencia
1 cl almalé
2 cl cukor
A cukor kivételével az összes hozzávalót tedd egy nagy serpenyõbe és melegítsd föl. Amikor a folyadék gyöngyözve forrni kezd, óvatosan szedd le a tetejérõl a habot. Amíg tovább melegszik, lassan öntsd hozzá a cukrot, oldódásig. Egészen lassú tûzön forrald tovább. Töltsd a hozzávalókat egy nagy üvegbe. Felhasználás elõtt 12 héttel a legjobb elkészíteni. Forrón tálald.
- Hét Kõ Zacskó
Hét kavics kell hozzá (fehér, piros, narancsszínû, barna, sárga és fekete.) Természetes anyagból készült, sárgára festett zsákocskába tedd bele (a pamut a legjobb). Lehetõleg a festés is természetes anyagból történjen.Ha a jövõbe akarsz látni, fogd a zacskót, nyúlj bele anélkül, hogy belenéznél, és vegyél ki egy kavicsot.
fehér -- béke, nyugalom
vörös -- szenvedély, vita
sárga -- bölcsesség, tanulás
fekete -- negatív erõk
zöld -- szeretet, pénz
narancs -- szerencse
barna -- tárgyak, vagyon, ajándék

http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/yule/

2008. december 21., vasárnap

Az én Betlehemem

Nagyon gondolkodtam, hogyan oldjam meg. Időm nem nagyon volt már rá, hogy különlegeset, vagy inkább jobban a Termős asztalhoz illőt készítsek. Voltak kész figuráim itthon, még évekkel ezelőtt vettem, de csak figurák, és az istállót meg kellett volna hozzá csinálnom. Na de este kilenckor már honnan vegyek hozzá alapanyagot? Csak úgy rakjam az asztalra?

Aztán eszembe jutott, hogy vettem kb. két éve az Alexandra könyvesboltba. Na most elővettem és összeraktam. Ugyan nem 7-9 éves vagyok, de nagyon vonzódom az ilyen papírból készíthető dolgokhoz, papírbabákhoz.

Ilyen lett:


Van kedvetek megmutatni a tiéteket?

És ilyen jelenleg a Termős asztalom:



December 21-Betlehem elkészítése és elhelyezése a termős asztalon-Tamás napja-Advent 4. vasárnapja-Advent 4. angyala-Téli napforduló

Azt hiszem ez is hosszú bejegyzés lesz. Úgy alakult, hogy advent negyedik vasárnapjára most nagyon sok minden más is esik. És ez valahogy ebben az éveben már nem az első eset :-)

Tamás napjához elsősorban a betlehem elkészítése tartozik, azután sok-sok jósló népszokás, főleg persze időjóslás, hiszen ez a mezőgazdasággal foglalkozó embereknek nagyon fontos volt.
- Betlehem elkészítése: sokféle változat közül választhatunk manapság. HA időben nekikezdtünk, akár saját magunk is elkészíthetjük:textilből varrhatjuk (én pld. waldorf betlehemet szerettem volna, de az időmből ez évben sem futotta), köthetjük, horgolhatjuk, hímezhetjük, mézeskalácsból süthetjük, vesszőből vagy csuhéból fonhatjuk, fából faraghatjuk, agyagból is lehet készíteni, sőt papírból, ha már kifutunk az időből és persze sok más módon. Persze vehetjük az egészet készen, vagy csak a figurákat (mint én...), és készíthetjük saját magunk hozzá a körítést. Esetleg csak egy szép Betlehemet ábrázoló képet, képeslapot tegyünk az asztalra. A lényeg, hogy nekünk tetsző legyen és érezzük az ünnepélyességét, szeretettel helyezzük az asztalunkra, majd 24-én a fa alá. (én pld., most a gyerekszoba ablakára is tettem matrica formában, és mindennap elmeséljük a történetet, persze egyszerűsített formában).

Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.
Tamásról nem tudunk sokat. Egyike volt azoknak, akik akkor is hűségesen kitartottak Mesterük mellett, amikor a nagy tömegek már kezdtek visszahúzódni, mert a nép vezetőinek ellenséges magatartása egyre nyilvánvalóbbá vált, s ebből következtetni lehetett arra, mi lesz Jézus sorsa. Jézus meghívta apostolnak, így Jézus legszorosabb baráti köréhez tartozott -- egyike volt a tizenkettőnek, akiket Jézus arra szemelt ki, hogy Izrael tizenkét törzsét képviseljék, s akik már Istennek új népe, a jövendő Egyház voltak. Az apostolok listájában Tamás neve Alfeus fia, Jakab (Mk 3,18), Máté (Mt 10,3; Lk 6,15), illetőleg Fülöp (ApCsel 1,13) mellett szerepel. Az első három evangélistánál tehát, akik egyébként nem is akartak a tanítványokról beszámolni, nincs állandó helye az apostolok listájában.
Jóval nagyobb szerepe van Tamás alakjának János evangéliumában. Szent János megörökítette azokat a vonásokat, amelyek ezt az apostolt minden nemzedék számára, akiknek nem volt módja a Krisztussal való személyes találkozásra, annyira rokonszenvessé, szimpatikussá teszik: Tamás a nem egykönnyen hívő, a töprengő, a kétkedő ember.
Tamás azokkal a szavaival, amelyekkel felszólította a többi apostolt: ,,Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!'' -- bár a küszöbön álló események miatt egy kissé lemondóan --, megjelölte a maga útját és egyáltalán a tanítvány útját: a keresztre feszített Krisztus követését. Innen érthető, hogy egy apokrif irat, a Tamás- akták -- amely arról tudósít, hogy csodálatos eredményeket ért el az evangélium hirdetésében, egészen a távoli Indiáig -- Jézus rokonát látja benne, aki külsőre is, sorsában is a legjobban hasonlít hozzá.
Szinte azt hihetjük, hogy János Tamással mindnyájunk ,,ősmintáját'' iktatta az evangéliumba. Neki köszönhetjük Krisztusnak azokat a szavait, amelyeket nem szívesen nélkülöznénk; azokat a szavakat, amelyek közvetlenül neki s nekünk is szólnak. És miként ő, mi sem válhatunk úgy szentté, hogy legyőzzük -- mi magunk! -- a hitetlenségünket, hanem csak úgy, hogy Krisztus az ő mindenható szavával és kegyelmével úrrá válik hitetlenségünkön: ,,Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahova megyek'' (Jn 14,1--4). Így beszélt az Úr a tanítványaihoz. És Tamás vajon nem mindnyájunk nevében beszélt, amikor bátorságot vett, és megfogalmazta kételyeinket, és feltárta szívünk sötétségét? Ahogy neki, úgy nekünk is ezt mondja feleletül Krisztus: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet!'' (Jn 14,6). Tamás azáltal vált szentté, hogy hittel fogadta Krisztus szavát.
János evangéliuma végén még egyszer szerepelteti Tamást. Egy egész perikópát szentel neki, amely az eredetileg 20 fejezetből álló evangéliumnak mintegy a csúcspontja és a záróakkordja volt: ,,A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: ťLáttuk az Urat!Ť De ő kételkedett: ťHacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem!Ť Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket: ťBékesség nektek!Ť Aztán Tamáshoz fordult: ťNyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba. S ne légy hitetlen, hanem hívő.Ť Tamás felkiáltott: ťÉn Uram, én Istenem!Ť Jézus csak annyit mondott: ťHittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!Ť'' (Jn 20,24--29).
Tamás ismét kételkedik: ,,Ha csak nem látom!'' És újra azt mondja neki az Úr, hogy higgyen. És most ünnepélyes hitvallást tesz: ,,Én Uram, én Istenem!'' Ennek ellenére nem marad el Jézus szemrehányása: ,,Hittél, mert láttál.'' Igen, az Újszövetség nem szépíti a dolgokat: Péter tagadása, a tanítványok gyáva megfutamodása a szenvedés éjszakáján és Tamás kétkedése -- ez mind benne van. Mégpedig a mi számunkra, a mi okulásunkra van benne, ahogy a szenteket is azért emeli oltárra az Egyház, hogy nekünk mutasson velük példát. A Tamásnak tett szemrehányás nekünk is szól: Hittél, mert láttál. De mit kezdjenek azok, akik majd ezután élnek, így eleve nem láthatnak, csak arra lesznek utalva, amiről ti, a tanítványok tanúságot tesztek? Nem, te nem azért vagy boldog Tamás, mert láttál. Azért vagy boldog, azért vagy szent, mert hittél! Mert boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.
A Jeromos-féle martirológium július 3-án emlékezik meg Tamás testének Edesszába való átviteléről. Rómában a 9. században december 21-re tették az ünnepét. 1969-ben annak érdekében, hogy a decemberi ünneplés ne törje meg Ádvent utolsó hetét, visszahelyezték július 3- ra.
A 2. századból való apokrif irat, a Tamás-akták arról tudósít, hogy az apostol Indiában hirdette az evangéliumot. Előadásmódjában sok a legendás elem és az allegória. Az mégis hitelt érdemlően kirajzolódik belőle, hogy Tamás különösen hű volt az Úrtól kapott küldetés teljesítésében: ,,Hirdessétek az evangéliumot egészen a föld végső határáig!''
Tamásnak Cézáreában látomása volt, így tudta meg, merre kell indulnia. Ezt mondta neki az Úr: ,,India királya, Gundaphar elküldte követét, hogy keresse meg neki a legjobb építészt, aki számára palotát építsen. Ezért kelj föl, téged küldelek neki.'' Az indiai követ rátalált Tamásra, és felismerte benne a világ legjobb építőmesterét. Hajóra szálltak tehát, és átkeltek a tengeren. Amikor megérkeztek a királyhoz, Tamás pompás palotát tervezett neki. Gundaphar tömérdek aranyat bízott rá azzal, hogy a palotát -- a tervnek megfelelően -- építse is fel, és elment messze idegenbe. Tamás az aranyat szétosztotta a szegények között, prédikált, és rengeteg embert elvezetett Krisztushoz.
Amikor húsz esztendő elteltével a király hazatért, sem a palotának, sem a Tamásra bízott aranynak nem találta nyomát, ezért Tamást a börtön mélységes fenekére vetette, és meg akarta büntetni. De meghalt a király testvére. Néhány nap múlva azonban -- élve -- a király elé járult, és ezt mondta neki: ,,Tudd meg, hogy az az ember, akit te meg akarsz kínozni és el akarsz égetni, Isten barátja. Az angyalok elvezettek a Paradicsomba, és ott mutattak nekem egy pompás palotát. ťEzt a palotát építette Tamás a testvérednek -- mondták --, de méltatlanná vált rá, hogy benne lakjon!Ť'' Gundaphar tüstént szaladt a börtönbe, és arra kérte Szent Tamást, bocsásson meg neki, és fogadjon el tőle ajándékot. Azt is megkérdezte Tamástól, miként lehetne az övé az égi palota. Tamás elmondta neki: ,,Nagyon sok palota áll az égben készen, hittel és alamizsnával lehet őket megszerezni. Hagyd hát, hogy megkereszteljelek, a kincseid pedig használd fel helyesen. Engedd, hogy előtted menjenek mennyei otthonodba.''
Másutt, India északi részén is hirdette Tamás az evangéliumot. Főleg az istenfélő asszonyok hallgatták szívesen. Nagy hatással volt rájuk Tamás képekben gazdag beszéde, mert sok mindenhez hasonlította az Isten szavát: olyan, mint valami szemkenőcs, amitől lelkünk szeme látóvá válik; olyan, mint az orvosság, amelytől akaratunk megtisztul a bűnös vágyaktól; olyan, mint a sebtapasz, amelytől begyógyulnak bűneink okozta sebeink; olyan, mint az étel, mert isteni szeretettel táplál bennünket.
A férfiak megharagudtak hitük miatt az asszonyokra, akik közt egy királynő is volt, és a király elé hurcolták az apostolt, s különféle kínzásoknak vetettek alá. Szent Tamásnak azonban nem lett semmi baja az izzó vaslemezen, mert Isten hűs forrást fakasztott; a tüzes kemencében is hűs szellő lengedezett, amikor belevetették. Végül arra akarták Tamást kényszeríteni, hogy egy ércbálvány előtt mutasson be áldozatot. Ő letérdelt, és ezt mondta: ,,Imádlak, Jézus Krisztus!'' Ebben a pillanatban elolvadt a bálvány, mintha csak viaszból lett volna. A szentély papja azt gondolta, hogy bosszút kell állnia istene nevében, ezért kardjával átszúrta az apostolt.
A hívők -- a hagyomány szerint azoknak a Tamás-keresztényeknek az ősei, akik Indiában még ma is élnek -- eltemették Tamás holttestét. Később a szír keresztények engedélyt kértek rá, hogy ereklyéit a maguk városába, Edesszába vihessék, azzal az indoklással, hogy nekik levelük van Krisztustól, amelyben az olvasható, hogy ők Szent Tamás különös oltalma alatt állnak. Valahányszor Edesszát ellenség fenyegette, lakói a város kapuja elé állítottak egy gyermeket, hogy olvassa fel ezt a levelet. Erre az ellenség minden alkalommal elvonult.
Mindenható Istenünk, kérünk, add, hogy örömmel üljük meg Szent Tamás apostol ünnepét, és benne közbenjáróra találva, a hit által életünk legyen Fiadban, Jézus Krisztusban, akit ő Urának vallott.
-Tamás napi népszokások:
Karácsony nagyhete már az ünnepi készülődés legpezsdítőbb időszaka. December 21-én, a csillagászati ősz utolsó napján, Tamás apostol sajátos emlékezete tűnik elő a népi kalendáriumból, akit a jó falatokról gondoskodó böllérek, meg persze a jószágot hizlaló gazdák is Disznóölő Tamásnak neveznek.

Tamás napjához számos - elsősorban disznóvágással kapcsolatos - hiedelem fűződik:
- Az ekkor vágott jószág hája, a "Tamásháj" nem avasodik meg, ezért gyógyításra alkalmas. Elsősorban kelések, nehezen gyógyuló sebek, kisgyermekek kiütéseinek a kezelésére használták.
- Az e napon leölt disznó sózott véréből is célszerű volt eltenni, mert a köszvényt tudták vele gyógyítani.
- Egyes vidékeken a Tamáshájat egy illatos kerti növény összetört levelével keverték, mivel e növénynek rontáselhárító erőt tulajdonítottak.
- Másutt tömjénnel, szenteltvízzel, vagy hagymával vegyítve használták.
- A Mura vidékén viszont úgy hitték, ezen a napon nem szabad disznót vágni, mert aki ezt teszi, annak Tamás minden évben megöli valami jószágát.
- Sokan mézet szenteltettek Tamás napján, mivel az egész évben használható baromfibetegségek gyógyítására.
- Göcsejben úgy tartották, aki ezen a napon disznót vág, annak minden évben valamilyen háziállatot kell vágnia ezen a napon, mert különben a jószágok közül elhullik valamelyik.
- Időjárásjóslásra is felhasználták a Tamás napján leölt hízót, mert úgy tartották, ha nagy lett a mája, csikorgós lesz a Karácsony.
- Jósoltak a frissen esett hóból is, mert ha Tamás reggelére beborította a tájat, boldog és békés Karácsonyt ígért.
- A férjhez menő lányoknak Tamás előestéjén célszerű volt az udvaron a vállukkal rázni a kaput, mert ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, biztos kérőre számíthattak, sőt az ugatás irányából várhatták a jövendőbelit.
- Ha pedig elalvás előtt férfi alsóneműt rejtettek a párnájuk alá, minden valószínűséggel megálmodták a vőlegényük személyét.
- Advent 4. vasárnapja: ma délután/este, miután a nap lenyugodott, gyújtjuk meg az utolsó, negyedik gyertyát is az adventi koszorúnkon. Lassan vége a várakozásnak és megszületik a Megváltó.

- Advent 4. angyala:

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.
- December 21. a csillagászati ősz vége, és a téli napforduló. Innentől már hosszabbodnak a nappalok és rövidülnek az ésszakák, mindíg egy "tyúklépésnyivel", ahogyan nagymamám mondogatta.

(részlet)
A csillagászati tél december 21-én kezdődik. Ez az év legrövidebb napja. A Nap – a mi földrajzi szélességünkön – délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Baktérítő a déli szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör. Nevét onnan kapta, hogy a Nap a Bak jegybe érve ezen a körön hág a legmagasabbra, s onnét tér vissza az egyenlítő felé. A déli félgömbön ez a nap a nyár közepe. Mi a gyakorlatban december 1-jétől számítjuk a telet (meteorológiai tél), a kínaiak és a régi kelták – láttuk – november elejétől. Az ő naptárukban a téli napfordulat az évszak közepe.
A három téli hónapot három, hókristály köpenyeges, fekete ruhás öregember jelképezte, kezükben a Bak, Vízöntő, illetve a Halak jelével.
(…)
A téli napfordulót is öregedő férfi jelenítette meg, rajta prémmel szegett bőrruha, a derekán öv, azon 12 csillag, s csatként a Bak jele. Jobbjában kecske, baljában glóbusz, melyet csak egynegyed részben világít meg fény. Bokáin szárnyakat visel, egy fehéret és három feketét.
Az analógiás észjárás a télhez az észak égtájat és a napszakok közül az éjt kapcsolta. Az elemek közül többnyire a vizet, a színek közül rendszerint a feketét.
Itt röviden megtaláljátok, hogy egyes vidékeken, vallásokban hogyan ünneplik ezt a napot:

2008. december 19., péntek

Karácsonyi húzogatós-úton!

Sikerült ma feladnom elsőbbségivel a karácsonyi húzogatós ajándékot. Elvileg hétfőre meg kell, hogy érkezzen Csáknir-hez.

Ahama! Ezúton köszönöm neked, hogy kitaláltad ezt a jó kis játékot!

Az enyémet már régen megkaptam, de csak akkor szeretném megmutatni, ha Csáknir is megkapta a sajátját.

2008. december 17., szerda

Textikaspók


Szerettem volna valamilyen különleges kaspót az adventi asztal virágdíszeinek. Eszembe jutott Ezkriszti próbálkozása, de sem időm sem pedig tehetségem nem volt eg yilyen bonyolult dologba belevágni, úgyhogy arra gondoltam, hogy itt a hímzőgépem, használjuk ki. A konyha karácsonyi anyagából szabtam ki két kaspóra valót és az egyikre mikulásvirág, a másikra pedig ciklámen hímzés került. Utána össz szabad-kacskaringó gépi tűztem egy jobb tartású anyaggal, arany fonallal, és készre varrtam a kaspókat. Nagyjából ennyi.




Szerettem volna még karácsonyi kaktusz és amarillisz mintákat is, de azokat nem találtam, így majd valami más kerül a kaspójukra.

Adventi termős asztalom a mai napon-egy kis összefoglaló

Íme, így néz ki a mai nap a Termős asztalom:

- November 30.: Az András napi négy almával (azért négy, mert megelőlegeztem egyet az új jövevénynek, hátha segít), és az adventi koszorú (a javított változat).
- december 04.: Borbáka napi ágak (nem nagyon mocorognak), talán egy virág lesz rajta, nagyon drukkolok

- december 06.: Mikulásvirág, saját készítésű textilkaspóban (teszek fel róla később közeli képet)

- december 07.: Ambrus napi mézeskalács, advent második vasárnapja

- december 08.: Mária napi ciklámen, szintén sk. textil kaspót kapott

- december 12.: Gabriella, külön angyalka nem készült ezen a napon, hanem a mézeskalácsokat ekkor írtam meg és angyalkák is készültek.

- december 13.: Luca napi búza, saját, korongozott tálkában (holnap már földbe kerülhetnek a csírázott magok)

- december 14.: advent harmadik vasárnapja

- december 17.: Lázár napja, örökzöldek gyanánt egy csokor rozmaring került az asztalra, a ma elkészült első sajáttervezésű babám állványára. A babából angyalka lett végül, és ezennel kinevezem a Gabriel napi angyalkának.

És az egészet levezényelte, a karácsonyi hercegnőm :-)

folyt. köv.

2008. december 16., kedd

December 17-Lázár napja-Örökzöldek és lomblevelű örökzöldek ágainak elhelyezése a Termős asztalon

Kíváncsi voltam, mi köze az örökzöldeknek Lázár napjához. A tippem az volt, hogy talán amiatt, hogy Jézus feltámasztotta:

Az evangéliumokban két Lázár szerepel. Egyikőjük a bethániai nővérek, Mária és Márta fivére, akit négy nappal a halála után Jézus föltámasztott (Jn 11,1–44). Középkori legendája szerint föltámasztása után Lázár soha többé nem nevetett, s leélve sanyarú életét egy karácsony előtti nyolcadnapon (dec. 17-én) halt meg. Ez a nap máig Lázár neve napja.

Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg." Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia." Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, s akkor szólt a tanítványoknak: "Menjünk vissza Júdeába!" Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?" Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága." Aztán így folytatta: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem." "Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok. Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. Ezért Jézus világosan megmondta nekik: "Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!" Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!" Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked." Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred." Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön." E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: "Itt a Mester és hívat." Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem." Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. "Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. "Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!" Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette!" Némelyek azonban így vélekedtek: "Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?" Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?" Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem." E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!" S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni.

Aztán találtam még Szt. Lázárról is leírást, de ő végképp nem illett a képbe:

A másik, a középkorban szentek közé iktatott Lázár, a gazdag és a szegény ember példázatának fekélyekkel borított koldusa (Lk 16,19–31). A későbbi hagyományban a két alak eggyé olvadt. Szent Lázár a sírásók, koldusok és bélpoklosok védőszentje volt. A róla elnevezett gyógyító lovagrend, a jeruzsálemi Szent Lázár lovagjai (akik az addigra túlságosan harciassá vált Johannita lovagrendből váltak ki) a Szentföld bélpoklosainak ápolására kötelezték magukat (1142), és alázatból eleinte bélpoklosokat választottak nagymesterüknek. A bélpoklosok házait, később általában a járványkórházakat, róluk nevezték el lazaretumnak, lazaretnek. A „Szent Lázár szegényei”, illetve „lázár” elnevezés, mellyel általában a társadalomból kiközösített leprásokat illették, idővel minden nyomorékra, mankóval, bottal járóra, koldulásból élőre kiterjedt.

NA és itt a harmadik is, de szerintem ennek sincs köze az örökzöldekhez:

Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."

Szóval végül is nem jöttem rá, hogy miért is kell az örökzöldekkel díszíteni az asztalt, talán mert a nevük örök...

Még az jutott eszembe, hogy talán abban a sok évvel ezelőtti Lakáskúltúrában, ahol az Adventi Naptárról olvastam volt erről is szó, de hiába keresem egész decemberben, nem találom. Taláén majd jövőre.

Ha vakinek van informácija, akkor ossza meg velünk!

December 14-Advent 3. vasárnapja


Ugyan már túl vagyunk rajta, de ne maradjon ki a felsorolásból, hiszen már a 3. gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorúnkon, lassan a finish-be érkezünk. És meglátogatott minket egy angyalka is, szóljon, aki találkozott vele!

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

2008. december 12., péntek

December 13-Luca napja

Na ehhez a naphoz kapvcsolódik talán a legtöbb népszokás. Jóslás, dologtiltás az asszonyoknak, szóval csupa csemege.

Jócskán összekeverednek a keresztény és a kereszténység előtti vallások, hiedelmek ezen a napon.
A Gergely naptár bevezetése előtt, december 13-a esett a téli napforduló, ez volt az év legrövidebb napja, a fény születésésnek az ideje, ezért Lucát a fény és világosság hozójaként ünnepelték szinte egész Európában. Luca napján tüzeket gyújtottak, és tűzkarikákat görgettek le a hegyoldalakon, hogy a lángok elűzzék a sötétséget. A naptárreformmal és a nepéjegyenlőség eltolódásával azonban Luca fényt és kegyelmet hozó szerepe is feledésbe merült, és ma már a gonoszok fejeként, boszorkányos, kísérteties nőalakként emlékeznek rá, aki az ármánykodó szellemek és boszorkák megjelenése napján, a gonoszjáró Luca-napon fenyít, büntet és kárt okoz. Svédországban viszont, ahol jóval kevesebb a napfény, még ma is a jóságos fényhozó Lucát ünneplik. Ezen a napon a svédek Luca királynőt választanak az iskolákban, a munkahelyeken és a családokban is. A megválasztott királynők Lucának szánt, apró gyertyákból készült koronával a fejükön este hangosan énekelve felvonulást tartanak az utcán, ez az esemény Svédország egyik legnagyobb ünnepe.

Néhány szó Lucáról:

Lucia Szicíliában, Szirakuza városában élt, a III-IV. században. Nemesi családból származó, előkelő lány volt, akit beteg édesanyja magával vitt Szent Ágota sírjához, hogy együtt kérjék imájukban a szent közbenjárását gyógyulása érdekében. A sírnál a lánynak megjelent a szent, hívta őt az égiek seregébe. Édesanyja meggyógyult, Lucia pedig azt kérte tőle, soha ne adják férjhez, mert ő Jézus jegyesének tekinti magát. A lányt hite miatt feljelentette elhagyott vőlegénye, és ezzel megkezdődött megpróbáltatásainak sorozata - bordélyházba akarták kényszeríteni, megszégyeníteni, olajjal és szurokkal leöntve megégetni, kiszúrni a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek közt a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók védőszentjévé.

És persze nem utolsó sorban a neve jelentése is a fényhez kapcsolódik. Lucia, magyarul Luca neve a latin lux szóból eredeztethető, és sok országban fényhozót jelent.

Kevésbé mondható szent életűnek az a rontó nőszemély, Luca asszony, aki még az ősi hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A "gyerekek rémének" is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben.
A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszőzéssel lehetett csak elűzni, ezekhez társultak még a dologtiltó napok "aranyszabályai", nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához.

Néhány rontást, és a gonosz hatalmát megtörő varázstevékenység:

- fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára

- fokhagymával kenték be az állatok fejét

- hamut szórtak az istállók elé

- lefekvés előtt az emberek is lenyeltek egy gerezd fokhagymát

- bezártak minden ajtót, ablakot (kulcsra!)

- a kulcslyukba is fokhagymát tettek

- keresztbetették a seprűt az ajtóban
- sokan bábut állítottak a kertbe, amely rémisztő álarcot, fehér leplet, fokhagymafüzért viselt, és láncos botot tartott a kezében.

- napközben és este pedig ostorral, trombitával, kolomppal, lánccal vagy dudával zajt keltettek

- sok helyen nem szívesen keresztelték a lányokat Luca névre, nehogy házsártos nő váljon belőlük

- ilyenkor készítik az egész esztendőre szóló gyógyszereket a netán megbetegedő állatoknak

És a legesleggérdekesebb talán a Luca széke készítése:

A „varázserejű” bútordarabot kilenc vagy tizenhárom féle fából, nagy hozzáértéssel és kézügyességgel készítették. Nem lehetett benne vasszög. A munkát Luca napján kezdték és tizenhárom napon át mindennap kellett dolgozni rajta valamit, hogy karácsonyra elkészüljön.(Erre utal a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke.”) A „bűvös szék” Karácsony szent estéjén lett kész, s erre ráállva az éjféli misén a szék készítője felismerhette a falu boszorkányát, aki mások számára láthatatlan tollakat és szarvakat viselt a fején. Ezután a Luca széket el kellett égetni, nehogy rontást hozzon a házra.

Az én nagymamám még azt is hozzá tette, hogy aki erre a tettre vállalkozott, az mákot kellett, hogy vigyen a zsebében, mert amikor meglátta a boszorkányt, az bosszúból kergetni kezdte, hogy elkapja, nehohy másnak is elmondhassa, mit látott. Na most ... az ember ilyenkor elkezdett szaladni hazafelé, és közben szórta a mákot a zsebéből, mert a boszorkánynak bizony szemenként össze kellett azt szednie. Ezalatt pedig hazaért ugye. HA mégis ügyes bosziról volt szó, akkor gyorsan kört húztunk szentelt homokból és beleálltunk, most már csak az első kakasszót kellett megvárrnunk, és már mehettünk is bántatlanul haza. (Ha szerencsénk volt, akkor először is jó hosszú volt a mise, és nem sokáig kellett várnunk kakasszóig, főleg ha jó hideg volt kint, másodszor pedig nagyon közel laktunk a templomhoz).

Meg is találtam az ehhez kapcsolódó leírást:

Ezen a napon kellett megkezdeni a szabályos ötszög köré írt, 5 egyenlő szárú háromszöget formázó szék készítését, és minden nap egy kicsit munkálkodni rajta, hogy éppen karácsony estére készüljön el.
A hagyományos Luca széke 9 féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser rózsa) állt össze, szögek helyett pedig kizárólag bükkfából faragott ékek tartották össze. 13 napig készült ("lassan, mint a Luca széke"), és óriási jelentősége volt: aki az éjféli misén felállt rá, megláthatta, ki boszorkány a gyülekezetben - annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. A probléma csak az lehetett, hogy a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot, és rögtön üldözőbe is vette, így a menekülő jól tette, ha mákot szórt maga mögé futás közben. Azt a boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a "leleplezőjüket", aki közben szerencsésen hazaérhetett, és - szintén kötelességének engedelmeskedve - elégethette a Luca székét.

és még...

Most kell megkezdeni a Luca-szék készítését, szög nélkül, 13 féle fából, úgy, hogy karácsonyra elkészüljön. Éjfélkor ki kell menni a keresztútra, szentelt gyertyával kört rajzolni, ez a vár. A várba kell leülni a Luca-székre és várni a szellemeket, melyek megjelennek rémséges alakban. Aki nem ijed meg tőlük, annak teljesítik három kívánságát.

- Ennyit a Luca székéről és most jöjjenek az időjárásjóslások, vagyis a "tizenkétnapok" melyek a következő év 12 hónapjára jósolnak:

- Luca kalendárium: Luca napjától karácsonyig mindennap feljegyezték az időjárást. Ez a tizenkét nap az új esztendő tizenkét hónapjának felelt meg, és amilyen időjárás jellemezte az egyes napokat, olyan időjárásra lehetett számítani a következő év megfelelő hónapjaiban is.

-Hagymakalendárium: egy nagy fej vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, megjelölték, hogy melyik milyen hónapot jelképez, és mindegyikre egy kis sót szórtak. Amelyikben a só elolvadt és a hagyma levet eresztett, a neki megfelelő hónap csapadékosnak ígérkezett, amelyik azonban száraz maradt, abban a hónapban nem vártak esőt.

Bőség-, boldogság-, és egészségvarázslatok:



Luca búza vetése (ez a kedvencem), több változata van még ennek is :-):



- A magokat egy tálkában csíráztatják, majd amikor már elég nagyok a csírák, díszes cserépbe ültetik és gondosan locsolják őket.

-Nedves fűrészporban búzaszemeket csíráztatnak ki, minden nap locsolgatják, figyelik, hogy kel ki a magból a zöld növényke.

-Ma is ismert szokás volt a szintén a következő évi termést (is) jelképező Luca-búza kelesztése. Az asszonyok egy lapos tálban búzát csíráztattak a kemence mellett, és ha az szentestére szépen kihajtott, bő termés volt várható.

- Én földbe vetem, vékonyan szóróm csak rá a tetejére.

Most pedig lássuk, mire is ment ki az egész hajcihő:

- Ezt a szép öld tálat állítják a karácsonyi ünnepi asztal közepére, majd a főétkezésnél az apróra vágott búzából mindenkinek szórnak az ételére, hogy a következő évben mindenki egészséges (esetleg termékeny?) legyen.

- A zöld búzával aztán egyes tájakon a karácsonyi oltárt, máshol az ünnepi asztalt díszítették, de volt, ahol az állatokkal etették meg, tej- és tojásrontás ellen.

- Karácsonykor a fenyőfa alá állítják a szépen zöldellő vetést, közepébe gyertyát vagy mécsest helyeznek, amelyet az ünnep estéjén meggyújtanak.

- Ha a lucabúza szentestére szárba szökken, termékenységet, gazdagságot, egészséget, boldogságot hoz a következő évre a ház lakóinak.

- Nálunk minden évbena karácsonyfa alatt volt, a betlehem mellett. Ezt legelték a báránykák, amit nagymamám csinált agyagból (erről később).

- Több helyen pedig a temetőben láthatjuk a díszelgő lucabúzát.

Szerelmi jóslások, varázslások (figyelem, csak hajadonoknak!):

- Luca - cédulák készítése: Az eladó lányok így próbálták megtudni jövendőbelijük nevét. Luca nap estéjén tizenhárom egyforma cédulára felírtak egy-egy férfinevet, aztán galacsinba hajtogatták a papírdarabkákat, s minden nap a tűzbe hajítottak közülük egyet. Tizenhárom nap múlva, karácsonykor kibontották a megmaradt cédulát: amilyen név állt a papíron, úgy fogják hívni a férjüket.
- Ha pedig a jövendőbelijük nevére voltak kíváncsiak, 12 papírra 12 fiúnevet írtak, és vagy egy-egy süteménybe tették őket, amelyekből minden nap egyet elfogyasztottak, és az utoljára maradó adta meg a vőlegény nevét.
- Az egyik legkedveltebb a szerelemgombóc készítése volt. A lányok ezen a napon férfineveket írtak cédulákra, és ezeket gombócba tették. Amelyik cédulát rejtő gombóc először jött fel főzés közben a víz tetejére, olyan nevű férjre számíthattak. Volt, ahol üres gombócokat is főztek a cédulásokkal együtt. Ha ilyen gombóc jött fel elsőként a víz felszínére, az azt jelentette, hogy lány a következő évben nem megy férjhez.
- Szokás volt Luca napján gallyakat tenni a vízbe. Ha ezek karácsonyra kizöldültek, az a lány közeli férjhezmenetelét jelentette. Sok helyen a lányok az ágat magukkal vitték az éjféli misére, majd utána titokban megérintették a kiszemelt férfit, akit ezzel igyekeztek magukhoz kötni. (na a kötéssel vigyázzunk, az nagyon erős varázslás, igazából nem is szabad alkalmazni)
- Volt, ahol a lány Luca-nap estéjén férfinadrágot tett a feje alá, és akivel aznap éjjel álmodott, az lett a férje.
- Délben mákos galuskával kiszaladt a lány az udvarra, és amilyen nevű nőtlen férfit először meglátott, olyan nevű férjre számíthatott.
- Szeged környékén az a szerelmi babona járta, hogy ha a lány Luca napján halat evett, és nem ivott rá, hanem a kútba nézett, a víztükörben megláthatta férje képét.
- A drávaszögi lányok szemétdombra állva hallgatóztak ezen a napon, és ahonnan kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallottak, abból az irányból számíthattak jövendőbelijük érkezésére. (utána meg sikálhatták a cipőjükről a mindenféle koszt, és akkor még finom voltam :-D)
- Máshol az volt a szokás, hogy a lányok Luca napjától karácsonyig mindennap beleharaptak egy piros almába. Karácsony éjjelén a maradékot az éjféli misére menet ették meg, és olyan nevű férjre számíthattak, amilyen nevű férfi útközben megszólította őket. (azért ehhez kellett gyomor...)
- Több helyen gyakorolták a kazalverést is. Ha a szalmakazalból rozsszalma esett ki, akkor szegény, ha pedig búzaszalma, akkor gazdag legény vette feleségül a lányt.
- A legények szalmával szórják körül a lányos házakat, de nem kap majd táncost az a leány, aki azt reggelre össze nem takarítja.
- Napkelte előtt az eladólánynak szalmát kellett szórnia a kert végébe, meggyújtani, és amerről jön a füst, arról jön a kérője.
Egyéb hiedelmek, főleg a bő termésre vonatkozóan:
- Ha Luca napján eldugjuk a seprűket, Luca nem tud elrepülni vele.
- Ha ezen a napon megveregetjük a diófát, az a következő évben bő termést fog hozni.
- Ha Luca napjától karácsonyig zúzmarásak a fák, akkor is jó termés várható.
- Ha darált napraforgóval apró pogácsát sütünk ezen a napon, akkor a tyúkok sokat tojnak majd.
Betegség- és haláljóslás
- Sok helyen tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött (sütés közben, bár ez szerintem mindenkinek megperzselődött), az betegségre vagy közeli halálra számíthatott.
Dologtiltás, aki pedig megszegte az e napra vonatkozó tilalmakat, rettenetes büntetést várhatott - magától Lucától:
- tilos varrni, mert Luca büntetésből bevarrja a tyúkok fenekét egész évre
- tilos volt kölcsönadni bármit is, nehogy boszorkány kezébe kerüljön és egész évre elvigye a szerencsét, vagy rontást hozzon.
- innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig most akkor kötözzem a porszívót a kémény alá? nem is nyírfából van...)
- tilos tüzet gyújtani vagy kenyeret sütni, mert különben Luca ráül a lapátra, és összelapítja a kenyeret. Vagy a kenyér kővé válik, esetleg Luca a lapátról megeszi a kenyeret, a gazdasszonyt pedig belöki a kemencébe. Kenyér helyett ezen a napon ezért lepényt szokás sütni.
-Nem szabad szőni és fonni sem, mert Luca kóccá változtatja a fonalat, és ezt teszi az esze helyére annak, aki ezt a vétséget elköveti.
-Tilos a mosás is – aki ezt megszegi, a babona szerint kővé dermed, vagy a víz válik vérré.
- Máshol a baromfivágást tiltják, nehogy az állatok egész évben pusztuljanak.
- Kerülni kell a tökmagtörést is, hogy ne törjenek a tányérok az új évben.
És végül a Luca napi tréfák:
- Kotyolás
A Dél-Dunántúlon a kisfiúk egy idősebb fiú kíséretében kotyolni jártak Luca-nap hajnalán. Lopott szalmát vittek magukkal, arra térdelve skandálták bő termést, gazdagságot hozó jókívánságaikat. A szokás is innen kapta a nevét, mert köszöntőjük általában így kezdődött: "kity-koty". A háziasszony "hálából" aztán vízzel, kukoricával szórta meg őket, amit később a házi szárnyasok csipegettek össze.
- Lucázás
Jobban jártak a lucázni induló lányok: ők fehér lepelben jártak háztól házra, a tyúkok szaporulatát igéző jókívánságokkal, melyekért cserébe tojást kaptak jutalmul.
- Divat volt például a lopkodás. Ilyenkor sok ház udvara reggelre kapu nélkül maradt, a leakasztott kaput a szomszédnál, vagy egy gödörbe, pincébe hajítva lehetett megtalálni. Gyakori volt, hogy a fiúk szétszedték és a tetőre vitték a gazdák szekerét, amelyet ott újra összeraktak. (ezt az apukámék is megcsinálták, csak ők a szénapadlásra vitték fel, nem pedig a tetőre) Voltak, akik az udvaron álló kútból vizet loptak, mások bohócnak öltözve koldulni indultnak. Sok helyen az asszonyok egy marék szalmát és egy tojást csentek el a szomszédtól. Betették a tyúkólba a saját tyúkjaik alá, miközben ezt mondogatták: „A mi tyúkunk tojogáljon, a szomszédé kotkodáljon!” Az asszonyok pedig napközben ültek vagy feküdtek, hogy a tyúkok is kitartóan üljenek majd a tojásokon.
- Az angolszász területekhez hasonló sütőtök, amelybe szem- és szájnyílást vájtak, Luca napján nálunk is elterjedt volt. A lucatököt belülről gyertyával kivilágították, és az ablakhoz tették, hogy a háziakat megijesszék.
- Divat volt az alakoskodás is. Fehér lepelbe öltözött fiúk bekormozták, belisztezték, vagy fehér tüllkendőbe rejtették az arcukat, hogy felismerhetetlenek legyenek. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregettek, egyes helyeken pedig a lányokat vagy a gyerekeket ijesztgették.
- A gyermekeket gyakran riogatták a lucadisznóval, aki egy Luca napján ármánykodó, gyerekeket rabló kísértet volt.
Szép Luca napot!

2008. december 11., csütörtök

100. mármint bejegyzés :-)

Csak ennyi ez lett a 100. bejegyzésem. Ha egy év múlva elérem az 1000.-et, akkor bulizunk!

December 12-Gabriella_Angyalkák készítése

Az Adventi naptár szerint, december 12-i teendők, az angyalkák készítése. Lehet varrni, rajzolni, sütni, vágni, kötni, horgolni, hímezni, szőni, fonni stb.! Csak angyal készüljön, legalább egy :-)

Gabriella - jelentése: Isten embere, Isten bajnoka. Gabriel férfinév latinos nőiesítése. A Gabriella férfinévpárja a Gábor.
És íme egy angyalka sz, bár találhattam volna egyszerűbbet is, de ő akart jönni :-)

És papírból kivágható, gyors, de mutatós angyalka, akár gyerekekenek is:


Hógolyó


Kaptam egy hógolyót Ezkrisztitől. Hmmm...



Horoszkópod: Halak és nagyon illik rám, ami nem mindíg jó, és talán Bak aszcendens...


Egyéb események, amikor születtél: Nagyon nagy hó volt, és influenza miatt zárlat a körházban. Az apukám mégis belógott valahogy egy pillanatra.


Ha nyernél a lottón: az jó lenne!


Rossz szokás,de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: több is van sajnos, de próbálok leszokni róluk. pld. a sértődékenység és ingerültség. Elengedőben vannak, amennyire csak telik tőlem. ÉS a másik az, hogy rendszeresen túlvállalom magam, erről a legnehezebb leszoknom!


Ha web-böngésző: Google


Ha koffein: Hmmm... elvarázsol a frissen őrölt, és főzött kávé illata. Reggel egy tejes kávé, gyenge kávéból, divatosan Caffe Latte, és esetleg ebéd után, ritkán! Na és az a kávé, amivel legutóbb IO kínált!


Színeid ruhában: Az összes élénk (én azt szoktam magamnak mondani, hogy ékszer) színt kedvelem és még ami létezik. Régen szürkét és kéket hordtam, de most legszívesebben magamra húznám a szivárványt, ha olyna a kedvem. Hangulatfüggő. Ha a mosnivalót nézem, akkor fehér, kékesek, piros-rózsaszín, némi sárga, és barna, keki, narancs, vagy inkább terrakotta. Egyenlőre.


Most mi van rajtad: Khmm. Későre jár, ezétrt hálóing, méghozzá kedvenc (Ez volt rajtam, mikor a kisfiam fogant. Ez most így kicsit pikánsan hangzik, de nem volt az). Sötétkék, szíves, macis rózsaszín-barna nyomott mintával, és rózsaszín zokni, mert fázós a lábam újabban megint.


Ha háziállat: inkább nem. Bár szeretem az állatokat, de csak távolról. Semmi szőröshöz egyébhez inkább nem nyúlnék. Folyton olyan érzésem van, hogy tele van vele a szám. Ez a fóbiám sajna még megvan.


Amit soha nem választanál háziállatnak: Skorpiót, pókot, ilyesmit? Ami mérgező.


Amit legjobban szeretsz magadban: Néha, amikor már minden veszni látszik, nagyon klassz ötleteim támadnak.


Tíz év múlva ilyenkor hol látod magadat? Nem jósolnám előre, mert egyszer csináltam ilyet és bejött. Amit most jónak és pozitívnak látsz, nem biztos, hogy 10 év múlva is annak tűnik majd. Mindenesetre szívemmel tudom.


Legutóbbi nagyon jó élményed: A mai baba-mama klubb Mikulásünnepsége. NAgyon jól sikerült, rengeteget dolgoztam rá. Élvezték a gyerekek és az anyukák is, sőt, még meg is köszönték. Jól esett, de zavarba jöttem tőle, mert nem számítottam rá.Eddig nem volt szokásban.


Én a hógolyót tovább tobom Mmamának!

2008. december 9., kedd

December 08- Mária napja-Ciklámen az Adventi asztalra


Kicsit késve írom ezt a bejegyzést, de talán csak átrensezés kérdése néhányunknál a dolog.

December 08-a Mária napja és ehhez kapcsolódóan cikláment helyzzünk el az adventi termő asztalra, mert ezt Szűz Mária virágának tartják, méghozzá a szenvedését szimbolizálja, azt nem tudom, hogy miért, de akinek tarsolyában a megfejtés, az ossza meg velünk.

2008. december 8., hétfő

Zöldalma és a MESKA


A hétvégén ezek a karácsonyfadíszek szakadtak ki belőlem, szó szerint :-), mert csak úgy vezette valami felsőbb hatalom a kezemet közben, bármennyire is furán hangzik. Nekem nagyon, de nagyon tetszenek, kár, hogyínem tudok jobban fénykéezni, mert a képek koránt sem adják vissza a hangulatát.
Már régen regisztráltam magam a MESKA-n, de eddig még nem töltöttem fel semmit. A babáim közül néhányat gondoltam először, de fogalmam sincs róla, hogy melyikért mennyit kérjek.

Most először ezeket az almákat oda szánom, remélem másnak is tetszenek majd.

2008. december 7., vasárnap

December 07-Ambrus napja Mézeskalácssütés-Advent 2. vasárnapja-Advent 2. angyala

Megint egy napra esik egy adventi vasárnap. méghozzá jó napra, mert Szt. Ambrus napjára, aki többekközött a mézeskalácsosok védőszentje is, ezért ezen a napon mézeskalácsot sütünk! Nálunk is megtörtént, és isteni finom lett! A receptet Kdatta oldalán találtam. Már kb. 2 napja bekevertem. Andris, a kisfiam is segített, bár sokáig nem volt türelme hozzá. Azért ízlett neki a saját készítésű mézes keksz.

És akkor most néhány szó Szent Ambrusról:

Szent Ambrus (Szent Ambrosius, Aurelius Ambrosius) (Trier, 339 körül – Milánó, 397. április 4.): püspök, egyházi író, költő. Szent Ágostonnal, Szent Jeromossal és Nagy Szent Gergely pápával együtt az ún. négy nyugati egyháztanító egyike.
Élete
Apja Gallia kormányzója volt, ő Rómában tanult először retorikát, majd politikai pályára lépett. Fiatalon lett két itáliai tartomány vezetője mediolanumi (milánói) székhellyel. 374-ben a város püspökének választották meg – akarata ellenére –, noha még meg sem volt keresztelve, katekumen volt. Megkeresztelkedett, majd püspökké szentelték, valószínűleg december 7-én. Szétosztotta vagyonát, teológiát kezdett tanulni elsősorban görög atyáktól.
Teljes erővel belevetette magát az egyházpolitikai harcokba, egész életében küzdött az eretneknek tartott ariánusok ellen, megfosztotta őket templomaiktól, jövedelmeiktől. Egymás után három császár tanácsadója és diplomatája volt. Népszerűsége tetőpontján nyilvános vezeklésre bírta Theodosius császárt, aki néhány hivatalnoka megölését Thesszalonikében vérfürdővel bosszulta meg. (390) Ennek ellenére öt évvel később a császár temetésén a gyászbeszédet Ambrus mondta.
Szent Ambrus nagyszombaton halt meg. Emléknapja a katolikus, ortodox és anglikán naptárban december 7-én van, az evangélikus kalendáriumban április 4-én.
Munkái
Irodalmi működése gyakorlati célokat szolgált, szinte minden prózai művén érezhető, hogy eredetileg prédikációk voltak. 19 magyarázatot készített a Bibliához, amelyek legszebb darabja a teremtésről szól („Hexaëmeron”: Hat nap). Auxentius ellen írott beszéde az ariánusok elleni harc egyik fő állomása volt. Érett korában írta meg a papi etikáról szóló nagy művét, „De Officiis Ministrorum” címmel.
Korának jelentős költője is volt, művészete himnuszok írásában teljesedett ki. Feltehetően az ariánus énekes istentiszteletek korabeli nagy népszerűsége indította arra, hogy maga is himnuszokat alkosson (386-tól). Szent Ágoston, akit ő térített meg, négy himnuszát sorolja fel, ezek közül a legszebb a „Deus creator omnium” (Isten, mindenek teremtője). A legújabb kutatások 12 himnuszát ismerik el hitelesnek. Liturgikus tevékenysége eredményeképpen a milánói liturgiát ambrózián liturgiának nevezik.
Jelentősebb művei:
De officiis ministrorum A papok kötelességeiről
De spiritu sancto A Szentlélekről
De sacramentis A szentségekről
De fide A hitről
De virginibus A szüzességről
De mysteriis A misztériumokról (szentségekről)
Exposition in Lucam Kommentár a Lukács evangéliumhoz
Temetési beszédek
Himnuszok
Prédikációk

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Ambrus


Legendájának jellegzetes mozzanatáért Ambrust rajzó méhkaptárral szokták ábrázolni, ami emlékeztet szavának, himnuszainak édességére is. A méhkaptár ragadta meg a méhesgazdák és mézesbábosok érdeklődését, ezért választották Ambrust védőszentjüknek. Névünnepét valamikor misével és áldomással tisztelték meg.



Advent második vasárnapja is a mai napra esik. Meggyújtunk egy újabb gyertyát és figyeljük a táncoló gyertyafényt. Lassan megérint minket az érzés, hogy most már tényleg mindjárt itt van a karácsony... és az is, hogy iszonyat ronda az adventi koszorúnk ebben az évben, ezért a gyertyagyújtás átmenetileg elmarad. Gyorsan szétkapjuk az egészet, csak a gyertyák maradnak. Körvonalazódik bennünk, hogy mégis milyen lenne a nekünk tetsző. Körbetekerjük a koszorút fehér szaténszalaggal, összeszedjük a karácsonyi díszes dobozból amire még szükségünk van és elvonulunk fürödni, egy nagy pohár áfonyalével. Mégis, gondoljuk ezt át újra, hiszen az előző is mennyire borzalmasra sikeredett.
Ellazulunk, majd megalkotjuk az újabb koszorút, amely már sokkal jobban tetszik nekük, már csak a gyertyákat kellene lecserélni... de az nincs itthon, úgyhogy most már csak jövőre.
Végre meggyújtjuk a gyertyákat, és jöhet az áhítat!
Advent második angyala:


A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.